Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 15. szám - A Nyugdíjnovella

IV. évfolyam. 15. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. ápr. 14. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 86-6-17. ixA Nyugdíj novella. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet ide s tova 25 év előtt kezdte meg működését. * A Nyugdíjintézet az egyetlen számot tevő törvényen alapuló nagy szociális alkotás, amelyet a kari autonómia hozott létre, s amelyet az ügyvédségnek önerejéből kell fenntartani. Az Intézet 1909. január hó 1-én kezdte meg működését, a tagdíjak a legpontosabban lettek befizetve, és az első ötéves karrencidő letelte után megkezdődött az igényjogosultak részére az ellátási összegek kifizetése. Az állam áthatva ezen szociális alkotás szükségszerűségétől, ki akarta fejleszteni az Intézetet akként, hogy ne csak az ügyvédek özvegyei és árvái, de maguk az ügyvédek is kapjanak nyugdíjat (aggkori ellátást) és e célból lett megalkotva az 1914: III. te, amely 500,000 aranykoronában határozta meg e célra az évi állami segélyt. A korona leromlásával azonban sötét árnyak borultak az Intézetre. Elveszítette tartalékalapjait, 1918. december 31-én ezen vesztesség 12.790,000 aranykoronát tett ki (állami címletek, hadikölcsön, záloglevelek). Majd meg lett szüntetve a rendszeres évi 500,000 koronás állami dotáció, és most csak évről-évre lesz a budgetbe felvéve az állami segély. Az állami segély kitett 1925. július 1-től december 81-ig 11,680, 1926. évben 23,360, 1927. 34,180, 1928. 85,000, 1929. 162,500, 1930. évtől pedig évenként 200,000 pengőt. A kamarák évek óta nem fizetik be pontosan az évi járulékokat, az utolsó időben az Intézet iránt nagy volt a közöny a kar tagjai között, amely egyes körökben már ellenszenvvé nőtte ki magát. Ily viszoiryok között az Intézet a, lét és a nemlét kérdése előtt állott. Az ügyvédség energiája azonban elhatározta az Intézetnek regenerálását és szanálását. Ez azt jelentette, hogy a törvényen nyugvó ellátási összegek helyett rendkívüli járulékokból, amelyekkel a kar önönmagát megadóztatta és az állani által rendelkezésünk re bocsátót! összegekből segélyösszegeket folyósított az Intézet. Tagadhatatlan, hogy a kamarák hátralékai okozták mindig a legnagyobb bajt, mert á Bátralék folytonosan nő. Az ÖSSZÓS kamarák hátralékos tartozása kitett I92K. december 31-én 247,849 P-t, h^3. december 31-én a hátralék már felbökkent 1.390,762 pengőre. Ezen hátralékból a Budapesti Ügyvédi Kamarát terheli 614,843 pengő (ebből tőkére 519,974, kamatra 94,869 pengő). És érdekes, hogy ezen idő alatt nemcsak a tagdíjhátrálékok, de az Intézetet terhelő ellátások és segélyek hihetetlen módon megnőttek, mert míg 1928-ban az ellátási öszszegek kitettek 104,819-10 P-t, 1933-ban ezen a címen már ki lett fizetve 385,614 pengő. Ezen nagymérvű hátralékok visszavezethetők elsősorban a rossz gazdasági viszonyokra, de ez nem az egyedüli ok. Gazdasági válság van az egész országban, egyes kamarák pedig egy fillér hátralékkal sem tartoznak, sajnos, a fő ok az, hogy a tagok nem akarnak fizetni, és hogy a kamarák a járulékok behajtása körül nem fejtették ki azt az erélyt, ami szükséges lett volna. Jellemző, hogy egyik kamara, amelynek csu-: pán 183 tagja van, maga 114,262 pengővel tartozik. Az 1934 : II. tc. csak azon ügyvédeknek ad aktív és passzív választó jogot, akik 1933. december 31-ig felgyülemlett hátralékuknak 20 %-át folyó évi március hó végéig befizették. A törvénynek ezen rendelkezése folytán március