Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 24. szám - Az ügyvédkérdés az igazságügyi tárca költségvetésének vitájában. [2. r.]

96 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 24. SZÁM. lossy Béla János, Kenyeres Gyula, Perl Imre, Hertz Lajos, Kácz János, Kerekes Sándor, ifj. Balázs Dezső, Baksay Miklós. Lenk Hugó, Szabados Géza, Wiener József, Sebestyén Ernő, Frank Rezső (35 tag). I'(/1)védek választási uniója : Fábián Béla, Hajós Kálmán, Győri Ákos, Ribáry Ernő, Debreczeni Sándor, Ángyán Béla, Erdély Miklós, Egry Aurél, ifj. Váradi Jenő, Salu-' sinsky Gyula, Lakatos Gyula, Fái Sándor, Misnél' István, Jacobi Olivér, Gutman Lajos, Párkány Frigyes, Ballagi Ernő, Wittmann Ernő, Földvári Béla, Engel Géza, Doroghi Ervin, Orova Zsigmond, Czigler István, Havas Vilmos, Fehér Dezső, Rudnyánszky Béla, Hevesi Illés, Balog N. Imre, Boda Gyula, Kohner Artúr, Markó Jenő, Komlósi Gyula, Nyári Jenő, Hirsch Ödön, Messinger Hugó (85 tag). Nemzeti liberális ügyvédek pártja : Metzler Gusztáv, Gold Simon, Elischer Vilmos, Graber Károly, Fromm Lajos, Bródy Ernő, Horváth László, Székely Lajos, Meszlóny Artúr, Ács Jenő (budapesti), Gyöngyösi József, Glasncr Sárim, Rusznyák Samu, Jacobi Béla, Szűcs Miklós, Osztern Lipót, széphelyi Franki Imre, Braun Ferenc, Barna Károly, Bodor Géza, Delhaues Rigaud, Urbach Lajos, Scheiner Antal, Zerkowitz Zsigmond, Sommer József, Fürst Mátyás, Lánczi Jenő, Borbás Gáspár, Mayer Ernő, Kanczuker Géza (30 tag). Ügyvédi középpárt: Lévy Béla, Benedek Zsolt, Mezei Pál, Szeghő Zoltán, Kramer Emil, Konkoly Elemér, Vázsonyi János, Csizmadia Imre, Deutsch Viktor, Demel Aladár, Wilhelm Károly, Nagy Dezső Bálint, Vámbéry Rusztem, László Arnold, Szakái Antal, Mészöly Jenő, Tolnay Lajos, Rott Pál, Schöffer Aladár (19 tag). Szabadügyvédség pártja : Taubner Géza, Bittner Béla, Schubert Ignác, Virányi József, Győry Vilmos, Ernst Oszkár, Lészay Béla, Farkas Endre, Horvát Sándor (debreceni), Bakonyi Pál, Fehér Vilmos (11 tag). A kisközgyülést Pap József, a Kamara elnöke június hó 8-án kelt meghívójával június hó 20. napjára hívta össze évi rendes képviseleti közgyűlésre. Az ügyvédkérdés az igazságügyi tárca költségvetésének vitájában.* Kálnoki-Bedő Sándor: Öreg fiskális vagyok és ebben a teremben fiskális érdekekről sohasem beszéltem. Nálam hivatottabb egyének foglalkoztak a fiskálisság nyomornságával és bajaival. Olyan időket élünk,.hogy kénytelen vagyok ezzel a kérdéssel intenzívebben foglalkozni. Súlyos kérdés ez, igazságügyminiszter úr, amivel önhöz, aki szintén előkelő tagja volt a karnak, aki érzi, hogy hol van és hol tart ma a fiskálisság, és az igen t. Házhoz fordulok. Nekünk, fiskálisoknak, indokolatlanul igen rossz renoménk van á képviselőház előtt. EnErdélyben az ügyvédi kamarának elnöke voltam, azt mondhatom, fiatal gyermekkoromban a legfelsőbb fegyelmi bíróság tagja voltam és minden ügyvédi közületnek tagja voltam, ahol megismerkedhettem az ügyvédség * Az előbbi közleményt lásd a 22. számban. erkölcsi értékével ós nyugodt