Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 25. szám - Juhász Andor felsőházi beszéde

IV. évfolyam. 25. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. jún. 23. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr, Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. x\Juliász Andor felsőházi beszéde: Az igazságügyi tárcának 1934/35. évi költségvetése a Képviselőházban igen beható, tanulságos megvitatásban részesült, illő dolog, hogy a törvényhozásnak ebben a házában is essék néhány szó a harmadik állami hatalomnak, a bírói hatalomnak működéséről. Persze az efféle áttekintésnek a jogszolgáltatás általános jelenségeivel kell foglalkoznia és gondosan kerülni kell felfogásom szerint azt, hogy a bíróság előtt folyamatban lévő és ott döntésre váró ügyek hurcoltassanak bármiféle címen a parlament elé és a törvényhozó testület azoknak az ügyeknek menetébe bármely irányban beavatkozzék. Minden ilyen kísérletet alkotmányellenesnek tartok, mert beleütközik az állami hatalmak függetlenségének és egyensúlyának garanciális közjogi elvébe és sérti a bírói hatalom szuverenitását. A bíró, akár mint tárgyalásvezető, akár mint előadó, akár mint szavazóbíró működik közre valamely polgári vagy büntetőügy elintézésében, minden jogállamban immunitást élvez, a bírói függetlenség oltalma alatt áll. Eljárásáért sem a kormánynak, sem a törvényhozásnak nem tartozik számadással, sőt a konkrét ügyben azoktól utasítást sem szabad elfogadnia. Működésének törvényszerűségéért kizárólag az illetékes fegyelmi bíróságnak, esetleg a büntetőbíróságnak és saját lelkiismeretének felelős. Éppen ezért a törvényhozó testület határsértés nélkül nem bocsátkozhatok annak megvitatásába és eldöntésébe, hogy alaposak vagy alaptalanok-e a bírónak az előtte folyamatban levő ügyben tanúsított eljárása ellen felmerült kifogások. A törvényhozás másik házában a közelmúlt napokban előfordult eset alkalmából tartottam múlhatatlanul szükségesnek, hogy mint a Felsőháznak olyan tagja, aki éppen bírói hivatalánál fogva foglal helyet ebben az illusztris testületben, ennek a véleményemnek röviden kifejezést adjak, kiemelve, hogy az igazságügyminiszter úr ő excellenciája a Képviselőházban a maga részéről a megfelelő nyilatkozatot már megtette. liátérve ezután felszólalásom .tulajdonképpeni tárgyára, kiemelem, hogy a statisztikai, úgynevezett ügyforgalmi kimutatások tulajdonképpen nem nyújtanak kimerítő alapot arra, hogy az ítélkezés általános helyzetét belőlük megállapíthassuk. Csak egy irányban adnak tájékoztatást, neKiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. vezetésen arra nézve, hogy a jogkereső közönség milyen mértékben vette igénybe a letelt költségvetési évben egyik-másik bíróságunkat és hogy bíróságaink korszerű ütemben intézték-e el a felek pereit és ügyeit, ami kétségkívül igen fontos és lényeges követelmény. Az ítélkezés érdemleges jóságának megbírálására már nincsenek ilyen megbízható adatszolgáltatások, s annak nincs is illetékes fóruma. Ami magukat a peres feleket illeti, közülök a pervesztesek természetesen állandóan elégedetlenek a döntéssel, a pernyertes és a felmentett felek ellenben elismeréssel vannak a bíróság iránt. De még a perben nem érdekelt felek sem mindig egészen semlegesek, azoknál is lehetnek olyan adottságok, amelyek kizárják az ő megítélésük tárgyilagosságát. Lassan azonban mégis csak kialakul bizonyos egységes és egészséges közvélemény afelől, hogy megfelel-e a bíróság a közönség részéről vele szemben támasztott követelményeknek. Természetesen ennek a közvéleménynek hangot adni nem mi bírák vagyunk hivatottak. Közel félszázados