Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 13. szám - A Stavisky-ügy és az ügyvédi összeférhetetlenség Franciaországban - Ügyvédotthon. - Munkaképtelen ügyvédek elhelyezése az Ügyvéd-Otthonban

19; SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 53 Pantheon Advocatorum Artiumque. tum megelőzte amikor új otthonukkal megismerkedtek. Még van néhány szabad hely. A pályázatok az Ügyvéd-Otthon igazgatóságánál nyújtandók be. Országos Ügyvédszövetség. Legrégibb ügyvédi rendtartásunk az Országos Ügyvéd-Múzeum gyűjtemény tárában. Legrégibb, még sehol sem ismertetett ügyvédi rendtartásunk a (Statútum per Advocatos Cansarum, seu Procuratores Kegni Observandum» című királyi rendelet. Bécsben, 1694. október 8-án kelt. Az Országos Levéltár kancelláriai osztályának Conc. Exp. No. 82. jelzetű aktájából emeltette ki bizottságunk, hogy az eddig még ismeretlen, három és fél oldalnyi, quartalakú, egykorú nyomtatvány fotókópiájával gyarapítsa, számos más nagybecsű ügyvédtörténet i dokumentummal együtt, Gábor Gyula fáradhatatlan kutatásai alapján kialakított ügyvédtörténeti gyűjteményünket. A hivatkozott StatuI. Lipót királynak 1695. január 24-én ugyancsak Bécsben kelt rendeletét, amelyben Lipót felhívta Esterházy nádort, hogy a Királyi Tábla részéről összeállított és királyi jóváhagyással foganatosítás végett a vármegyékhez leküldött ügyvédi rendtartás szabályait szigorúan végrehajtassa, a szabályszerű esküt le nem tett ügyvédeket ne bocsássa ügyködésre, az ilyenek által vitt pereket vesse vissza és semmisítse meg. «Szigorúan megtartandónak parancsoltuk mindezt, mindamellett volnának egyes ügyvédek, kik e szabályrendeletet elfogadni és az elrendelt esküt letenni vonakodnának)), állapítja meg az ékes laiinságú kuriális stílusában is éktelen haragú kitételekkel teletűzdelt Statútum, amelyben korhűen, vörös fonalként vonul keresztül az ügyvédek elleni bizalmatlanság : «Dupque essent advocatorum genera : Primo qui lucri cupidine justas et injustas causas promiscue defendunt . . . «Akik a feleket «Si fecisti nega» biztatással a pereskedésre csábítják. Secundo, sunt rabulae forenses, nulla juris doctrina, nec conscientia instructi. . . fumum & fucum Clientibus suis malitiose vendentes . . .» Sőt azt is felrója nagy bűnükül, hogy «conspirant», összeesküsznek, ilyképpen a közrend ellen feltámadni nem át állanak . . . (Az összeesküvés alatt persze az ellenféllel való összejátszást kell érteni.) Alapos okkal, vagy ok nélkül foglalták törvényerejű rendeletbe I. Lipót tanácsosai az ügyvédséget megrovó e súlyos kijelentéseket, annak hátterét a történeti kutatás kiderítve megállapíthatta azt is, hogy egyrészt az igazságszolgáltatás mindenkori képe híven tükröződik az ügyvédség e korszakának történetében is, egyben tagadhatatlanul a nemzet politikai történetének hű vetülete is ez a rendelet, amely úgyszólván — «nem ellensége az ügyvédségnek* — s csak a jogpártot támadja, amely nemzeti és alkotmányos jogpárt az elégedetlenek szövetsége : II. Rákóczi Ferenc és Bercsényi vezérlete alatt ismeretes. A magyar ügyvédek sem voltak tétlenek ezekben a mozgalmakban, s a sanyargatásból nekik is, mint akik «a publicus status» ellen való lázadásban szerepvivők voltak, bőven kijutott. Nevezetes még ebben a rendtartásban, hogy a hatalmi párt a szabad vallásgyakorlás fenntartásának elvét e helyütt sem respektálja, mert valamennyi ügyvédtől az eskümintában egyformán előírt módon megköveteli az eskü letételét s azt csak a következő országgyűlésig nyilvánítja érvényesnek, ami viszont arra volt jó, hogy ezzel az ügyvédeknek vallásbeli ellenőrzését, s a nemzeti alkotmányhoz hű férfiaknak az ügyvédkedésből való kizárását veheti célba, így a hatalom e statútumában nemcsak a lelkiismereti szabadságot korlátozza, hanem a hazafiságot is gyökeresen kiirtani törekszik a prókátorokból, ami abból is kitetszik, hogy később felvette az ügyvédi eskübe azt a záradékot, hogy csak a király, nem pedig az alkotmány iránti hűségre kell hitet tenniök. A királyra, aki elsősorban német római szent birodalmi császár! Az ügyvédség életeleme, küzdelmeinek főcélja már ekkor is a «pro libertate* jegyében folyik, s amelyet így fojtogat a hatalom A. D. 1695. Az ügyvédi hivatásnak tekintélyét és belső tartalmát elsősorban csakugyan a hagyomány biztosítja, vagyis éppen az, ami az ügyvédség mindenkori hazafias felfogása folytán az első ügyvédi rendtartásból — hiányzik. Legrégibb ügyvédi rendtartásunk felfedeztetésének és kihirdetésének immár kétszáznegyven éves évfordulója csendes megünneplésére — a tudós kutató iránti köszönetünk nyilvánítása mellett — szolgáljon ez a kis megemlékezésem. Boda Ernő. Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. Ügyfélhajszolás ügyvédjelölt részéről. — Ügyvédi jelleg színlelése. A felsorolt esetekben körülírt tényállások a súlyos fegyelmi vétséget megállapítják, mert az ügyfélhajszolás általában súlyos fegyelmi vétség, mert továbbá, ha az ügyvédjelölt felek részére a maga javára igényelt díjért beadványt szerkeszt, ha ügyvédi jelleget színlel, ha adóellenőrök, tehát hatósági közegek előtt a fél nevében önállóan eljár : szintén súlyos fegyelmi vétségei követ el. mely esetleg az 1912 : LIV. tc. 16. §-ába ütköző kihágásnak is minősülhet. Ugyancsak súlyosabb fegyelmi vétség a panaszlottnak azon eljárása is, hogy feleknek adóügyeiben díjazásért közreműködött és eljárási vállalt, mert a 85,148/1924. K M. sz. rendelet értelmében adó- és illetékügyi munkálatok díjazásért végzésére e rendelet óta iparigazolvány nem adható, az addig kiadott iparigazolványok bevonása is elrendeltetett és a rendelet világosan megállapította, hogy ily természetű munkálatok az ügyvédek munkakörébe tartoznak. A fegyelmi vétség súlyosságát fokozza az a körülmény, hogy az iratokból megállapíthatóan magának a panaszlottnak is volt régebben úgynevezett adóügyi irodája, melyet éppen a hivatkozott kereskedelemügyi miniszteri rendelet folytán volt kénytelen megszüntetni, eljárásának tiltó jogszabályba ütköző voltáról tehát minden kétséget ki-, zárólag tudomással bírt. A büntetés kiszabásánál a kir. Kúria súlyosító körülmény gyanánt a cselekmények üzletszerűségét és állandó jellegű gyakorlását egyedül az adóügyi eljárásoknál állapította meg. Ellenben nagyobb súlyt helyezett az elsőfokú fegyelmi bíróság ítéletében is helyesen megállapított enyhítő körülményekre és mindezek mérlegelésével a rendelkező részben megállapított büntetést találta a panaszlott által elkövetett fegyelmi vétségek súlyával arányosnak. Az elsőfokú fegyelmi bíróság ítélete nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozólag, hogy határozott időre vagy véglegesen tiltatott-e el a panaszlott az ítéletben megjelölt területen működő bíróságok kerületében a joggyakorlat folytatásától. Az eltiltást az elsőfokú fegyelmi bíróság büntetésül helyesen szabta ki, az eltiltás tartamát a kir. Kúria ügyvédi tanácsa pedig, pótolva azt az összes körülmények mérlegelésével, három évben találta megállapítandónak. (1933. december 2. Üft, 392/1933. Elnök : Finlicy ; előadó : Krüger.) Bíróküldési kérelem. A panaszlott mellőzési és kizárási kérelmében azt kéri, hogy fegyelmi ügyének elbírálására a budapesti Ügyvédi Kamara küldessék ki, mert az X-i Ügyvédi Kamara elnökével halálosan ellenséges viszonyban van és mert az X-i Ügyvédi Kamara választ mánya vele szemben elfogult, a választmány tagjai legtöbbjével nincs beszédes viszonyban, amit az is igazol, hogy az elsőfokú fegyelmi bíróság határozatának meghozatala körül szabálytalanságot követett el és az eljárási szabályok mellőzésével vád alá helyezte. A bíróküldési kérelem tárgyában a koronaügyész meghallgattatván, 2075/1933. kor. ü. sz. átiratában a kérelem elutasítását indítványozta. Tekintve, hogy a kérelemben előadottak az X-i Ügyvédi Kamara elnökének ellenséges érzületét, valamint a választmány tagjainak elfogultsár gát nem igazolják, másfelől úgy az elnök, mint a választmány tagjai magukat elfogulatlanoknak jelentették ki. az eljárás során állítólag elkövetett eljárási szabálytalanság és az érdemi döntés állítólagos alaptalansága a bíróküldési kérelem elbírálásán nak keretébe nem tartozik, a kérelmet elutasítani kellett, (1934. június 20. Üft. 374/1933. Elnök: Osvald; előadó : Lvrii.) Szemle. Az Országos Ügyvédszövetség Kossuth Lajos-nak, a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztagjának arcképet Btmjhanlt IUKSÓ fesi oművésszel megfesttette és a festményt Kossuth Lajos halálának negyvenedik évfordulóján, március hó 20-án a Budapesti Ügyvédi Kamarával Nagy Emil és Pap