Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 19. szám - Panaszok a községi jegyzők magánmunkálatai ellen. - Tilos a jegyzői magánmunka Jugoszláviában

19. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY a Nemzetközi Jogi Egyesületnek ós a' Nemzetközi Ügyvédúniónak legközelebb Budapesten tartandó összejövetelei. A szolnoki osztály vacsorája Szladits Károly zárószavaival ért véget, aki a szolnoki jogásztársadalom eró's jogérzékének ós korszerű jogi képzettségének hangsúlyozása után a Szövetség szolnoki osztályának virágzására emelte poharát.. Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. Közlési kötelesség. Panaszlott közlései a megállapíthatónak mutatkozó tényállás szerint nélkülözik az őszinteséget és jóhiszeműséget, elpalástolják a való tényállást, alkalmasak arra, hogy panaszost megtévesszék és tévedésben tartsák. Minthogy pedig az ügyvéd köteles megbízójával a valóságot, éspedig a teljes valóságot közölni, mert különben bizalomra méltatlanná válik, az ily eljárás sérti az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét, miért is az a fegyelmi vétség jelenségeit tünteti fel. Ennélfogva az elsőfokú fegyelmi bíróság határozatát meg kellett változtatni és panaszlott ügyvédet az ÜK. 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt vád alá kellett helyezni. (Kúria 1934. március 3. Üft. 8/1934. Elnök: 0svaid; előadó : Gyöngyösi.) Az ÜR. 101. §-a értelmében a panaszos magánfél abban az esetben, ha a kamara ügyésze vagy a kir. ügyész képviseli a vádat, csak a bűnösség kérdésében és esetleg a kártérítés kimondása iránt tehet indítványt, következéskép ugyanebben a keretben illeti meg őt a fellebbezés joga is. (Kúria 1934. március 3. Üft. 432/1933. Elnök : OsvaU ; előadó : Gyöngyösi.) A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Az ügyvéd díjazása szempontjából közömbös, hogy az egyes ténykedések az ügyvéd kezdeményezésére, az ő tanácsa következtében állottak-e elő. Sem a munkadíj összegszerűségén, sem az ügyfél fizetési kötelezettségén nem változtat ezért az, hogy a fél hozzájárulásával, megbízásából teljesített jogcselekmények előzetesen az ügyvéd tanácsolásán alapultak-e. (Kúria, 1934. április 10. P. VI. 4214/1933. Elnök: Térfi, előadó: Kerényi.) A perben szabályszerű meghatalmazás nélkül eljárt jogi képviselő perbeli cselekményeinek a jóváhagyása nem lévén alakszerűséghez kötve, a fellebbezési bíróság nem volt attól elzárva, hogy az utólagos jóváhagyás kérdését a perben felmerült idevonatkozó bizonyítékok szabad mérlegelése mellett döntse el. Minthogy pedig a becsatolt iratok tartalma, szerint az eljárás későbbi perenkívüli szakában a felszámolók által kiállított — tehát a felperes álláspontja szerint is szabályszerű meghatalmazással ellátott másik jogi képviselő — a nélkül lépett be, hogy az elsőrendű alperes előző cselekményei ellen kifogást emelt volna és mert a követelés végeredményében a felperesnek a hitelezővel szemben fennálló tartozására és a felperes szerint is jogosult jogi képviselő útján utaltatott ki, a fellebbezési bíróság okszerű következtetés útján jutott ahhoz a megállapításhoz, hogy az elsőrendű alperes kártérítési felelősségének a kimondására az általa becsatolt meghatalmazás meg nem felelő volta jogszerű alapot ezúttal nem nyújt. (Kúria, 1934. április 6. P. VI. 5332/1933. Elnök : Ttrfi, előadó : Kerekes.) Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Az előnyös tételek felemésztik az ingatlan vételárát. Minden különösebb kommentár nélkül közlünk két történetet, ami élesen rávilágít a kincstár adó- és illetékpolitikájára és talán rávilágít arra a kérdésre, hogy miért nem lehet ma az ingatlanokra kölcsönt kapni, még akkor sem, ha ezek az ingatlanok nem mezőgazdasági jellegűek. 1929. évben épült Pesterzsébeten a Szarvas-utca 9. sz. ház. Az adómentességet vagy elmulasztották kérelmezni, vagy, ami ugyancsak gyakori eset, az építtetőt megnyugtatták, hogy ezt nem is kell kérelmezni, az őt automatikusan illeti meg, tény az, hogy az egyébként teljes, jog szerint adómentes ház, adóba került. Az ingatlan értéke 1929-ben 5500 pengő volt, ennyiért vette meg V. M.-né. Az ingatlant bankkölcsön terhelte. V. M.