bírósági gyakorlatom alapján különben is én azt tapasztaltam, hogy a jó törvények, a helyes és célszerű adminisztratív intézkedések mindenesetre közrehatnak a törvénykezés rendjére és fejlődésére, végeredményben azonban az ítélőbírák lelkületén, jellemén, tudásán és munkaszeretetén fordul meg, hogy milyen igazságszolgáltatása van egy országnak. A királyi táblák decentralizálása alkalmával szabályozást nyert nálunk az úgynevezett, hírén felügyeleti jog kérdése is és^ az újonnan szervezett királyi ítélőtáblák elnökei bízattak meg az alsóbíróságok feletti felüg_yelet gyakorlásával. Tulajdonképpen csak ettől az időtől fogva lehet nálunk hatályos bírósági felügyeletről beszélni. Ezért igen szerencsétlennek tartom azt az eszmét, amely bizonyára végig sem gondolva, a királyi táblák megszüntetésével óhajtaná az igazságszolgáltatást racionálni. A képviselőházi vita alkalmával is szó esett a felügyeletről, az adminisztrációról, de ezzel kapcsolatban néhány téves megállapítás is történt. A képviselő urak egyike, kiindulva abból a helyes elvből, hogy az adminisztrációnak egyik főkötelessége a hátralékok felszaporodásának megakadályozása, azt a kijelentést tette : nagyon érdekes, hogy amint az igazságügyminiszter úr átvette hivatalát, félév alatt vagy egy év. alatt a Kúria hátraléka fel volt dolgozva. Ez a megállapítás helyesbítést igényel. A Kúria hátraléka ma sincs teljesen feldolgozva. A büntetőosztály, amely Osvald István ő excellenciájának vezetése alatt áll, évek óta teljesen rendben van ugyan, mert a büntető- ügyek két hónapon belül elintézést nyernek, ami, azt hiszem, világszerte páratlan jelenség a legfelsőbb bíróságok ügyvitelében. A polgári szakosztályon, vagyis a hét polgári tanácsnál azonban még mindig 6—7 hónapos ügy be jövetel a hátralék. Ez az állapot a múlthoz képest óriási haladást jelent, mert hiszen korábban másfél-két év előtt érkezett ügyek is vártak elintézésre egyik-másik tanácsnál. Ahhoz azonban, hogy teljes folyamatosság álljon be a polgári szakban, megítélésem szerint még egy évi megfeszített munkára van szükség. Az eddigi javulás részben a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény hatásának, részben az igazságügyminiszter úr ő excellenciája ama nagy köszönettel vett elhatározásának tulajdonítható, amellyel a mult év elején átmenetileg néhány bírói állást bocsátott legfelsőbb bíróságunk rendelkezésére. Köszönhető ez az eredmény harmadsorban a Kúria tanácselnökei és ítélőbírái részéről kifejtett, kellően nem is méltányolható ügy buzgóságnak és odaadásnak, amely olyan méreteket öltött, hogy éppen a közelmúltban kísértük utolsó útjára egyik igen kedves bírótársunkat, a Kúriának egyik ragyogó tehetségű kiválóságát, akit túlfeszített bírói munkássága 49 éves korában döntött korai sírjába. A jogban való tájékozódást és a törvénykezést is rendkívül nehezíti a jogszabályok inflációja. Erről alkalomadtán már bővebben szóltam. Az igazságügyminiszter úr nyomban állásának elfoglalása után azt a határozott és világos kijelentést tette, hogy nem barátja a l'art pour l'art való törvénygyártásnak és ehhez az elhatározásához híven, csak olyan esetekben járult új törvényjavaslattal a törvényhozás elé, amikor arra valóban múlhatatlanul szükség volt. Arra kérem tisztelettel ő excellenciáját, méltóztassék e mellett az álláspontja mellett a jövőben is kitartani, mert a jogszabályokkal való okszerű takarékoskodás igen jótékony hatással van a jogrendre és jogbiztonságra. A tárgyalási idő előrehaladott voltára való tekintettel, nem óhajtok foglalkozni azokkal a takarékossági és egyszerűsítési tervekkel és eszmékkel, amelyek úgy a költ-