lélekkel és emelt fővel állok ide, mert amit tapasztaltam, az nem ok arra, hogy fejemet lehajtsam. Hibák történtek, mert mindenütt, minden karban történnek, de egyetlen százalókkal sem több a hiba, mint bárhol másutt. A magyar ügyvédséggel szemben tehát az az ellenérzés, amelyet itt benn a Házban és a Házon kívül táplálnak, igazságtalan, mert ez a kar nem érdemli meg azt a capitis deminutiót, amelyben részesítik. Ez a kar a magyar nemzet történetében, alkotmányának kifejlesztésében olyan munkát végzett és még olyan munka vár reá, amelyet meg kell becsülni. A hibát, ahol van, ki kell irtani, de a magyar ügyvédséget részesíteni kell abban az elismerésben, amelyet megérdemel. Szerettem volna, ha a Képviselőház összes tagjai jelen lettek volna, mert akkor is fenntartottam volna ezt a megállapításomat. Ez a kar ma szörnyű helyzetben van és ennek nyitott sebeire kell hogy felhívjam a Képviselőház figyelmét, mert tudom, hogy az igazságügyminiszter úrnak, aki elsőrangú tagja volt ennek a karnak, kellő érzéke van ezek iránt a bajok iránt. Helyeslem azt, amit az igazságügyminiszter úr az 1934 : II. tcikkel alkotott, az ügyvédi rendtartásnak a reformját, hogy tudniillik, a nagy taglétszámú kamaráknál behozta a kisgyülést. De egy kérdést mégis fel kell tennem, ós az igazságügyminiszter úr bölcsességére és jószívére bízom ennek a kérdésnek a megítélését. Kérdem, lehetséges-e, hogy ha egy ügyvéd nem fizeti be a tagjárulókát, a kenyerétől lehessen megfosztani? Ha valaki adót nem fizet, ki lehet az állampolgárok sorából törölni? Valami más megtorlást próbáljunk elérni, de a kérdésnek valahogy ezt az elintézését töröljük ki a kódexből. Nagyon jól tudom, miniszter úr, hogy a nyugdíj kérdést és a kamarai önkormányzati kérdést nem lehet olyan. könnyen kezelni és esetleg az egyéni könnyelműségre rábízni, hogy itt bizonyos kényszerítő eszközök kellenek, de a mai viszonyok között ezt az intézkedést, túlkrudólis eszköznek tartom. Bátérek most a nyugdíj kérdésre és a kamarai illetékek kérdésére. Hol van nekünk, ügyvédeknek, a legnagyobb bajunk ? Ott, hogy a nyugdíjjárulékot nekünk tőkeképzési alapon koll befizetni. Ez súlyos kérdés, miniszter úr, hogy ma, amikor a gazdasági élet még mindig — hogy úgy mondjam — libingózik és nem tudjuk, hol fog megállani, okos dolog-e tőkét képezni. Már kétszer megjártuk a tőkekópzéssel. Először elvesztettük a tőkét, a háború után megint tőkét képeztünk ós ingatlanokat vettünk, amelyek most csak a felét érik, tehát ismét devalváció állott elő. Mi tisztán ós mereven hibáztatjuk •— ós sokan vagyunk ezen az állásponton — azt a felfogást, hogy ezzel a generációval akarják összegyűjteni azt a tőkét, amely majd a jövő generációnak biztosítja a nyugdíjat. Én egy másik álláspontra helyezkedem, arra, hogy a kivetési rendszerre menjünk át. A mai kor, a mai generáció lássa el a ma nyugdíjra utáltjait s a jövő generáció majd gondoskodjék magának a tőkegyűjtésről. Azokat az összegeket, amelyeket a miniszter úr ós • a kormány ad nekünk, a