Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 13. szám - A Budapesti Ügyvédi Kamara évi jelentése

IV. évfolyam. 13. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. márc. 31. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Sza!ay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. A Budapesti Ügyvédi Kamara évi jelentése. Március 11-érevolt tervezve a Budapesti Ügyvédi Kamara rendes évi közgyűlése és — mint rendesen — a közgyűlés küszöbén küldte szét a Kamara évi jelentésének tervezetét. A közgyűlés ismert okokból elmaradt és az évi jelentést majd csak hónapok múlva fogja tárgyalni a kisközgyűlés. A Kamara tagjainak — kivételesen — bó'ven van tehát idejük, hogy a tervezetet olvassák, bírálják és az abban felvetett kérdésekhez állást foglaljanak. Kivételesen, mert, amint jeleztem, évek óta az a szokás honosodott meg, hogy a jelentés az utolsó percben került csak nyilvánosságra és a kar tagjainak még a futólagos elolvasásra is alig maradt ideje. Ez az elkésett publikálás szükségszerű folyománya annak a rendszernek, ahogyan az évi jelentés felépül. Nyílt titok, hogy & jelentésnek majdnem annyi szerzője van, ahány címet a tartalommutató feltüntet. •Csakhogy az évi jelentés ezen szerkesztői nagyon későn (rendszerint az év befejezése után) kapják a megbízást, aminek szükségszerű folyománya, hogy a részletek szerkesztőinek nincs elég idejük a megírásra, a főtitkárnak az egységes szerkezetbe való foglalásra, a bizottságnak a plénum számára való előkészítésre, a választmánynak az alapos letárgyalásra. Mennyivel egyszerűbb és helyesebb volna, ha a Kamara vezetői nem az óv végén, vagy még azon is t úl. hanem az év elején osztanák fel az évi jelentés anyagát. Hisz az anyag tagozódása evek hosszú sora óta alig változik. Az előadóknak módjukban volna a nekik kiosztott anyagot az egész •éven át megfigyelni, gyűjteni, feldolgozni. Az év végén már együtt volna a jelentés anyaga és főtitkár, bizottság, választmány az eddiginél nyugodtabban és alaposabban foglalkozhatnának a beérkezett anyaggal. Félreértések elkerülése végett nyomatékosan hangsúlyozom, hogy az eddigi rendszer elleni kifogásom nem azt jelenti, mintha az idei évi jelentés színvonalával nem volnék megelégedve. Ellenkezőleg, csodálkozom, hogy a gyors iram dacára a jelentés nemcsak, hogy jó, hanem jobb az előző évek jelentéseinél. Sőt vannak kimagasló, kitűnően megírt maradandó értékű részek. Mulasztás volna, ha nem árulnám el, hogy a Szükségjog című részt Beck Salamon, a Gazdaadósságok és gazdavédelem fejezetet Gerlóczy Endre és Magánjogi jogalkotásunk 1933-ban című részt Blau György írta. Viszont azt sem hallgathatom el, hog\r vannak a jelentésnek szokatlanul gyönge részei, melyek bizonyára nem maradtak volna benn, ha a jelentés ez évben nem a rendesnél is gyorsabb ütemben készült volna el. Az évi jelentés előkészítésének és összeállításának rendszerét nemcsak azért bírálom, mert az utolsó percben való gyors munkának sok hátránya van. Ez a gyorsaság kihat az évi jelentés egész felépítésére is. Ha a kész jelentés pár héttel a közgyűlés előtt a bizottság elé kerül, akkor ez hiába kifogásolja, hogy valamely fontos anyag a jelentésből kimaradt. Nincs már idő a pótlásra. A bizottság és választmány munkája évek óta — ritka kivételtől eltekintve — csak abból áll, hogy töröl egyes részeket, javítja a szöveget, enyhíti a hangot vagy fordítva: jobban megnyomja. Még nagyobb hiba, hogy ugyancsak az idő rövidsége miatt a bizottság és választmány érintetlenül hagyja a jelentés felépítését, tagozódását. Pedig épp ebben az alapkérdésben az évi jelentés reformra szorul negatív és pozitív irányban. Negatív irányban annyiban, hogy vannak részek, amelyek nézetem szerint vagy el volnának hagyandók, vagy legalább is lényegesen meg volnának rövidítendők. Ezek a részek elsősorban a bírói gyakorlatot ismertető és bíráló cikkek. Az idei jelentésben ez a rész 25 oldalt foglalt el. Minden egyes rész kitűnően van megírva : Berend Béla (Büntetőjog), ifi. Nagy Dezső (Magánjog), Huppert Leó (Hiteljog), Boda Ernő (Perjog). De ezek a kitűnően megírt értekezések, szerény véleményem szerint, nem az évi jelentésbe valók ebben a formában. Az évi jelentés ezen részei díszére válnának bármely jogi szaklapnak, vagy jogi évkönyvnek, mert a lefolyt év érdekes, kiemelést érdemlő döntéseit ismertetik és részben bírálják. De nem valók az évi jelentésbe. Az Ü. B. 19. §-a szerint a Kamarák hatáskörébe tartozik ugyan a jogszolgáltatás terén mutatkozó hiányok orvoslása érdekében véleményadás és javaslattétel, de a judikaturának bármily kitűnő, de vázlatos általános ismertetése nem felel meg ennek a célnak. Sokkal helyesebb volna, ha az évi jelentés a bírói gyakorlatnak két szempontból való ismertetésére és bírálatára szorítkoznék. Az egyik, hogy csak egyes egészen kirívó eseteket tárgyalna akár úgy, hogy azokat bírálná és a bírói gyakorlatnak más irányban való fejlődésének szükségességére mutatna rá, vagy törvénj'hozás útján való reformokat sürgetne, akár úgy, hogy ilyen különösen fontos kirívó esetekben kifejezést adna annak, hogy az ügyvédi kar helyesli a bírói gj^akorlatnak bizonyos irányban való fejlődését. A másik szempont a bírói gyakorlatnak a speciális ügyvédi kari érdek álláspontjáról való figyélése és bírálata. Meg kell állapítanom, hogy ebben az utóbbi irányban az évi jelentést — nemcsak az utolsót , hanem az előzőket is — mulasztás terheli. Hiába keressük a Kúria gyakorlatának ismertetését és bírálatát a költségjegyzékperekben vagy az Ügyvédi Tanács judikaturájának feldolgozását. Pedig ennek a judikaturának ismertetése nemcsak azért volna indokolt, mert a kar minden tagját érdekli, hanem azért is, mert a Kamara kötelessége a fegyelmi judikatura fejlődését figyelemmel kísérni, tagjait tájékoztatni és a döntésekkel szemben állást foglalni. Csak nagy vonalakban akartam rámutatni arra, hogy az évi jelentés több irányban