Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 21. szám - Lázár Andor igazságügyminiszter az ügyvédkérdésről. - Részlet a költségvetési beszédből - A részvénytársasági és szövetkezeti szervek és alkalmazottak javadalmazásának csökkentése tárgyában működő döntőbizottság előtti eljárásban felmerülő illetékezés kérdéséről

s-t ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 21. SZÁM. azért kell azt törvényileg szabályozni, mert a múltban sok kamaránál megesett, hogy a behajtás az előirányzott bevételnek csak egy quótáját eredményezte. A kamara mégis az előirányzott adminisztrációs szükségletét a tényleges ós elégtelen bevételekből 100°/o-ig kielégítette s az egész hiány a nyugdíjintézet terhére esett. Ezen segítni kell! Az általam perhorreszkált törlés intézményét súlyos szankciókkal biztosítja a javaslat. Az esedékesség utáni két év után a törlési eljárás 30 nap alatt lefolytatandó. A Kúria ügyvédi tanácsa a 8 nap alatt felterjesztendő fellebbezést soronkívül intézi el. A jogerős törlési határozatot a kamara 30 nap alatt köteles foganatosítani. A kamara, ha a most említett kötelességei valamelyikét megszegi, olyan összegű bírságot fizet, mint amennyivel a hátralékos tartozik. A mulasztó tisztviselő fegyelmit kap, s a kamarának visszkereseti igénye van vele szemben. Szóval, a drákói intézkedés drákói eszközökkel van biztosítva. Új intézkedés, hogy az ügyvédnő özvegyen maradt férje is kaphat nyugdíjat, de csak akkor, ha igazolja, hogy vagyontalan és keresetképtelen. Szóval, még nincs meg a teljes egyenlősége az ügyvéd és az ügyvédnő jogai közt. Fontos és érdekes a helyi bizottságok felállítása. Minden kamara területén létesítendő ez. A bizottság "közli a helyi viszonyoknak megfelelő óhajokat és panaszokat. Mindenesetre alkalmas lesz a felvilágosítás és a propaganda terjesztésére. A javaslat átveszi azokat az intézkedéseket, melyeket az 1934. II. tc. a hátralékosoknak kamarai jogaira vonatkozólag megállapított. Ezekkel e helyütt nem kívánok foglalkozni, csak jelzem, hogy az intézkedéssel nem értek egyet. Egyébként általában meg kell állapítanunk, hogy a javaslat az eddigi állapottal szemben haladást jelent, és alkalmas lesz a sokszor szándékosan felkorbácsolt és részben félrevezetett közvélemény megnyugtatására, — ami előfeltétele a nyugdíjintézet szükséges és remélhető továbbfejlesztésének. Popper Tódor. \C Lázár Andor igazságügyminiszter az ügyvédkérdésről. — Részlet a költségvetési beszédből. — Az igazságszolgáltatási szervezet másik nagy oszlopa az ügyvédség. Az ügyvédség kérdéséről elég sok szó esett a közelmúltban. Végeredményben senki sem tagadhatja meg önmagát és így én sem tagadhatom meg azt, hogy 25 éven át voltam ügyvéd. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozva azt képzeltem magamról 25 évi praxisom alapján, hogy tudok talán valami megnyugtatót és jót teremteni. Ebben a gondolatkörben született meg az 1934. évi II. tcikk, és végtelenül jólesett Petro Kálmán igen t. képviselőtársam tegnapi kijelentése, amelyben eddigi ellenzésével szemben konstatálta, hogy, úgy látszik, mégis az igazságügy miniszternek volt igaza. Nem azt kívánom, hogy a hiúságom ki legyen elégítve, hanem azt, hogy az ügyvédi intézmény, mint olyan, emelkedjék nívóban. Ez volt a célja ennek a javaslatomnak is. Ezt a törvényalkotást követte a zugirászatról szóló 1934 : III. tc, amelynek hatását kereste már rajtam tegnap egyik felszólalt képviselőtársam. Nagyon bajos egy párhónapos törvénynek hatását keresni. Én csak azt akarom itt különösen hangsúlyozni, hogy megbeszéltem az érdekelt ügyvédi kamarák és az ügyészség kiküldötteivel a törvény végrehajtásának mikéntjét azért, hogy csakugyan érvényesüljenek azok a gondolatok, amelyeknek jegyében ez a törvény meghozatott. Ellenőrizni fogom a törvény végrehajtását és remélem, hogy meg lesz ennek a törvénynek az a hatása, amelyet tőlem ellenzéki képviselőtársaim követelnek. Teljes tudatában vagyok annak, hogy az ügyvédség ma nagyon nehéz helyzetben van. Ne méltóztassék azt hinni, hogy én ezt csak egy foglalkozási ág helyzete gyanánt nézem és csak azért óhajtok intézkedéseket tenni, hogy ennek a foglalkozási ágnak helyzetén könnyítsék. Ez is lehetne intézkedés célja, de végeredményben nem szabad, hogy csak ez a gondolat vezessen engem. Nekem meg kell győződve lennem az ügyvédi intézmény szükségességéről és meg is vagyok győződve arról, hogy a magyar népnek, a magyar közéletnek az ügyvédségre, a szabad, független, anyagilag is jól szituált ügyvédségre szüksége van, mert az az ügyvéd, akihez jogkereső közönség fordul, ennek a