Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 25. szám - Az ügyvédkérdés az igazságügyi tárca költségvetésének vitájában. [3. r.]

100 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 25. SZÁM. ségvetés képviselőházi tárgyalásában, mint a jogirodalomban tarka változatosságban bukkantak és bukkannak fel. Ezek nagyrészével foglalkoztam is már, és Pap József őméltósága, az ügyvédi kamara érdemes elnöke, tegnapi beszédében a nála megszokott alapossággal tért ki ezekre az aktualitásokra. Elvi álláspontom az, hogy a jó igazságszolgáltatás minden áldozattal felér. A gazdasági helyzet indokolta takarókossági hullámnak tehát nem az igazságügyi tárcánál kellene a legmagasabbra csapnia. Fényűzésről a jogszolgáltatás körében sohasem volt szó, ezzel a nagyközönség is teljesen tisztában van. Ezeket kívántam ezúttal röviden elmondani, és miután nem lesz alkalmam többé erről az illusztris helyről a jogszolgáltatás ügyével foglalkozni, engedje meg a mélyen t. Ház, hogy még egyszer nyomatékosan és bizalomteljesen felkérjem nagybecsű érdeklődését és jóindulatát a magyar igazságszolgáltatás és hazafias munkásai iránt. Magyar Jogászegylet. A Magyar Jogászegyletben Gold Simon budapesti ügyvéd A biztosítási ügynökökről tartott előadást. Az előadás gondolatmenete a következő : A biztosítási ügyleteket rendszerint közvetítő ügynökök közreműködésével kötik meg. A közönség tőlük várja és kapja a felvilágosításokat az ügyletnek lényegéről és részleteiről. Ha ők nem a valósághoz híven magyaráznak, nem a bemondásnak megfelelően foglalják írásba a biztosított válaszait, tesznek a biztosító által el nem ismert ígéreteket, ezen jogellenes viselkedésük és tévesztésük kinek árt : a biztosítónak-e, vagy a biztosítottnak, — erre a kérdésre nehéz a feleletet megadni és annak fejleményei úgy a magyar, mint a külföldi jogokban felette érdekesek. A biztosítási jogot szabályozó kereskedelmi törvényünk a biztosítási ügynök jogkörét meg nem határozván, a joggyakorlatnak lett feladata, hogy azt eldöntse. Eégebbi joggyakorlatunk álláspontja az volt, hogy a biztosítási ügyletre a kereskedelmi törvény rendelkezései lévén alkalmazandók és a biztosítási üg}rlet érvényességéhez a törvény írásbeliséget követelvén: a biztosított által aláírt ajánlat a K. T. 313. §-a alapján ellene feltétlenül bizonyít. A biztosított teszi meg az ajánlatot, neki kötelessége az ajánlatbeli kérdésekre a válaszokat megadni, az ajánlatot a valósághoz híven kitölteni és ha ennek -a feladatnak teljesítését az ügynökre bízza, úgy az ügynök ebbeli ténykedésében az ő megbízottjának tekintendő, akinek dolusa és culpája neki árt, nem pedig a biztosítónak. Ez a gyakorlat sok támadásnak volt kitéve, mert az ügynöki megtévesztések eredményei valóságos gazdasági csapássá nőtték ki magukat. Az 1896. évi Jogászgyűlésen a vélemények három irányban oszoltak meg. Az egyik felfogás helyeselte az addigi gyakorlatot. A másik azt akarta kimondatni, hogy az ügynök minden esetben a biztosító megbízottja. A közvetítő álláspont szerint pedig az ügynök bizonyos kérdésekben a biztosítottnak, másokban a biztosítónak a megbízottja. A többség azt az outsider-indítványt fogadta el, hogy az ügynök a biztosítónak kereskedelmi meghatalmazottja, azonban a joggyakorlat nem hódolt be ennek a határozatnak. Az igazságügyminiszter megbízásából Márkus Dezső készített tervezetet, mety szabályozta az ügynöki kérdést. Ezt a tervezetet bőven tárgyalta 1901-ben a Magyar Jogászegylet. Törvény nem lett a tervezetből, de az idevágó kérdéseknek alapos megtárgyalása megérlelte azt az eredmén}^., hogy megváltozott a joggyakorlat és áttért arra az álláspontra, hogy az ajánlatbeli kérdéseknek megértelmezése tekintetében az ügynök rendszerint a biztosító meghatalmazottja és erre vonatkozó megtévesztés esetében a.biztosító hamis bevallás címén az ügyletet meg nem támadhatja. A joggyakorlatnak ebbe a helyesebb irányba történt terelődése megszüntette az ügynöki visszaélések okozta gazdasági veszélyeket és ezzel megszűnt a kérdés törvényhozási szabályozásának a sürgőssége. Az 1927 : X. te. 13. §-a utasította a kormányt, hogy minél előbb terjesszen elő törvényjavaslatot a biztosítási ügynök jogállásának szabályozásáról. Ennek folytán létesült az 5460/1928. M. E. számú Ügynöki Rendelet, mely az ügynököt felhatalmazza az ajánlatnak továbbítás céljából való átvételére, mely továbbá a fennálló jogszabályokat mondja irányadóknak arra a kérdésre nézve, hogy az ügynök