Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 12. szám - A részvénytársaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak felelőssége. - A Budapesti Ügyvédi Kör vitája. [2. r.]

12. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 49 vele történt felmondás-közléstől kezdve, kellő képviseletről gondoskodnia. Az ügyfél válságos helyzetbe kerülhet, ha az ügyvéd őt a képviseletfelmondással a fellebbezési határidő leteltét megelőző napon állítja az elé a kérdés elé, hogy kihez forduljon ügye folytatólagos vitele céljából és ettől a hátránytól óvja meg a felhívott törvényszakasz rendelkezése a jogkereső feleket ; de, ha a felmondástól számítva kellő ideje volt az ügyfélnek ügye vitelét más ügyvédre bízni, avagy ha az ügyvéd a felmondási idő alatt a munkát (fellebbezést) elkészítette, vagy erre való készségét kijelentette és magát a beadványt csupán abból az okból nem adta, illetve adhatta be, mert az ügyfél neki a fellebbezési beadvány bélyegeit nem szolgáltatta át, a megbízott ügyvéd magatartása máskép bírálandó el. Az utóbbi esetekben ugyanis magának az ügyfélnek módjában áll minden hátrány elhárítása és így saját gondatlansága és mulasztása következményeit nem hárítja át az ügyvédre. A tényállás ezirányú részleteinek felderítése végett kellett a rendelkező rész értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét feloldani és ezt a bíróságot újabb szóbeli tárgyalás megtartásával új határozat hozatalára utasítani. Az újabb eljárás során tisztázható az is, hogy a bélyegköltségek előlegezése tekintetében a felek közt volt-e valamely megegyezés'? (1934. február 17. Üít. 475/1938. Elnök : Osvald ; előadó : Szűcs.) Országos Ügyvédszövetség. Sichermann Bernát halálával olyan férfiút veszített el az ügyvédi kar, olyan példátadó egyéniséget, aki élete javát, szíve érzését és esze minden értékes gondolatát maradéktalanul állította a reábízott nagy feladatok szolgálatába. Teremtő ereje kivált a hazai és nemzetközi törvényalkotások létrehívása és alkalmazása terén hatott és alkotott, az egész nagyokat jellemző hivatásművészettel. Most, hogy ennek a grand'art-nak a lelkisége immár a jórészben munkásságához és személyétárgyi emlékeken keresztül Pantheon Advocatorum Artiumque. hez fűződő válik majd érzékelhetővé az utókor kegyeletes szemléletében: elsősorban az Országos Ügyvéd-Múzeum intézményes hivatásából folyó kötelessége lesz gondoskodni nagy jogászi géniuszához fűződő emlékeknek megőrzéséről. A magyar ügyvédség ősi múltjának és kegyeletének állandó hajlékot emelt az Országos Ügyvódszövetség alapította Országos Ügyvéd-Múzeumában. Itt létesítsünk pályatársaival és tisztelőivel karöltve állandó emléket Sichermann Bernátnak karunk többi nagyjai sorában. Kiváló működése főszínhelyén, a törvényhozás, a jogszolgáltatás, a jogászság városnegyedében, a Budapesti Ügyvédi Kamara székházában kiépülő Országos ÜgyvédMúzeumban. Necsak a nekrológok szóképein át, hanem valósággal is maradandó emlékkel vonuljon be az ügyvédség Pantheonjába Bichermann Bernát! Boda Ernő. A részvénytársaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak felelőssége. — A Budapesti Ügyvédi Kör vitája. — Beitzer Béla : Téves volna a vita eddigi során elhangzott megjegyzésekből arra következtetni, hogy a tárgyalt probléma szempontjából egy felelősségi és egy felelőtlenségi álláspont állnak egymással szemben. Senkinek nem jut eszébe arról beszélni, hogy az igazgatóság felelőtlenül intézze a társaság ügyeit. A nézeteltérések csak akörül forognak, vájjon a Kt. 189. §-ában foglalt alaprendelkezés oly módon értelmezendő-e, hogy az igazgatóság tagjai már ezen állásukból kifolyólag, tehát minden mulasztás, vagy a rendes kereskedő gondosságát sértő magatartás nélkül is felelnek a károsultnak, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy a törvény nem akart tárgyi felelősséget statuálni, hanem vétkességen nyugvó normál kártérítési kötelezettséget kívánt felállítani. Az a bírói gyakorlat, amely ezzel szemben az igazgatóság tagját felelőssé akarja tenni, akár résztvett az ügyvitelben, akár nem, akár tudott a konkrét ügyletről, akár nem, akár volt szakértelme, akár nem, nem felel meg sem a törvény intencióinak, sem az élet követelményeinek. Helytelenül támadják azt a megkülönböztetést, amely distingvál az ügyvitelben résztvevő és részt nem vevő igazgatósági tag