Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 14. szám - A zugírászatról szóló törvény

IV. évfotyam. 14. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. ápr. 7. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kováesy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. A zugírászatról szóló törvény. Megjelent végre a törvénytárban az 1934 : III. tc. a zugírászatról. El kell ismernünk, hogy hosszú évek beváltatlan ígéretei után végre valami. Az az egy tény, hogy a zúgírászat nem kihágás többé, hanem vétség, egymagában véve is eredmény. Örömünk azonban nem teljes, mert a zúgírászat szigorúbb büntetési tétele még nem küzdi le azokat a nehézségeket, amik a cselekmény megállapításával szemben mindenkor fennállottak. Ott van mindenekelőtt a «díjért vagy bármi más ellenszolgáltatásért)) feltétele. Tudjuk nagyon jól, hogy mi sem nehezebb, mint a zugírásszal és a vele összejátszó féllel szemben azt bizonyítani, hogy az eljárás nem volt ingyenes. A zugírász a büntetőbjárásbíróság előtt a díjazott közbenjáróból azonnal az önzetlen jóakaróvá, a baráti támogatóvá alakul át. Máskép állana a helyzet, ha az önzetlenséget a zugira sznak kellene bizonyítania. Az üzletszerű zugírásznál, akinek a nyomtatványai, a levelezése stb. elárulja azt, hogy nála a zúgírászat foglalkozássá vált, az 'elmozdított, felfüggesztett ügyvédnél a természetes és józan vélelem a díjazottság mellett szól. A bírói gyakorlattól várjuk azt, hogy nem fogja megkönnyíteni a zugírászoknak a dolgát azzal, hogy a bizonyítás terhét ebben a kérdésben vállukról elhárítva, azt a közérdeket szolgáló vádra hárítja át. Hiányos az üzletszerűség és visszaesés eseteiről szóló felsorolás. A törvény azt mondja: «ha a cselekményt az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztett vagy elmozdított ügyvéd, vagjr a lajstromból törölt ügyvédjelölt követte el, vagy ha a tettes zugírászattal üzletszerűen foglalkozik*. Ez a meghatározás hiányos, mert az •elmozdított* ügyvéd mellett nem sorolja fel a «kizárt» és a «törölt», valamint «a felvételi kérelmével elutasított* ügyvédet. Nem valószínű, hogy a törvényhozó intenciója az lett volna, hogy akit pl. a Kamara azért zárt ki, mert székhelyétől állandóan távol tartózkodik, vagy azért törölt, mert az illető — nagyobb baj elkerülése végett — azt a fegyelmi ítélet bevárása nélkül önként kéri, de azért gyakorlatát vígan folytatja, — cselekményének az elbírálása enyhébb legyen, mint annál, aki csak időre van felfüggesztve. A. legkirívóbb az eset akkor, ha a Kamara valakit azért utasít el a bejegyzés iránt való kérelmével, mert a feddhetetlen előéletet nem igazolta, de az illető ezzel nem törődve, irodáját — arra a minden törvényes alap híján való, rosszhiszeműen vélelmezett gyakorlatra hivatkozva, hog3r «bejegyzési kérvényét beadta* s így annak elintézésóig tárgyalhat — megnyitja és azt vígan folytatja. Ez az üzletszerű zugírászatnak egyik igen gyakori és talán a legveszedelmesebb esete, — ez a törvény szószerinti magyarázata szerint nem vonható a súlyosbítás alá. Pedig tudjuk, hogy a nem diplomás zugírásznál veszedelmesebb a diplomás zugírász ; míg az előbbinél főként csak az elméleti képzettség — utóbbinál az erkölcsi feltétel hiányzik! Hiányzik a törvényből sok minden, ami a zúgírászat leküzdéséhez feltétlenül szükséges volna. A leküzdés főakadályát mindig abban látjuk, hogy a hatóságoknak nincs kellő érzékük a kérdés fontossága iránt. Mindennapi eset, hogy álhumanizmusból («miből éljen szegény, ha ez a kenyere?