tudomása mennyiben tekintendő a biztosító tudomásának, és amely szerint végül a biztosított a szerződést érvénytelenítheti abban az esetben, ha az ügynök őt jogellenes fenyegetéssel vagy a szerződésnek valamely lényeges körülményére vonatkozó megtévesztéssel bírta rá a szerződós megkötésére. Isnertette előadó a külföldi törvényeknek ezekre vonatkozó intézkedéseit és Ehrenberg fejtegetéseit, valamint az 1900. március 30-i német Reichsgericht ítéletét, — amelyek elismerten alapjait teszik a német és osztrák biztosítási törvények idevágó intézkedéseinek — és a német, osztrák és svájci bírói gyakorlatnak. Részletesen, beható bírálat kíséretében ismertette a magyar bírói gyakorlatot is. Remélhető, hogy fejtegetései nem fognak nyom nélkül maradni sem a bírói gyakorlatban, sém a megalkotandó új biztosítási törvényben. Az ügyvédkérdés az igazságügyi tárca költségvetésének vitájában.* Farkas Gyula: A másik hatalmas társadalmi réteg, amelynek sorsa részben az igazságügyminisztertől függ, a magyar ügyvédi kar, amelynek magam is szerény tagja vagyok. Talán elfogultan bírálom meg az ügyvédség céljait és helyzetét, de iparkodom lehetőleg tárgyilagos lenni. Tegnap egy közbeszólást tettem káinoki Bedő Sándor képviselőtársam beszéde alatt, amely úgy. látott napvilágot, mintha én azt mondottam volna, hogy, sajnos, csak ügyvédek vagyunk az ő megállapításánál jelen, pedig * Az előbbi közi. lásd a 21., 22. ós 24. számban. én azt mondottam egy kis keserű iróniával, hogy most elmondhatjuk ezt, mert csak mi ügyvédek vagyunk jelen, természetesen arra gondolva, hogy nem mint ügyvédek vagyunk itt jelen, hanem mint ügyvédképviselők és elsősorban törvényhozók. Kétségtelen, hogy az az ellenszenv, amelyet káinoki Bedő Sándor képviselőtársam említett, de amiről beszélni sem kell, meg van ma a magyar közvéleményben. Ennek meg van a magj^arázata, de nincs meg az indoka. A sajtó foglalkozik az ügyvédi karnak azokkal a tagjaival, akik vagy véletlen szerencsés helyzet vagy tehetség útján nagy keresethez jutottak, vagy foglalkozik azokkal az ügyvédekkel, akik, legtöbbször a nyomorúság kenyérgondjától megtévesztve, bűnbe kerültek. Talán még egypár helyen beszéd tárgya az ólján eset, ahol az ellenfél szidja a másik, a győztes ellenfél ügyvédjét, néha, sőt nagyon sokszor, a saját ügyvédjét. Ebből alakul ki a közvélemény. Nem látja azonban ez a közvélemény azt a tisztesség és szorgalom jegyében dolgozó ezer és ezer magyar ügyvédet, akik segítenek a bajbajutott embereken, és akik segítenek kiépíteni és megvédeni azt az ezeresztendős magyar jogot. Vannak, ismétlem, hibák, hibás emberek vannak, de maga a kar a maga egyetemében és összességében a hibák lefaragásán fáradozik, úgyhogy, azt hiszem, objektív bírálatot mondtam a magyar ügyvédi karról. Ez a magyar ügyvédi kar, mélyen t. igazságügyminiszter úr, ma a gazdasági nyomorúság nehézségeivel küszködik. Ennek a nyomorúságnak előidézője — elismerem — az általános gazdasági nyomorúság, amely alól az ügyvédi kar sem mentheti és húzhatja ki magát. Éppen azért mi ügyvédek bele is nyugodtunk abba, hogy országosan leszállították az eddig szokásban volt úgynevezett ügyvédi tarifát, mert elismerjük, hogy a magyar gazdasági élet azokat az — hogy úgy nevezzem — adminisztratív kiadásokat nem bírja el.. Méltóztassék azonban megengedni nekem, hogy én egy olyan példát hozzak a t. igazságügy miniszter úr és a t/Ház elé ezekkel az újabb tarifamegállapításokkal kapcsolatban, amelyet talán hihetetlennek méltóztatnék tartani. Méltóztassék elképzelni egy 50 pengőn aluli fizetési meghagyást. Ma a vidéki praxis 90 %,-a ebből áll. Ha tárgyalásra kerül a sor, én lerovok a kincstár részére 1 *30 pengő ítéleti bélyeget, mert meg van a már lerótt határozati bélyeg, 30 fillér jegyzőkönyvi bélyeget ós 50 fillér meghatalmazás! bélyeget, tehát 2'10 pengőt, amely összegnek én nemcsak beszedője, hanem a saját zsebemből való fizetője is vagyok. Ennek ellenében kapok munkadíjban 75, mondd 75fillért. Igen t. igazságügy miniszter úr, méltóztassék átlátni, hogy ez a viszony egyrészt a kincstári teher, másrészt az ügyvédi munkadíj terhe közt nem megfelelő. Es ha azt méltóztatik gondolni, hogy az ügyvédi munkadíj nagyobb mértékét ez az ügy nem bírja meg, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy vájjon azt a nagy bélyegtételt megbírja-e az ügy, mert valahogy megnyugszunk abban, hogy mi ügyvédek keveset kapunk, de viszont nem tudunk belenyugodni abba, hogy miért kap akkor