havában a budapesti ügyvédek fizettek circa 115,000 pengőt. Ezen fizetéssel azonban a hátralékos díjak kérdése, mely állandóan izgalomban tarja a kart, még egyáltalán nincsen megoldva. Ma a helyzet az, hogy a budapesti ügyvédi kamarában van 5Í3 tag, aki jogerősen törlésre ítéltetett tagdíj be nem fizetés címén. Ezen ügyvédek közül 354 befizette a 20 %-os részletet és 159 ügyvéd egyáltalán nem reagált az új törvény rendelkezésére sem és nem fizetett semmit. E szerint, szem előtt tartva az 1928 : XI. tc. rendelkezéseit, az ügyvédi jegyzékből százával kellene kitörölni az ügyvédeket. A Budapesti Ügyvédi Kamara ezt nem tette, mert a mai gazdasági viszonyok között ezt lehetetlennek, megengedhetetlennek, antiszociálisnak és igazságtalannak tekintette. Felmerül most az a kérdés, hogyan lehet segíteni' ezen a helyzeten, mert hogy segíteni kell, még pedig gyorsan, az kétséget nem szenved, ezt megköveteli az Intézetnek, a kamaráknak és az ügyvédeknek az érdeke. Az én nézetem szerint a nyugdíjtörvény novelláját, amely most készül az igazságügyi minisztériumban, mentül előbb fokozott gyorsasággal tető alá kell hozni, mert akkor rendezve lesz a nagy bátralek kérdése is. Az igazságügyi miniszter törvényjavaslatot dolgozott ki azon elvek alapján, amelyeket az 1932. évi december 18-án megtartott nyugdíjintézeti közgyűlés megállapított. Ezen szanálási javaslat más elbírálás alá veszi az 1933.december végóig esedékes hátralékos díjakat ós más alá az 1933. december 31-e utáni időben esedékessé váló díjakat. Az 1933. december 31-ik napja után keletkező járuléktartozások tekintetében a helyzet az, hogy egy évi késedelem után a tag nem töröltetik ki a kamarából, amint azt az 1928 : XI. tc. 1. § rendeli, a járulóktartozások azonban maguk után vonják az ellátási igénynek a szünetelését. Ha a tag ezen egy év (kíméleti év) alatt sem tenne eleget fizetési kötelezettségének, úgy a kamara lajstromából ki fog töröltetni. Ezzel nagyon lényeges könnyítés adatik az egyes tagoknak, mert késedelem esetén a kitörlési szankció csak mintegy két és fél óv után állhat be, hiszen a jogerős törlési határozat kieszközlése tart egy fél évig. Az a rendszer, amely ma kialakult, hogy az évi járulékok nem fizettetnek, és ennek dacára az ellátási igény érvényesíthető, a jövőben fenn nem tartható. Az 1928 : XI. tc. 1. §-ának a szankcióit (kitörlés) nem lehet csupán a fizetni nem tudó vagy fizetni nem akaró egyének szempontjából mérlegelni. Tekintettel kell lenni a közérdekre, vagyis az egyetemes kari érdekekre is, a már ellátást élvezőknek az érdekeire és a pontosan fizető várományosoknak nemcsak az érdekeire, de a törvény alapján szerzett jogaikra is. Nem lehet megengedni azt, hogy a circa 800 igényjogosult özvegy, illetve árva elessék a nékik jutó évi 400,000 pengőtől. Be kell látnia mindenkinek, hogy nem lehet az Intézetet kitenni a bukásnak azért, mert kényelmesebb a nem fizetés, mint a fizetés és mert a kamaráknál népszerűbb a nem behajtás, mint a behajtás. Az igazi szegények részére, akik valóban nem képesek megfizetni a tagdíjaka t, meg van adva a kamaráknak a felmentés lehetősége. Egyes kamarák azonban ezen joggal visszaéltek, derűre-borúra mentettek fel a tagokat, százaknak és százaknak engedték el a díjakat, ezeket azonban nem fizették be az Intézetbe. így pl. : a Budapesti Ügyvédi Kamara elengedett 1925. évben felmentések folytan 1020. 1926ban 4550 aranykoronát, 1927. évben 30,290, 1928. 40,839,'1929. 61,773, 1930. 68,785, 1931. 60,681, 1932. 45,154 pengőt.