Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 12. szám - A részvénytársaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak felelőssége. - A Budapesti Ügyvédi Kör vitája. [2. r.]

50 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 12. SZÁM. 189., 198., 199., 200., 202., 208., 209. stb. §-a. (Hasonló felelősséget más jogintézmények is statuálnak.) Ezt a felelősséget minden igazgatósági tag kell, hogy vállalja, ha az igazgatósági tagságot vállalja. Ha a felelősség alól magát konkrét esetben mentesíteni kívánja, erre neki a K. T. 191. §-a módot nyújt. Nem tudok rá esetet, hogy valaki konkrét perben ezzel védekezett volna. A törvény álláspontja egészen logikus és megfelel a K. T. által a kereskedelmi társaságok kollektív képviselete tekintetében általában elfoglalt álláspontnak. A bírói gyakorlat is harmonikusan építette ki ezt a kérdést. A kir. Kúriának P. IV. 1022/1933. ítélete, amely állítólag új korszakot nyit meg, véleményem szerint pedig csak a régi törvényes álláspontot hangsúlyozza, a részvénytársaság igazgatósági tagjainak felelőssége tekintetében a következő elvi kijelentést tartalmazza a K. T. 189. §-ára való utalással: «Amennyiben az igazgatósági tag a részvénytársaság ügyvezetésében közvetlenül nem vett részt, a K. T. 182. §-ában meghatározott jogkörébe az ügyvezetés irányítása és ellenőrzése tartozik, következőleg ennek a kötelességnek elmulasztása létesít okozati összefüggésben álló kár tekintetében vele szemben kártérítő kötelezettséget. Az ügyvezetés ellenőrzéséhez tartozik a részvénytársaság vagyoni helyzetének állandó figyelemmel kísérése . . . stb.» Ez az álláspont teljesen megfelel az írott törvényi rendelkezésnek és semmi esetre sem mutat arra, hogy a kir. Kúria álláspontjának eddigi szigorát enyhítené. A szóbanforgó ítélet a megperelt igazgatósági tagot a kártérítési felelősség alól azért mentesíti, mert egyrészt a károsító ügylet a részvénytársaság rendes üzletkörében az ügyvezető igazgató jogkörén belül történt, amire az igazgatósági tag ellenőrzési kötelezettsége általában ki nem terjedhet, s mert az alperes igazgatósági tag oly tényeket bizonyított, amelyek igazolták azt, hogy a kérdéses ügylet létesítésekor a részvénytársaság fizetésképtelenségéről a rendes kereskedő gondosságával nem tudhatott. Egyes korábbi hasonló tényállású döntések, amelyek az igazgatósági tag felelősségét minden — az ügyvezetés körébe eső — károsításért ipso iure (bár a 189. § koncepciója alapján) felelőssé tették, nem alapultak a törvényen, mert ez a (Dr. Beitzer által «besodró»-nak mondott) felelősség csak a K. T. tizedik címében foglalt rendelkezések megsértése és a 189. § alapján áll meg. Ez a helyzet de lege lata; — kérdés, vájjon szükség van-e a K. T.-val szemben módosításra. Véleményem szerint nincsen. Az igazgatósági felelősség megváltása hites revizorok működése útján csak azzal az eredménnyel járhat, hogy az igazgatósági tagnak az a praktikusan nem nagy felelőssége, amely őt mégis arra bírja, hogy a részvénytársaság ügyeivel valamit legalább I örődjék, áttolódik a revizornak a rendes üzletmenet folyamán és keretében rendszerint csak számszerűleg és könyvelésileg, tehát nem igazán érdemlegesen lefolytatandó tevékenységére. A külföldi tapasztalatok pedig e tekintetben nem biztatók. Szemelvények a Budapesti Ügyvédi Kamara jelentéséből. Ügyvédek és jelöltek száma. Az év első napján bejegyezve volt ügyvédek összes száma 3191, azoknak az ügyvédeknek száma, akiket az év folyamán jegyeztek be 134, az év folyamán törölt ügyvédek száma 102, az év végén bejegyzett ügyvédek összes száma 3223. Az év első napján bejegyezve volt ügyvédjelöltek összes száma 720, azoknak az ügyvédjelölteknek száma, akiket az év folyamán jegyeztek be 226, az év folyamán törölt ügyvédjelöltek száma 198, az év végén bejegyzett ügyvédjelöltek összes száma 748. Álbejegyzések. Sajnos, még mindig igen élénk az a törekvés, hogy egyesek komoly jelölti gyakorlat nélkül juthassanak be a karba. Feltűnően szaporodott azoknak a száma, akik valamely «pénzintézetnél stb., hol gazdasági ismereteket szerezhetnek)), óhajtanak egy évet eltölteni. Közelebbről megvizsgálva ezeket az eseteket, gyakran