-né 1932. évben elhalt, örökösei, úgy látszik, nem voltak, vagy nem tartották érdemesnek az egyébként megterhelt házra örökösként jelentkezni, így az ingatlan árverésre került. Az ingatlan értéke időközben folytonosan csökkent, 1933. évben megtartott árverésen a kikiáltási ára 3500 pengő volt. Más vevő nem lévén, kénytelen volt a hitelező Pénzintézet az ingatlant megvásárolni a kikiáltási ár feléért, 1750 pengőért. Jellemző az ingatlanok áresésére, hogy a vevő Pénzintézet azóta sem tudta ezt az ingatlant továbbadni és így jelenleg a tényleg cca 1800—2000 pengőt érő ingatlan terhei az alant felsoroltak : A sorrendi tárgyaláson a 17,675/1933. tksz. végzés szerint az 1750 pengő vételár a'következőként lett elszámolva : L Határozati illeték 6*— pengő, 2. jegyzőkönyvi bélyeg és árverési költség 42*10 pengő (ebben a végrehajtó díja és a Hivatalos Lapbani hirdetés is bennfoglaltatik), 3. adók és lejárt kamataik fejében 967*50 pengő, 4. illeték fejében V- 948/1929. sz. fizetési meghagyás szerint 827*50 pengő, ennek kamatai fejében 132*50 pengő, 5. pótilleték fejében Pesterzsébet város adópénztárának 98*30, ennek kamatai fejében 40*20 pengő, 6. illeték fejében a királyi kincstár javára 319*75 pengő, vagyis összesen 1933*55 pengő. Tehát az 1750 pengő vételárból ki sem futottak a kir. kincstár követelései. A hitelezők természetesen egy fillért sem látnak. Az ingatlan bérértéke a jelenlegi pesterzsébeti bérviszonyok mellett maximum évi 240—300 pengő, a kincstár mégis házadó fejében évi 320 pengőt számít, az ingatlan tényleges értéke legfeljebb 2000 pengő, de átírási illeték fejében 425' pengőt számol a kincstár, vagyis az ingatlannak több mint 25 %-át. Vájjon ilyen példákat látva maga előtt, akadhat-e komoly pénzintézet, amely pestkörnyéki ingatlanokra hitelezzen csak azért, hogy a kincstár követeléseinek legyen ingyenes behajtója. Ehhez még hozzájárul az is, hogy miután a végrehajtást szenvedetten semmit behajtani nem lehetett, a hitelezőnek kellett fizetni a perléssel járó összes bélyegeket és ítéleti illetékeket is, vagyis azért, hogy a Kincstár a maga, — szerintem nem is egészen jogos követeléseihez — mert hiszen nem nevezhető jogosnak az az illeték, amely az ingatlan értékéhez mérten több mint két és félszerese az előírtnak és nem nevezhető jogosnak az az adó, amely az ingatlan teljes bérét elviszi, ezért még ugyanannak a kincstárnak különféle ítéleti és egyéb perbeli illetékeket fizessen. Másik hasonló eset Pestszentimrén. Az ingatlan 1700 pengőért talál árverési vevőre. Nyilván nem is ér többet, mert ellenkező esetben magasabb áron kelt volna el. A sorrendi tárgyaláson 16,289/1933. tksz. végzés szerint 795*81 pengő kincstári előnyös tétel soroztatik. Amiből csaknem 200 pengő a hátralékos adónak és illetékeknek a kamatai. Hozzá kell tennünk, hogy ezek az illetékek és adóhátralékok rendszerint az ingatlanra bekebelezve nincsenek. A hitelező, a telekkönyvben bízva, magát az első helyen képzeli. A községi adóhivatalok érdeklődésére, hogy van-e adóhátralék, felvilágosítással nem szolgálnak, mert arra nem kötelesek és a jóhiszemű hitelező a legnagyobb gondosság mellett is csak a sorrendi tárgyaláson tudta meg, hogy a kincstár hanyag adóbehajtása, vagy egy rosszul kivetett, de idejében meg nem fellebezett illeték miatt elvesztette pénzét. Segíteni ezen olyképpen lehetne, hogy az adóhivatalok köteleztessenek arra, hogy bárki kívánságára a hátralékos adó- és illetéktartozásokról felvilágosítást adjanak és minden év végén legalább a hátralékos kincstári követeléseket az ingatlanokra kebelezzék be, hogy a hitelező meggyőződést szerezhessen arról, hogy az ingatlant terhelik-e előnyösen sorozandó kincstári követelések, mert a mai állapotok mellett lehetetlen azt kívánni, hogy a hitelélet ily rizikókkal számoljon. Gutman Lajos. Panaszok a községi jegyzők magánmunkálatai ellen. • / / Tilos a jegyzői magánmunka Jugoszláviában. A kir. Közjegyzők Közlönyének áprilisi száma közli, hogy Jugoszláviában megtiltották a jegyzőknek a magánmunkálatok végzését. A vonatkozó rendelet szószerinti szövege magyar fordításban a következő : «A dunai bánság kir. báni hivatala. II. 75,817. szám 1934. év január 11. Újvidék. Tárgy : A községi jegyzők magánmunkálata — tilos. Az összes járási főnökségeknek a volt Vajdaság területén. Megállapíttatott, hogy azokon a területeken, melyekre az 1886. évi XXII. tc. érvénye kiterjedt, a községi tisztviselők ós különösképpen a községi jegyzők magánmunkálatok végzésével is foglalkoznak és