Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 14. szám - Kereskedelmi meghatalmazott - mint perbeli képviselő

14. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 57 kötelezi említett kariársainkat : tartózkodjanak ügyvédi tevékenységük keretében viselt hivatali címeik használatától, s azok, akik illő megélhetést biztosító nyugdíj mellett is ügyvédkedni kívánnak, a Gyámés Nyugdíjintézet fenntartásához nagyobb arányban járuljanak hozzá. Ez a két óhaj bővebb indokolásra nem szorul. A felek képviseleti joga nem a ny. miniszteri tanácsost, hanem kizárólag az ügyvédet, ezen minőségében illeti meg. A nyugdíj intézeti hozzájárulás nagyobb mértékét, azoknál, akiknek az átlagos ügyvédi keresetet meghaladó nyugdíjuk van, indokolja az a körülmény, hogy ezen kartársaink később kerülvén a pályára, évtizedekkel később kezdték meg befizetéseiket, jóllehet maguk és családtagjaik a többiekkel azonos juttatásokra nyernek igényt. A magánalkalmazásban álló ügyvédekre azonos elveket kell érvényesíteni, mint a köztisztviselő ügyvédekre. Csupán alkalmazójukat képviselhessék s külön lajstromba vétessenek fel (olasz rendszer). Azoknak a magántisztviselőknek, akik annyira szerény díjazásban részesülnek, hogy abból magukat és családjukat illően eltartani nem tudják, a kamarák átmeneti időre engedélyezhessék a magángyakorlatot. (Pro. futuro természetesen semmiféle kivétel meg nem engedhető.) Ez a kérdés, valamint a karba való jövőbeli felvétel kérdése teljes mértékben a kari autonómia keretébe lenne utalandó, mint DeVAmadi Bezső 1885. évi javaslatában mondja, azért, «hogy bennünket ezen arbitrium gyakorlatában fellebbviteli fórum ne akadályozhasson, mely nem az ügyvédi kar tagjaiból alakítva, ezen kar reputációja iránt kellő érzékkel nem bír». Az ügyvédség újjáalakításával végét kell szakítani ama sajátságos értelmezésnek, amelynél fogva az autonómia csupán azt jelenti, 'hogy a kar mindent elhatározhat és végrehajthat -— amit a felügyeleti hatóság akar. Le Conseil est maítre de son tableau, az ügyvédi Kend ura a maga kamarájának. Bittner Béla. X „Kereskedelmi meghatalmazott" — mint perbeli képviselő. Az ügyvédség egyik régi és állandó panasza az úgy az ügyvédi kar, mint a köz érdekeit sértő az a sok visszaélés, ami a főnök helyett a bíróságok előtt eljáró kereskedelmi meghatalmazottak eljárásából ered. A Pp. 95. §-ának 3. pontja értelmében t. i., ha az ügyvédi képviselet nem kötelező, a kereskedőnek az üzletben állandóan alkalmazott kereskedelmi meghatalmazottja is képviselheti az üzletből származó perekben főnökét. A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. te. 7. §-a még a kereskedő- és iparossegédet is felruházta a főnök képviselhetési jogával. Ezek a Pp. indokolása szerint azért mellőztettek a jogosultak köréből, mert e személyeknek meghatalmazottként való fellépése «a zugírászatot nagymértékben fokozta*). E mellett egyes esetekben — folytatja az indokolás — «nem volt ezeknek kellő értelmi és erkölcsi képesítésük arra, hogy mint meghatalmazottak eljárjanak.)) «Bírói és ügyvédi körökből — mondja az indokolás — sűrűn nyilvánult az óhaj mellőzésük iránt». Megmaradt azonban a kereskedelmi meghatalmazottak képviselet i joga, ami a zugírászat fokozására nem kevésbbó alkalmas. Köztudomású, hogy számos cég tart olyan alkalmazottat, akinek kizárólagos munkaköre a cég peres ügyeinek ellátása. A K. T. 43. §-a szerint a kereskedelmi meghatalmazottnak jogköre kiterjed mindazon ügyletekre és jogcselekményekre, amelyek a vonatkozó kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak. Nyilvánvaló, hogy a künnlevőségek behajtása ós a perek vitele nem tekinthetők oly ügyleteknek, amelyek a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak. Ezek csak következmények, amelyek egy előzőleg már megkötött ügyletet tételeznek fel. A csak a behajtással és perek vitelével megbízott alkalmazott tehát kereskedelmi meghatalmazottnak nem tekintendő. A kereskedelmi meghatalmazotti minőségnek ekként való kivizsgálása azonban a bíróságok részéről gyakorlatilag meg nem valósítható, és ez is egyik főoka, hogy a törvény leple alatt akadály nélkül terebélyesedik a zugírászat egyik legterjedelmesebb ága. Ha a zugírászat fokozódása volt az indoka a kereskedősegód mellőzésének, úgy ez az indok még erősebben szól a kereskedelmi meghatalmazottak eltiltása mellett. Ennek a régi patriarchális képviseletnek ma már nincs semmi belső jogosultsága. És anachronizmusa mellett még károsabbá válik és feltétlenül