Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 14. szám - Kereskedelmi meghatalmazott - mint perbeli képviselő

58 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 14. SZÁM. a kereskedelmi ügyletek megkötésével és lebonyolításával járó ténykedések, hanem a kereskedelmi ügyleteknek csak következményei, függvényei, amelyek egy már legalább egyik fél részéről teljesedésbe ment ügyletet tételeznek fel. Nem lehet tehát kereskedelmi meghatalmazottnak tekinteni és nem jogosíthatok fel perek folytatására olyan egyének, akik a főnök kereskedelmi üzletének nem alkalmazottai, hanem akiket a főnök egyedül és kizárólag ezen perek folytatására kíván alkalmazni, hacsak az illetők nem gyakorló-ügyvédek. Minthogy pedig ezek szerint a kizárólag perek vitelére és behajtási eljárások lefolytatására irányuló megbízás kereskedelmi meghatalmazotti megbízásnak nem tekinthető, az ilyen megbízott nem általános kereskedelmi meghatalmazott, aminélfogva reá a Pp. 95. §-ának 3. pontja ki nem terjed, — a felperesnek fent vázolt azon cselekménye, hogy bár nem ügyvéd és a nélkül, hogy erre jogosítva volna, díjért bíróság előtt a megbízó alperesi céget kereskedelmi meghatalmazottként szerepelve képviselte és részére beadványokat szerkesztett, beleütközik az 1912 : LIV. (Ppé.) tc. 16. §-ának tiltó rendelkezésébe, valamint a bíróság előtt való megjelenési jogosultságának megtévesztő állításával a jóerkölcsbe is. Tekintettel pedig arra, hogy a felperes kizárólag az ezen jogviszonyból származó követeléseit tette keresete tárgyává, és mivel általános magánjogi jogszabály, hogy senki tiltó jogszabályba, vagy általában a jóerkölcsbe ütköző cselekményeiért másokkal szemben jogokat nem származtathat, illetve ilyen jogokat a bíróság előtt nem érvényesíthet, nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azáltal, hogy a felperest bírói úton nem érvényesíthető kereseti követelésével, habár más indokból, elutasította. Ezért a kir. ítélőtábla nem tette vizsgálat tárgyává azt a kérdést, hogy ha és amennyiben a felperes követelését bírói úton érvényesíthetné, megilletné-e őt, és mily öszszegű kártérítés, vagy egyéb elmaradt járandóság az alperessel szemben a fentvázolt jogviszonyból kifolyólag, illetve hogy felperes felülvizsgálati kérelmének egyébként van-e alapja, hanem a felperest a fent kifejtett okokból alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasította és őt a Pp. 543. és 508. §-ai alapján az alperesnek okozott felülvizsgálati költségek fizetésére kötelezte. Előadta ugyan még a felperes 4. és 6. sorszámú előkészítő iratában azt is, hogy az alperes és dr. X. Y. budapesti ügyvéd között olyan megállapodás jött létre, hogy abból a célból, hogy ezért az alperesi cég költséget kapjon, a nevezett ügyvéd a felperes által készített és a bírósághoz benyújtandó volt beadványokat ellenjegyezte, azonban ezen állítás valóságának a vizsgálatába a kir. ítélőtábla szintén nem bocsátkozott. Mivel pedig a perben olyan adatok merültek fel, amelyek alapján kihágás és fegyelmi vétség jelenségei is fennforogni látszanak, a kir. ítélőtábla a Ppé. 16. §-a és az Ür. 79. §-a értelmében az iratokat a budapesti Ügyvédi Kamarához áttenni rendelte». V. B. Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. Mindkét szerződő felet képviselő ügyvéd mindkét féllel szemben azzal a lelkiismeretességgel tartozik eljárni, ami ilyen közös érdekű ügyek lebonyolításánál az ügyvédre kötelező. Panaszlott az adásvételi ügyben mindkét szerződő felet, tehát panaszosokat is képviselte. Ebből kifolyólag tartozott volna mindkét féllel szemben azzal a lelkiismeretességgel eljárni, ami ilyen közös érdekű ügyek lebonyolításánál az ügyvédre kötelező. Ehelyett panaszlott elvállalta panaszosok ama hitelezőinek képviseletét, akiknek fellépése éppen azt a rendezést, amelyre ő vállalkozott, lehetetlenné tette. Súlyosbítja eljárásának vétkességét az a körülmény, hogy ebből jelentékeny anyagi előnye származott, ami azt az ügyvédi tisztességet mélyen sértő látszatot kelthette, hogy eljárásának főindoka az volt, hogy ezeket az előnyöket megszerezze, nem gondolva arra, hogy ez ügyfelei tönkretételére vezethet. Mindezek az Ügyvédi