között. Ennek a megkülönböztetésnek szükségszerűségét egyrészről maga az élet teremtette meg, másrészt ez a törvényből is levezethető. Egy középnagyságú, vagy pláne nagyobb részvénytársaságnál az ügyek száma és a lebonyolítással járó teendők nagysága fizikailag kizárja azt, hogy azok intézésében valamennyi igazgatósági tag résztvehessen, vagy azokról tudomással bírhasson. Amikor a törvény nem korlátozza az igazgatóság tagjainak számát, már előre számol azzal a lehetőséggel, hogy az igazgatóság oly sok tagból is állhat, hogy már magánál ezen ténynél fogva sem vehet valamennyi részt az ügyvitelben. Másrészről, amikor a törvény 193. §-a kifejezetten is megengedi, hogy az igazgatóság tagjai az ügyviteli teendőket másokra is rábízhassák, ezzel már maga teszi meg a megkülönböztetést a személyesen résztvevő és részt nem vevő tagok között. Ebből a felelősségnek különbözősége is logikusan folyik. Minthogy pedig az igazgatósági tag felelőssége nem objektív, hanem szubjektív, nem is korporatív, hanem egyéni, a Kúriának többször említett ítélete helyes irányba terelte ezt a fontos gyakorlati problémát. Kohner Arthur : az igazgatósági tagok felelősségét érintő egyes kérdésekkel foglalkozott. Vizsgálta, jogos-e könyvvizsgáló alkalmazása az igazgatósági tag részéről saját felelősségének csökkentése céljából. Az eddigi bírói gyakorlat szerint ehhez az igazgatósági tagnak joga nem lenne, azonban a korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény 70. §-ában foglaltak alapján vitatható de lege lata is a könyvszakértő alkalmazásához való jog. Az 1930 :V. tc. 49. §-ában foglaltak analógiájára, valamint az elvileg hasonló eseteken alapuló bírói gyakorlatra utalással azt a véleményt fejti ki, hogy a részvényes jogosult saját nevében, de a részvénytársaság javára az igazgatósági tag ellen kártérítési keresetet indítani. Vizsgálat tárgyává teszi, mi az oka annak, hogy általában a kényszeregyességen átment részvénytársaságok ellen sokkal nagyobb arányban nyittatik csőd, mint az egyéb, a kényszeregyességet lefolytatott vállalatok ellen. Az okot tisztán az eljárási jognak helytelen szabályozásában látja, illetve abban az ellentmondásban, amely a Csődtörvény 247. §-a és a kényszeregyességi eljárási rendelet 1. és 4. §-ai között fennáll. A Csődtörvény megkönnyíti az igazgatósági tag részére a csődnyitás kérését, viszont a kényszeregyességi eljárás azzal, hogy egyidejűleg az ajánlat előterjesztendő, megnehezíti azt. Az egyes igazgatósági tag rendszerint kényszeregyességet kérni nem tud, csődöt kérni pedig, különösen oly esetben, amidőn a többi igazgatósági tag még bízik a vállalat ügyeinek javulásában, kérni nem akar. Ebből folyik azután az, hogy az esetek túlnyomó részében a kényszeregyességnek kellő időben való folyamatba tétele elmulasztatik, a későn kért kényszeregyesség pedig gyakran vezet csődre. A kényszeregyességi eljárás megfelelő módosításával ezen a mai állapoton segíteni lehetne. Végül az 1930 : V. tc. 86. §-ával kapcsolatban az igazgatósági tag szolgálati járandóságainak csődbeli előjogaival foglalkozva, oda konkludál, hogy jogpolitikai és szociális okokból, lehetőleg megkülönböztetés nélkül, a különböző minőségű alkalmazottak csődbeli előjogait — a mai indokolatlan megkülönböztetéseket tevő jogállapottal szemben — mielőbb egységesen kellene szabályozni. liáldor Imre : A vitához szólók legnagyob része méltánytalannak tartja, hogj a bírói gyakorlat túlságosan szigorú a részvénytársaság igazgatósági t agjainak a K. T. 189. §-án alapuló speciális felelőssége tekintetében. Ezt a felfogást nem osztom. Jogi szempontból méltánytalanság csak akkor esik valakivel, ha nem tudhatja minden kétséget kizárólag, mi az adott esetre a törvény. A K. T. 189. §-a azonban egész határozottan intézkedik : aki valamely részvén}rtársaság igazgatóságának tagjává lesz, e puszta tény folytán felelőssé tehető olyan, igazgatótársai által elkövetett cselekményekért (mulasztásokért) is, amelyekben ő maga nem vett részt, vagy melyekről nem tud, ha az igazgatósági tagok megbízatásuk határain túlmennek, illetve ha ez a cselekmény (mulasztás) a 189. § második bekezdése értelmében a K. T. tizedik címében foglalt határozatokat sérti meg (ez a valójában praktikus eset). Ily határozatokat foglal magában a K. T. 158., 159., 161., 162., 165., 170., 177., 179., 180., 181., 182., 185., 187.,