Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 2. szám - A bírói függetlenség

6 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 2. SZÁM. kért hősi küzdelmet folytatunk, a bíróságok ne hagyjanak magunkra bennünket, s féltsék és óvják a maguk tehetségével az ügyvédség nyomorúság fenyegette függetlenségét. Ez a bíróságoknak, melyek az ügyvédi költségeket szuverénül állapítják meg, módjukban van. S ha az újév kezdetén különösen felsőbíróságaink költségmegállapításainak in melius reformálását kívánjuk, ezt közös eszményeink érdekében s annak a szellemnek tiszteletében tesszük, amelyet Juhász Andor és Degré Miklós árasztott alig néhány napja a magyar jogász világra. Mezey Sándor. Teljes-üléssel kezdődött meg f. hó 9-én egységes bírói és ügyvéd vizsgálóbizottság 1934-ik évi munkaéve is. Az elhangzott beszédek és a jelentés munkaadatai egyaránt aggasztó hőfokát jelezték a betegségnek, amelyben az ügyvédi kar évek óta — és úgy látszik, gyógyíthatatlanul — szenved. Az 1933. évi, közel ezer vizsgára bocsátási kérelem, a jelentés egyéb adataival kapcsolatban, közeli, legalább hétszáz kamarai bejegyzési kérelemmel egyértelmű. E beszédes számokból más következtetésre jutni alig lehet, ha tudjuk, hogy a kérvényezők 80 °/0-a az ügyvédi gyakorlaton lévők sorából kerül ki. De ettől a vonatkozástól eltekintve, sem alakulhat kedvezőbbé a következtetés, hisz egy nappal korábban — a kir. Tábla évnyitó ülésén — állapította meg Degré Miklós, a kir. ítélőtábla elnöke, a leküzdhetetlen nehézségeket, melyek egyrészt a bírói élethivatásban való előrejutásnak, másrészt általában e pályára való bejutásnak is, immár két és fél éve útját állják. Leeresztett felvonóhidak zárják el tehát a bírói, vagy más közhivatali elhelyezkedésre törekvők elől az utat mindenütt. Akadályok, melyeken sem a reátermettség, sem a kitűnő készültség, sem a tehetség szárnyain nem lehet áthatolni. Csoda-e, ha a szabad életpályák felé siet az oda kényszerített diplomás jogászság s ezek közül is főleg az ügyvédi felé, amerre még tárva-nyitva az út, ahova ma is egyoldalú elhatározástól függ a beérkezés lehetősége. Mert mi őrizzük a hagyományokat. Pedig távolsági és időérzék nélkül is látnunk kellene, hogy a számfelett, egyre lázasabb siettséggel beözönlők reményvesztett serege fogja végül a kart meggyőzni arról, hogy mit kell átmenteni a hagyományból, s mit kell tanulni a forradalomtól, amiről éppen a napokban hallottunk történelmi jelentőségű nyilatkozatokat. A teljes-ülés egyébként a szokásos díszes keretek között folyt le. Ott voltak Degré Miklós elnök vezetése alatt a bizottság helyettes elnökei, bírói és ügyvéd-tagjai csaknem teljes számban. Degré Miklós, nagy figyelemmel és érdeklődéssel kísért évnyitó beszédében, a nagytapasztalatú, kitűnő ítéletű, nagy bírószakértelmével ment végig, a jogászproblémák úgyszólván valamennyi területén. A túlzsúfoltság hátrányainak elismerése mellett : Degré Miklós mégis a szabadügyvédség hívének vallotta magát ; mert szerinte a zárt ügyvédlétszám rendszerének megvalósítása egyrészt szükségszerűleg más szabad élethivatások hasonlóan jogos igényeinek teljesítésére kellene vezessen. Ettől eltekintve, magasabb közérdekből lenne végzetes hiba a középosztály társadalmi válságát elmélyíteni azáltal, hogy gyermekeinek elhelyezkedési válságát növeljük, ami mindenféle kötött elhelyezkedési rendszernek természetszerű velejárója volna. A túlzsúfoltság gyógyszerét : a meglévő munkaterületek kiszélesbítésében és újak teremtésében látja. Ezen irányban még mindig figyelemreméltó alkalmak kínálkoznak. Egyenesen közérdek kívánná pl., hogy minden gazda, minden kereskedő, minden ipaross a gazdasági életnek minden más tényezője ügyvéd segélyével keressen tájékozást az adóügyi szabályok tömkellegében, melyben nem ismerheti ki magát. Ezzel szemben elodázhatatlannak ítélte a jogi oktatás reformját, mert ha ez ma lényegesen belterjesebb is, mint volt évtizedekkel ezelőtt, mégis túlságosan sok alkalmat ad a látogatás elkerülésére. Sem a tanulmányi, sem a gyakorlati idő tényleges és rendszeres kihasználásának ésszerű szabályozását tartja kívánatosnak. Az elnök ezután a bírói és ügyvédi vizsga reform kérdéseivel foglalkozott, majd elnöktársainak és a bizottsági tagoknak fejezte ki köszönetét azért a megértő támogatásért, melyet vele és intézkedéseivel szemben mutattak. Degré Miklós