Tanács megítélése szerint megállapítják az Ü. E. 68. § b) pontjába ütköző fegyelmi vétség tényálladékát, amiért is panaszlottat vétkesnek kellett kimondani. Panaszlott magatartása tekintetében az Ügyvédi Tanács enyhítő körülményt nem észlelt, azt sem, amelyet panaszlott az eljárás során felhozott, nevezetesen, hogy ebben az ügyben nem ő, hanem helyettese járt el, mert fel nem tételezhető, hogy a napokat igénybevevő tárgyalások folyamán azokról nem értesült és mert az Ü. E. 15. §-a értelmében az ügyvédet a segédszemélyzete tényeiért különben is felelősség terheli. Súlyosbító körülménynek találta azonban azt, hogy akkor, amikor úgyszólván valamennyi érdekelt súlyosan károsult, panaszlott költségkövetelése hiánytalanul megtérült, és ezzel azt a látszatot keltette, hogy az eljárásnak panaszlott tanácsa szerinti lefolytatásával a saját érdekeit kívánta előtérbe helyezni. Végül súlyosbító körülménynek találta az Ügyvédi Tanács azt is, hogy panaszlott, mint az X—i Kamara volt ügyésze, fokozottabb mértékben tartozott volna ügyelni arra, hogy magatartásával az ügyvédi kar tekintélyét és tiszteletét ne sértse. Mindezeknek mérlegelésével a rendelkező rész szerint kiszabott büntetés,* arányos a panaszlott vétkességével. Megjegyzi még a Kúria Ügyvédi Tanácsa, hogy a fegyelmi eljárásban periratok váltásának helye nincs és ezért a panaszlottnak a panaszosok fellebbezésére adott ellenészrevételeit figyelembe venni nem lehetett. (1934. febr. 17. Üft, 450/1933. Elnök : 0svaid ; előadó : Sztéhló.) A kir. Kúria Ügyvédi Tanácsa által állán* 200 pengő. dóan követett gyakorlat szerint gyermektartásnak vagy ezzel egy megítélés alá eső, meghatározott rendeltetéssel bíró járadékoknak, illetve azok egy részének ügyvédi tiszteletdíj gyanánt a végzett munkával arányban nem álló, vagy a jogosult létfenntartását veszélyeztető módon való kikötése sérti az ügyvédi etikát. (1934. január 20. Üft. 305/1933. Elnök: 0svaid; előadó: Balogh.) Az ügyvédi rendtartás 70. §-ának 2. pontja és az 1928: X. tc. 15. §-a értelmében a pénzbírság legkisebb mértéke 100 pengő. (1934. január 20. Üft. 80/1933. Elnök: Polgár; előadó : Jacobi.) Az Ügyvédi Tanács állandó gyakorlata szerint, ha a Kamara ügyésze vagy a kir. ügyész képviseli a vádat, a magánpanaszos fellebbviteli joga csak a bűnösség és esetleg a kártérítés kérdésére terjed ki. (1934. január 20. Üft. 80/1933. Elnök: Polgár; előadó : Jacobi.) A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Ügyvédi jutalomdíjra vonatkozó egyezkedés esetén a megbízó fél javára szolgáló megállapodásnak az állandó bírói gyakorlat szerint nem érvényességi feltétele az, hogy az írásba foglaltassék. (Kúria, 1934. február 9. P. VI. 1953/1933. Elnök: Térfi ; előadó : Kerekes.) Az ügyvéd díjainak megállapításánál nem a per tárgyának a bírói hatáskör szempontjából való értéke, hanem az a vagyoni érdek az irányadó, amely vagyoni érdeke a félnek a perhez vagy az egyéb eljáráshoz fűződik. Az a körülmény, hogy a kérdéses perben az ellenfél ügyvédje részére a felperes szerint azonos munka végzése mellett magasabb díjazás lett bíróilag megállapítva, a jelen perben nem döntő. (Kúria 1933. december 15., P. VI. 499/1933. Elnök : Koós ; előadó : Kerényi.) Sajtószemle. Magyar Biztosítástudományi Szemle. 1934. 1. száma közli Bánde Györgynek ((Biztosítási etika» címen a Biztosítástudományi Társulat jogi szakosztályán tartott előadását. Kmyei Béla biztosítási felügyeleti jogesetekről ír. Vajda Károly Biztosítási orvostani szemlét közöl. Barta Ferenc folytatja «] lazái joggyakorlat)) címen közölt értékes cikksorozatát. Ismerteti azt az esetet, amelyben a bíróság kimondta, hogy a biztosító és biztosított között létrejött megállapodásnak megfelelően megejtett szakbizottsági becslés, bíróságon kívüli szakértői véleménynek tekintendő, amely a kár megállapításánál kötelezi a feleket ós kizárja az utólagos bírói szemlét, kivéve, ha a szakbizottság becslése tévedésen, helytelen eljáráson alapul, vagy jobb tudomás ellenére jött létre. Sós Ernő külföldi joggyakorlatot ismertet. Felelős szerkesztő: l)r. Teller Miksa V., Szalay-u. 8. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája; Abrai V.