Vegyes döntőbírósági határozatok tára, 1926 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 2. szám

14 Diebolt kártérítést és kamatot kér azon kárért, amelyet a fentemiitett szerződések teljes vagy részleges nem teljesítése folytán szenvedett s amely az Österreiehischer Vérein mulasztásának következményeként érte. A fenti szerződések érvényességbe a saint-germaini Bsz. 251. cikk d) pontjából,5 valamint a francia osztrák egyezményből (1921 február 7.) kétségkívül következik, de ezeken felül az Österreiehischer Vérein nem is tagadta azt lényegében, csak hatásában; Fontos annak megállapítása, hogy milyen természetűek és milyen jelentőséggel birnak azon kötelezettségek, amelyek teljesítését szerződő felek vállalták, s melyekre vonatkozólag a Bsz. kifejezett rendelkezései hiányában a jelen esetben a megállapodások birnak törvényerővel. Szerződő felek az 1916 december 8-án kelt megállapodásokban pontosan megszabták és előírták szerződéseik végrehajtásának és szabályozásának összes feltételeit. Felek a háború folyama alatt szerződtek, amikor az európai ellentétek terjedelme, tartama és minden kockázata az üzletkötésnél számításba vétetett. Több szerződési intézkedés kifejezettem szankcionálja ezen különböző kockázatokat, igy például ugyanazon árunak különböző árat szabtak a szerződő felek ugyanaz nap kelt két szerződésben, és pedig egyfelől az 1917-ben szállítandó, másfelől azon mennyiségre vonatkozólag, amely az Ausztria, Franciaország és Anglia közt létrejövendő béke 4-ik hónapjától számítva 2 éven belül volt szállítandó. Ezen árkülönbség 400 márkától 120 márkáig terjed. Világos ebből, hogy a felek valóban számításba akarták venni a politikai és általános gazdasági körülményeket, ugy a jelenben mint a jövőben és igy — a hipermangán valószínű árát illetőleg — egyik hosszra, a másik besszre játszott. Azon körülmény, hogy felek formaszerint is gondoskodtak arról, miszerint a habom idején kötött szerződések békekötés után is érvényben legyenek, kiemeli ezek spekulatív jellegét. Következésképpen szerződő felek nem vonhatják ki magukat kötelezettségeik teljesítése alól azon ürüggyel, hogy bizonyos kömlményeket állítólag nem láthattak előre mlár csak azért sem, mert ezt a jelen esetben a létrejött megállapodások természete is megcáfolja. Mindegyik szerződő fél köteles tehát viselni az ekként szabad elhatározásából, az ügy teljes ismeretében vállalt kötelezettségek minden következményét. Diebolt bizonyította, hogy teljesítette kötelezettségeit ugy a biztosíték letétele, mint a teljesítés szorgalmazása által felajánlva, hogy az árat megfizeti és az árut átveszi. Ami a 100 tonna hipermangán szállítására vonatkozó Trianoni Bsz. 234. cikk.