*) szemet hunynak a közismert zugírászok működésével szemben ; legritkábban fordítanak időt az ellenőrzésre. Hiába minden közlés, a törölt és elmozdított ügyvédek jegyzékbefoglalása, •— azt látjuk, hogy volt ügyvédek egész tömegesen állandó látogatói a bírósági tárgyalótermeknek. Ezen csak az segítene, ha közhivatalnok se tárgyalhatna büntetlenül zugírásszal, ha ezt a minőségét tudta, vagy tudnia kellett volna! Ezt a felelősséget még az üg}rvédekre is meg kellene állapítani, sőt fokozott mértékben azokra, akik a zugírászati tevékenységet fedezik és előmozdítják. Igen célszerű lett volna azt a felet, aki tudva zugírászt bíz meg ügyének vitelével, magánjogi hátrányokkal sújtani. De ügyviteli intézkedéssel is lehetne gátat vetni az üzemieknek. Ha ma pl. egy asztalossegéd kiadja magát ügyvédnek, bead kereseteket és azokon ügyvédi bélyegzőt használ, a bíróság akadály nélkül küldi az idéző végzést és minden más bírói határozatot az «ügyvédnek». Ha egy ügyvédet jogerősen elmozdítanak, a kézbesítések továbbra is akadálytalanul az elmozdított ügyvéd kezéhez történnek. Mi sem volna egyszerűbb, mint az az intézkedés, hogy a kézbesítéssel megbízott hivatal vagy közeg tartozik meggyőződést szerezni, vájjon az ügydarabon szereplő ügyvéd benn van-e a jegyzékben, nincsen-e közzétéve a törlése, elmozdítása vagy kizárása? Ehhez nem kell más, mint a kézbesítőhivatalban a jegyzék pontos vezetése, a hivatalos lapban megjelent változtatások pontos feltüntetésével. Ha a zugírász vagy a felfüggesztett, törölt ügyvéd nem kap a kezéhez kézbesítést, hanem az olyan ügydarabot, amelyen mint valamely ügyfél képviselője szerepel, a kézbesítő hivatal a Kamarához teszi át — ez a zúgírászat lehetetlenné van téve. Ezt a kérdést rendelettel, mint az 1934. évi III. tc. végrehajtási utasításával is el lehet intézni. Egyébként csak a fennálló törvényes intézkedéseket kell végrehajtani. Az Ü. E. 37. §-nak harmadik bekezdése szerint «az ügyvédkedés megszűntének egyéb eseteiben (tehát nem halál esetén) kézbesítés az ügyvéd kezéhez nem eszközölhető, «hanem a fél újabb képviselő kirendelésére felhívandó*. Meg kell állapítanunk, hogy ez a törvényes intézkedés feledésbe merült, mert — legalább Budapesten — az összes törölt, elmozdított, kizárt és felfüggesztett ügyvédek részére a határozatok továbbra is akadálytalanul kézbesíthetnek. Ez is egyike azoknak az eseteknek, ahol a hiba nem a törvényben, hanem a végrehajtás hiányosságában rejlik. Végre kell hajtani a törvényt — és nincs szükség reformra. A végrehajtás pedig igen egyszerű. Ha meg tudják tenni a hatóságok azt, hogy hivatalból tudomást vesznek minden csőd elrendeléséről és a közadósnak még leveleket sem kézbesítenek — annál inkább észlelhetik hivatalból az ügj^védkedés végleges vagy ideiglenes megszűntét a bíróságok. vitéz Péiery Aladár. A Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak száma ez év január hó 1-én 3223 volt. A tagok közül, ugyancsak január 1-én, cswpán 946-an voltali szavazásra jogosultak, tehát olyanok, akik a kisközgyűlési rendeletben előírt feltételeknek megfeleltek. Tag- és nyugdíjjárulék címén ez év január havában 20,303 'pengő, februárban 20,285 pengő, míg márciusba7i — nyilván a kisközgyűlési rendelet hatása alatt — 118,572 pengő, összesen tehát 159,160 pengő folyt be. E befizetésekkel ez évben 1898-an szerezték meg a szavazásra jogosultságot, úgyhogy a jogosultak száma 2844. A jogosultság megállapítása a kiküldött válaszlási bizottság hatáskörébe tartozik, és így a végleges szám e bizottság által lesz megállapítva. A tagok létszámában ez év január 1-től történt változások figyelembevételével mintegy 400 a száma azoknak, akik a rendeletben előírt fizetési kötelezettségüknek eleget tenni nem tudtak. Ezek közül a Kamara Választmánya 159 ellen volt kénytelen nem fizetés okából törlési határozatot hozni, és e törlések már jogerőre is emelkedtek, közzétéve azonban még nem lettek.