nyugdíjintézetnek, igenis takarítsuk meg és azokból gyűjtsünk tőkét, de ezt a nyomorult és a mostani napokban és a mai gazdasági életben a levegő után kapkodó kart nem lehet rákényszeríteni, hogy tőkét kóppezzen a jövő számára is. Mihelyt ez a kérdés elesik, már csak a kamarai tagjárulék van hátra és' akkor egy dologra — akár jólesik ez a budapesti ügyvédi kamarának, akár nem — kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ide is bele kell nyúlni, mert ennek a gazdálkodását sem tartom valami elsőrendíínek. Kezemben van a kamara zárszámadása és azt látom, hogy 100,000 pengőt tesz ki a kamara évi adminisztrációs költsége. Itt is le kell mennünk. Tessék a kamarában bizonyos altruisztikus álláspontra helyezkedni a közkötelesség ellátásánál. Az mégis lehetetlen, hogy amikor Budapesten az öngyilkos ügyvédek száma folyton emelkedik, akkor a kamarai adminisztráció 100,000 pengőbe kerüljön. Méltóztassék, igen t. igazságügy miniszter úr, e kérdés megoldásánál súlyos megfontolás tárgyává tenni, mikor a nyugdíj kórdóst fogja rendezni, hogy vájjon megmaradjunk-e a tőkegyűjtés elvi álláspontján, vagy pedig áttérjünk a kivetési rendszerre. En feltétlenül az utóbbit tartom okosnak, helyesnek és a mai gazdasági helyzetben megfelelőnek. A másik kérdés, amit az igazságügyminiszter úr meg kíván oldani, az ügyvédi rendtartás kérdése. Csak egy mondatom van ehhez. Nem tudom, hogy a mai viszonyok között felvessük-e azt a nagy kérdést, hogy legyen-e numerus clausus, vagy ne legyen, mert bár itt csak hárman ülünk, mégis háromféle véleményt hallhatnánk erről. En például nyiltan megmondom, hogy a magyar ügyvédet csak tiszta és szabad levegőben tudom elképzelni, és minden zárt számnak ellensége vagyok és leszek. Lehet, hogy a mai kornak nem felel meg ez az ón ósdi felfogásom, én azonban megmaradok e mellett az ósdi felfogás mellett. Egy nagy sérelmünk van még, az illetékügy kérdése. Mi ügyvédek nagy behajtási kötelezettséget vállaltunk akkor, amikor az illetékek igen kicsiny összeget tettek ki ós amikor az ügyvédi kar nagy kereseti lehetőségekkel rendelkezett. Ma az illetékek a 4—5-szörösükre emelkedtek fel, ezt is kénytelenek vagyunk vállalni. Az azonban már szörnyű igazságtalanság, hogy amíg más illetékek kérdésében a pénzügyminiszter úr megelégszik egy esetleges 50 %-os bírság1 gal, addig nálunk 800—400 %-os bírságot hajtanak be. Arra kérem az igazságügyminiszter urat az ügyvédi kar nevében, méltóztassék a pénzügyminiszter úrnál közbenjárni, hogy ez az igazságtalanság szűnjék meg. Hiszen az ügyvédi kar nem tudja ezeket beszedni előlegképpen az elnyomorodott felektől és ő maga felelős érte". Adjon a régi hátralékokra amnesztiát és fizetési haladékot. A bírságok tekintetében pedig menjünk a többi illetékek színvonalára, sőt odáig, hogy az ügyvéd legfeljebb csak az 5 %-os bírságot viseljen, de csak akkor, ha a lelettől számított 8 napon belül be nem fizeti az illetéket, ha azonban 8 napon belül fizeti az illetéket, akkor nem lehet azzal büntetni az ügyvédet, csupán mert