éljenzéssel és tapssal fogadott beszéde után vitéz Szentkuthy István táblabíró, a bizottság titkára terjesztette elő nagy gondossággal megírt évi jelentésót. Kísérőbeszédében kiemelte, a vizsgák számának szembeötlő megszaporodását, s hogy a vizsgázók 80 %-át ügyvédjelöltek tették ki. E jelenséget azzal magyarázza, hogy a mai időkben ismert okokból az élethivatás megválasztásában nem annyira a hivatásérzet, mint inkább az elhelyezkedésre még nyitvaállónak vélt lehetőségek felé való lázas igyekvés dönti el. A kísérőbeszéd után az ügyforgalmi adatokat ismertette, amelyeket érdekes összehasonlításban történt feldolgozásukra figyelemmel szószerint közlünk : Vizsgára bocsátás iránti kérvény érkezett 1933. évben 947, tehát 209-el több, mint 1932-ben és 132-vel több, mint az 1931. évben. A Vizsgára elsőízben jelentkezettek száma 704, tehát 155-tel több,mint 1932-ben és 109-el több, mint 1931-ben. A megtartott 911 vizsgák száma, az 1932-ben megtartott 705 vizsgákhoz viszonyítva 206-tal, az 1931. évben megtartott 735 vizsgákhoz viszonyítva 176-tal növekedett, az emelkedés tehát az 1932. évi vizsgák számához képest 29 %, az 1931. évi vizsgák számához viszonyítva 24 °/0. A vizsgára elsőízben jelentkezőitek közül 368 jelölt a megosztott vizsga első részének, 335 jelölt pedig a második részének letételére jelentkezett, míg az egész vizsgálatok egyszerre letételét csak egy jelölt kísérelte meg. Az 1933. évben 320 oklevelet adott ki a bizottság, tehát 82-vel többet, mint 1932-ben és 24-gyel többet, mint az 1931. évben. Foglalkozási ágak szerint a jelöltek a megtartott 911 vizsgánál a következőképpen oszlottak meg: 726 esetben ügyvédjelölt, 174 esetben bírósági fogalmazó és 11 esetben más pályán működő állott a bizottság elé. Az összes vizsgázók számának 80 %-át, tehát ügyvédjelöltek tették ki, az 1932. évben 76 %, 1931-ben 70 °/0 volt az ügyvédjelöltek arányszáma. Az elsőízben jelentkezettek közül az 1931. évben 6 %, az 1932. évben ugyancsak 6 °/0 utasíttatott vissza a vizsgálat mindkét tárgy csoportjából, ez az arányszám az 1933. évben 7.7 %-ra emelkedett. Az egyik tárgycsoportból a bizottság az 1931. évben a jelöltek 14 %-át, az 1932. évben a jelöltek 19 %-át, míg az 1933. évben 21-1 %-át utasította pótvizsgára. Az 1931. évben vizsgát tett összes jelöltek közül 80%, az 1932. évben 77%, az 1933. évben 72 % nyert képesítést. Kitüntetéssel vizsgázott az 1931. évben 15, az 1932. évben 7, az 1933. évben 9 jelölt. A kitüntetéssel képesített ügyvédjelöltek közül a mult évben 6 bírósági fogalmazó, 3 pedig ügyvédjelölt volt. A jelentéshez Pap József kamarai elnök, a bizottság elnökének helyettese fűzött rendkívül érdekes és figyelemreméltó reflexiókat, majd Deutsch Viktor bizottsági tag tette meg észrevételét, akinek javaslatára a teljes-ülés vitéz Szentkuthy Istvánnak gondos és kitűnő munkásságáért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Az ülés az elnök zárószavaival ért véget. K. D. Hírek a bíróságok köréből. Fontos újítás az ügyvédi vétívek postai szállítása tárgyában. Az ügyvédi vétívek 1930. december l-e óta tudvalevőleg portómentességet élveztek, mégis elvétve előfordult, hogy ügyvédi vétívek másodpéldányai megportózva kózbesíttettek vissza az érdekelt ügyvédeknek. A beérkezett panaszokat az Országos Ügyvódszövetség megvizsgálta és megállapította, hogy a megportózás arra volt visszavezetendő, hogy a községi elöljáróságok a díjátalányozás kedvezményében nem részesülnek ós így olyankor, amidőn a kézbesítést a községi elöljáróság eszközölte, a vevónyt a posta megportózta. Ennek elhárítása végett az Országos Ugyvédszövetség beadvánnyal fordult az Igazságügyminisztériumhoz, amely az alábbiakban szószerint közölt rondoletével az ügyet kedvezően elintézte, úgyhogy a jövőben a megportózásoktól egyáltalában nem kell tartani. Ha ilyenek mégis előfordulnának, kívánatos azokat minden egyes esetben az Országos Ügyvódszövétséggel, legcélszerűbben Bibáry Gézához, Budapest (VI., Andrássy-út 2.) címzett levélben közölni. Az alább közölt miniszteri rendelet folytán a jövőben az ügyvédi vétívek vevénymásodpéklányainak visszakózbesítóse kétféle módon történik : a) amennyiben a kézbesítést a bíróság (bírósági kézbesítő hivatal) eszközölte, marad a 7060/1932. I. M. VIII. sz. rendelettel előírt eddigi rendszer, amely : «A kézbesítés teljesítése után a kézbesítő közeg a