közönségnek ügyeiben segítséget és hasznot hoz. Közérdekből kell tehát foglalkoznom az ügyvédek sorsával, amint azt különösen Káinoki Bedő Sándor t. képviselőtársam is hangsúlyozta. Szomorú, hogy az ügyvédet akkor kezdik nem szeretni, amikor fizetni kell neki. A legutóbbi időkben meglehetős nagy hullámokat vert fel az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet kérdése. A tartalékolási szisztémának a kirovó- és elosztórendszerrel való szembeállítása az ügyvédi karban meglehetős nagy mozgalmat keltett és azt várják az igazságügyminisztertől, hog}' megfelelő törvényalkotással bizonyos nyugvópontra hozza ezt a kérdést. En az ügyvédi autonómiának mindig tisztelője óhajtok lenni ; én nem kívánom parancsszóval, törvényes rendelkezéssel eldönteni ezeknek a szisztémáknak a kérdését. A törvény hosszú időre szól és nehezen változtatható meg, míg a gazdasági viszonyok változnak, miért is kell, hogy minden ilyen intézmény képes legyen a gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodni. Éppen ezért a már tárgyalás alatt álló ügyvédi gyám- és nyugdíj intézeti új törvényjavaslatban tervezek bizonyos fizetésbeli könnyítéseket, kisebb díjakat egy átmeneti időre, de a rendszer megállapítását magára az autonómiára óhajtom bízni, változtasson az rajta, ha jónak látja és változtasson később, ha a gazdasági viszonyok a változtatást szükségessé teszik. Az ügyvédség kérdésénél maradva, meg kell jegyeznem, hogy már volt alkalmam a bizottságban is bejelenteni, hogy nemcsak ezeknek a kisebb jogterületre kiterjedő javaslatoknak, hanem az egész ügyvédi rendtartásnak új, kódexszerű feldolgozása is munkában van. Erről egyelőre még nem óhajtok nyilatkozni, de remélem, hogy az őszi ülésszak alkalmával már módomban lesz a t. Házzal megismertetni ebbeli elgondolásaimat. Természetes, hogy az ügyvédség sorsán a munkaalkalmak szaporítása segítene ; munkaalkalmakat pedig a gazdasági élet ad. Amennyit lehet, a magam hatáskörében én is megteszek, de sohasem teszem meg azt, hogy a felekre ráoktrojáljak ügyvédet, amikor azoknak nincs rá szükségük. Ellenben igenis, segíteni akarom a magyar népet azzal, hogy igénybe vegye az ügyvédet akkor, amikor attól haszna van. Az ügyvédségnek nagy panasza az illetékkérdés, a bírságok kérdése. Ez nagyon-nagyon kényes téma. Én remélem, hogy ebben a kérdésben a pénzügyminiszter úrral olyan megoldásra jutunk, amely ki fog bennünket elégíteni. Mert nem zárkózhatom el az elől a súlyos érv elől, hogy végeredményben egészen különös helyzet, hogy az ügyvéd egyszemélyben illetékkiszabó közeg, amikor neki kell kiszámítania, mennyi bélyégilletóket kell lerónia, továbbá illetéklerovó közeg, amikor az illetéket neki kell felragasztania stb., végül még azt is kontrollálnia kell, amint Petro Kálmán t. képviselőtársam tegnapi beszédében nagyon érdekesen mondotta, vájjon az általa kiszabott és lerótt bélyegeket megfelelően lebélyegezte-e az arra hivatott hivatalnok. Ha az ügyvéd rosszul szabja ki az illetéket önmaga ellen vagy rosszul rója le, akkor bírságot kell fizetnie. Nem zárkózhatom el annak az érvnek a súlya elől, hogy ha az államnak illetékkiszabással megbízott egyé!) közegei az illetékkiszabásban tévednek, akkor semmiesetre sem esnek olyan súlyos jogi következmények alá, mint az ügyvéd, aki önmagára nézve illetékkiszabó közeg. Azt az érvet sem engedhetem el a fülem mellett, hogy eldöntendő, vájjon az az ügyvéd, aki az illetékkiszabást például a fél terhére a szükségesnél magasabb összegben eszközli, nem tartozik-e azt annak a félnek visszatéríteni, ha tévedett, viszont ha a fél javára és a kincstár kárára téved, akkor meg oda tartozik megtérítéssel és a nyakába szakad még egy csomó bírság is. Amíg az illetékrendszer egyszerű volt és az illetékek nem voltak magasak, addig az ügyvédség vállalhatta ezt, ma azonban, amikor az illetékrendszer bonyolult, az illetékek magasak, a felek előleget nem adnak, az ügyvéd pedig nem bankár, ebben a kérdésben elérkezett az ideje annak, hogy komolyan foglalkozzunk más megoldásokkal. A részvénytársasági és szövetkezeti szervek és alkalmazottak javadalmazásának csökkentése tárgyában működő döntőbizottság előtti eljárásban felmerülő illetékezés kérdéséről. Az Illetékügyi Közlöny 1934. március havi számában a Szerkesztői Üzenetek alatt szerepel a következő kérdés : «A részvénytársasági és szövetkezeti alkalmazottak és a velük egy tekintet ala eső más személyek járandóságának a 4600/1933. M. E. számú rendelet 26. §-a alapján csökkentése kérdésében eljáró döntőbizottság eljárását szabályozó 27,400/1933. I. M. számú rendelet (Buda-