arra az eredményre jutunk, hogy tulajdonképpen régi, állandó magántisztviselők próbálják így szolgálati idejüket a joggyakorlat céljaira hasznosítani, a gyakorlat további éveit pedig azután színleges bejegyzéssel, beszámítási kedvezményekkel stb. szerzik meg. Sokszor egészen jelentéktelen vállalatoknál, ahol a működés nyilvánvalóan csak színleges, kívánják ezt a gazdasági gyakorlatot eltölteni. Állandóan tapasztaljuk még azt is, hogy köztisztviselői állásban lévők, részben állásuk elhallgatása útján, részben azáltal, hogy beosztásuk jogászi teendőit akarják igazolni, ki akarják játszani az összeférhetetlenséget és a gyakorlat kizárólagosságát. Fegyelmi ügyek. Ha az elmúlt évben érkezett panaszok száma némi emelkedést mutat, úgy ez is a gazdasági viszonyok romlására vezetendő vissza. Az ügyvédi kereset csökkenése folytán kartársaink közül sokan nem képesek magánjogi kötelezettségeiknek megfelelni, és ezért emelkedett azon panaszok száma, amelyek e miatt érkeztek be Kamaránkhoz. Hátralékos ügyvédi helyettesítési díjak, irodai alkalmazottak hátralékos járandóságai és egyéb hasonló természetű tartozások fizetésének elmulasztása miatt aránylag nagyobb számú panaszt adtak be Kamaránk fegyelmi bíróságához. A fegyelmi bíróság ezeket a panaszokat gondosan megvizsgálja, és csak azokban az esetekben állapítja meg a fegyelmi vétséget, amikor az illető ügyvéd részéről valamely vétkes magatartás fennforog. A beadott panaszok nagyobb része az elmúlt év folyamán is alaptalan volt. A Kamara fegyelmi bírósága mindazonáltal egyet len esetben sem élt az 0. ].{. 94. §-ában liiztosított azon jogával, hogy a panaszost a vádlott ügyvéd költségeiben marasztalta vagy az iratokat a panaszos megbírságolása végett a kir. törvényszékhez tette volna át. A fegyelmi bíróság nem akar tápot nyújtani azon hiedelemnek, mintha a panaszemelést a jogkereső közönségre nézve meg akarná nehezíteni. Panaszok a községi jegyzők magán munkálatai ellen. A Kir. Közjegyzők Közlönye februári számában olvassuk : Sopron vármegye egyik legnagyobb községének, Lövőnek, főjegyzője 1933. október 4. napján végrendeletet készített, amely örökhagyó egyik ingatlanáról akként rendelkezik, hogy az feleségéé, vagy az ő örököseié legyen. Indokolja ezt azzal, hogy ezt az ingatlant felesége vagyonából szerezték. Házát és belsőségét feleségének vagy az ő örököseinek hagyja s viszont ezt a rendelkezést már azzal indokolja, hogy ezeket a vagyontárgyakat közösen szerezték. A végrendelet utolsó pontjában az örökhagyó kijelenti, hogy végrendelete megtámadhatatlan, mert gyermekei nincsenek, szülői nem élnek s az oldalági örökösök megkapják az őket megillető köteles részt. A jogérzéknek és jogi tudásnak olyan súlyos hiányát tünteti fel ez a fércmunka, hogy szakember előtt ehhez kommentár nem szükséges. Az azonban kétségtelen, hogy abból néhány per mindenesetre keletkezni fog. Egy hagyatéki ügyben kiállított meghatalmazáson szerepelt a következő hitelesítési záradék : «Igazoljuk, hogy jelen okiratot Schneider Miklós törökbálinti lakos előttünk sajátkezűlegírta alá. Törökbálint, 1934 február 8. Gyöngyösi Kálmán s. k. főjegyző, Fallinbuchel József s. k. bíró. P. H.» A magánmunkálatok tekintetében agyonvédet t községi jegyzők, amint e hitelesítési záradékból látható, most már vérszemet kaptak, a magánmunkálati területeken kívül, ami különben nem első eset, a közjegyzői hatáskörbe is kirándulásokat akarnak tenni. Az illető meghatalmazást különben román joghatóság alatt álló területen kellett felhasználni s így az még felülhitelesítésre is szorult volna, ami természetesen a jegyző aláírásával szemben nem eszközölhető. Sajtószemle. Magyar Törvénykezés. Március 5-i száma a kővetkező rendeleteket közli: 6800/1934. I. M. sz. rendelet a tisztességtelen versenyről szóló 1923 : V. tc. és az ezt módosító 1933: XVT1. te. alapján folyamatba tehető polgári nem peres eljárásról ; a 6900/1934. I. M. sz. rendelet a tisztességtelen versenyről szóló 192:} : V. tc. alapján megalakítandó választottbíróságok szervezetéről és eljárásáról. PeltílÓB szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-8-9ÍJ.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrái V.