eltörlendőnek mutatkozik, ha e jogosultság szinte alig bizonyítható, tehát meg nem akadályozható visszaélésekre vezet. Az elmondottaknak egy most hozott bírói ítélet adott aktualitást. A csupán a peres ügyek lebonyolítására «állandóan alkalmazott kereskedelmi meghatalmazott*) e jogviszonyból kifolyólag perli járandóságát főnökétől. A keresetet mindhárom fokon elutasították. A budapesti kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy az igény tiltó jogszabályba és a jó erkölcsbe ütközik és mint ilyen, bírói úton nem érvényesíthető. A felülvizsgálati bíróság ítéletének (Bp. T. 1934. márc. 7. P. XIII. 10,888/1933. Elnök : Szőke ; előadó : Csipkay) elvi éllel megszövegezett indokolását szószerint közöljük : «Az alperes a C) alatti megállapodással alkalmazta a felperest. Ezen megállapodás szerint pedig az alperes cég a felperest a cég peres ügyeinek házi kezelésben való vitelére alkalmazta és a felperes arra kötelezte magát, hogy az alperesi cég peres ügyeivel felmerült összes külső és belső adminisztrációs és érdemi teendőket az egyes perek teljes befejezéséig a cég érdekeinek szemmeltartásával, legjobb tudása szerint elvégzi. (Úgymint : keresetbeadás, tárgyalás, végrehajtás, árverés, nyilvántartás stb.) A megállapodás további tartalmának lényege az, hogy a felperes a fenti teendők munkadíja fejében a peresített összegek után 5%-ot kap, amelyből a bélyegkiadásokat köteles fedezni. Köteles végül a felperes minden köznap délutánján az alperesi cég irodájában hivatalos órákat tartani ós ott a felekkel tárgyalni. Ezen megállapodás értelmében tehát a felperesnek kizárólag az alperesi cég részletügyleteiből származó perekkel kapcsolatos teendők ellátása képezte a feladatkörét. Nevezetesen a felperes feladata volt ezekben a perekben a beadványok készítése, azoknak a bírósághoz való benyújtása, a bíróság előtt az alperesi cég nevében, mint annak kereskedelmi meghatalmazottja, a tárgyalások ellátása és a perekkel kapcsolatos egyéb teendők elvégzése. A felperes ebből a jogviszonyból származó követelését érvényesíti ebben a perben. A peres feleknek ezen megállapodása és a felperesnek fenti cselekményei azonban törvényes tilalomba és a jóerkölcsbe is ütköznek és ezért a felperes követelése bírói úton nem érvényesíthető ós bírói oltalomban nem részesíthető. Igaz ugyan, hogy az 1911 : I. tc. (Pp.) 95. §-ának 3. pontja értelmében, ha az ügyvédi képviselet nem kötelező, az ügyvéden kívül mint meghatalmazott képviselheti a kereskedőnek az üzletben állandóan alkalmazott kereskedelmi meghatalmazottja az üzletből származó perekben a főnökét. Az 1875 : XXXVII. tc. (K. T.) 43. §-a első bekezdésének rendelkezéséből azonban kétségtelen, hogy általános kereskedelmi meghatalmazottnak azt kell tekinteni, akit a főnök akár egész üzlete vezetésére, akár üzlete körében bizonyos nemű, vagy egyes ügyletekre felhatalmaz és akinek jogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, és mindazon jogcselekményekre, melyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek. Ebből, valamint abból a körülményből, hogy az idézett törvényszakasz második bekezdése külön, kifejezetten kiemeli, hogy perek folytatására a kereskedelmi meghatalmazott csak akkor van feljogosítva, ha erre különös meghatalmazást nyert, önként következik, hogy az, aki csakis és kizárólag arra vállal kötelezettséget, hogy egy kereskedelmi vállalat körében felmerülő behajtási perekkel kapcsolatos teendőket (beadványok elkészítése, bírósági tárgyalások ellátása stb.) elvégzi, — a K. T. 43. §-a szerinti kereskedelmi meghatalmazottnak — az ilyen megbízás pedig kereskedelmi meghatalmazotti megbízásnak nem tekinthető. A K. T. 43. §-ának ugyanis helyes értelmezése mellett nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy az üzlet főnöke csak azt az alkalmazottját jogosíthatja fel perek folytatására, aki az ezen törvényszakasz első bekezdése értelmében általános kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, vagyis aki fel van egyszersmind jogosítva mindazon ügyletekre és jogcselekményekre, amelyek a kérdéses kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, illetve amelyeket az ilynemű ügyletek rendszerint szükségessé tesznek, tehát aki az üzlet körében mint általános kereskedelmi meghatalmazott egyéb kereskedelmi tevékenységet kifejt. Perek vitelével és a behajtási eljárások lefolytatásával járó teendők azonban nem tekinthetők oly ügyleteknek, amelyek a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, mert ezek nem