Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 11. szám - A részvénytársaság igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjainak felelőssége. - A Budapesti Ügyvédi Kör vitája. [1. r.]

46 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY II. SZÁM. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Kamaránknak és az egész ügyvédi karnak vállvetett erőfeszítései abban az irányban, hogy az általunk megjelölt és kívánt reformok árán a kar helyzetében megfelelő könynyítéseket érjünk el, ezúttal sem jártak eredménnyel. Az elmúlt év folyamán egyetlen olyan reformra sem tudunk rámutatni, amelyet az ügyvédség a maga javára könyvelhetne el. Ezzel szemben nem hallgathatjuk el, hogy a gazdamoratórium éppen az elmúlt évben sújtotta újabb gazdasági vérvesztességgel, nemcsak a vidéki, de a fővárosi ügyvédséget is, amely csapás ellenszámláját ez ideig is hiába várja a gazdaságilag amúgy is legyengült karunk. Ilyen helyzetben fokozott kötelességünk egyre hangosabban és nagyobb nyomatékkal minden erőnkkel hangsúlyozni azt a meggyőződésünket, hogy a világválság elszomorító éveiben is és országunk mai nehéz körülményei között is lehetne enyhíteni az ügyvédség helyzetén, ha kérdéseink megoldása nem maradna mindig csak a manifesztációk és csak teljesülésre váró ígéretek körében, és végre cselekedetek és tettek követnék az elvi kijelentéseket. Községi jegyzők magánmunkálatai. Az összeférhetetlenség kérdésének körében az ügyvédséget a legközelebbről a községi jegyzők versenye érinti. Főoka ez a nagyvárosok ügyvédi túlzsúfoltságának és annak, hogy a falusi lakosság jogi szükségletei ellátásánál szakképzett jogi védelem nem áll rendelkezésre. Ha figyelembe veszszük, hogy Magyarországon 3000 nagyközség van, ahol ügyvéd nem telepedett le s azok lakosságának is fontos érdeke volna, hogy lakóhelyükön ügyvéd álljon rendelkezésükre és adjon különböző jogviszonylataikban tanácsot és jogsegélyt, akkor megértjük, hogy mit jelent a községi jegyző ügyvédi tevékenységének további fenntartása. Hisszük azt, hogy a közigazgatási reform kapcsán a jegyzők megérdemelt javadalmazást fognak élvezni és hatáskörük is olyan szabályozást fog nyerni, hogy eme jogállamba nem való, s a köz- és magántevékenységet összezavaró működésük meg fog szűnni és kizárólagosan fontos közhivatásuknak fogják egész munkaerejüket szentelni. Az összeférhetetlenség reformja. Bár az ügyvédi kar kereseti viszonyainak súlyos leromlása a felfogásokat oly irányba terelj, mely a radikális megoldásokat az összeférhetetlenség kérdésében előtérbe állítja, mégis utalni kívánunk arra, hogy a túlzó rendszabályok tekintetében meggondoltságot kell tanúsítanunk és mértéket kell tartanunk, mert az ügyvéd-magánalkalmazottakra vonatkozólag felmerült összeférhetetlenségi esetekben ma, amidőn ezek a magánállások teljesen bizonytalanok, nem lehet az ügyvédet kitenni annak, hogy az exisztenciájának alapját képező folytonosságot feladja és magánalkalmazása megszűnésével újra legyen kénytelen kezdeni irodájának megalapozását. Az az érzésünk, hogy az álláshalmozások megszüntetését követelő viszonyaink között rendszabályokra szükség van, de ezeknek kiegyenlítést kell találniok a kar egyetemes érdeke és a reformmal érintett alkalmazotti rétegek megélhetésének további lehetővé tétele között, nehogy át nem gondolt szabályozás még több exisztenciát tegyen bizonytalanná a nélkül, hogy ezzel a kar egyetemének használna. A helyes megoldást még mindig a munkaterületek növekedésénél kell keresnünk. Készkiadásos megállapodások. Évtizedes küzdelmünk a készkiadásos megállapodások ellen még mindig nem jutott nyugvópontra, sőt a munkakínálat és kereslet arányának eltolódása folytán ezek a káros megállapodások egyre szaporodnak. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy tisztán fegyelmi szankciókkal az ügyvédségnek tetemes károkat okozó ezeket a megállapodásokat megelőzni nem tudjuk. Orvoslást e kérdésben csak olyan szabályozás és olyan egységes bírói gyakorlat hozna, mely a készkiadásos megállapodást erkölcstelennek, semmisnek és érvénytelennek nyilvánítja. Szórványosan egyes ítéletek már erre az álláspontra helyezkednek, kívánatos volna, hogy a joggyakorlat egységesnek jelentkezzék e kérdésben. Felfogásunk szerint ugyancsak érvénytelennek kellene tekinteni azokat a megállapodásokat, amelyek pénzintézetek és magánvállalatok ügyészeit arra kötelezik, hogy az ellenféllel szemben megállapított költségeiket vagy azok egy részét a vállalatoknak engedjék át. Az ügyvédi munka nem vállalkozói munka, hanem tiszta szellemi munka s munkája ellenértéke felett csak az ügyvéd rendelkezhetik, nem pedig munkaadója. Ügyvédi költségek. Az ügyvédi költség tekintetében, annak hangsúlyozása mellett, hogy a jelenleg irányadó peres díjszabás tételeinek mérvét nem kívánjuk érinteni, kívánságainkat a nagy ankéten részletesen előterjesztettük, amihez csupán annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy a peres díjszabás kiegészítését oly irányban tartjuk szükségesnek, hogy annak tételeit felsőbíróságaink is következetesen alkalmazzák, mert különösen legfelsőbb bíróságunk által ma alkalmazott díjtételek sem a peres érdek nagyságával, sem a kifejtett munkatevékenységgel nem állanak arányban. A legfelsőbb bíróságunk által alkalmazni szokott díjtételek igen gyakran még az elsőfokon hozott mulasztási ítéletek után megállapított költséget sem érik el. Nem kicsinylendő az a veszteség, mely a kart mai súlyos helyzetében e mostoha felsőbírósági megállapítások révén sújtja. Legsürgősebb kívánságainkat a költségek kérdésében a következőkben jelöltük meg : Saját féllel szemben a perbírónak joga legyen az ügyvéd költségét költségjegyzék alax)ján az ítéletben megállapítani; az ellenféllel szemben megítélt perköltségekre az ügyvédet tulajdonjog illesse meg, a beszámítás tilalmának kimondásává] ; a megtartási jog kiterjcs/1 éséi kérjük a perbeli fél terhére az ügyvéd kezéhez befolyt pénzösszegre és értékekre ugyanazon megbízó, egyéb ügyeiben felmerült költségekre is ;: perköltség után is az esedékesség napjától kamat járjon az ügyvédnek ; kény szeradós ügj^védjének költségei a vagyontömegei előnyös tételként terheljék ; amennyiben valamely tőkekövetelést törvényes jogszabálynál fogva előnyös kielégítés vagy biztosítás illeti, ideértve a törvényes zálogjogot is, a költséget ugyanezen előnyös kielégítés, illetve biztosítás illesse ; az ügyvéd javára joghatályosan kikötött jutalomdíj a megbízás indokolatlan és kijátszásszerű megvonása esetében is járjon ; az ügyvédet megillető költségre nézve, még ha jogerősen megállapítva vagy megítélve nincs is, az ügyfél az ügyvédre nézve kiterjedő joghatállyal egyességet ne köthessen, a költségekről le nem mondhasson, az ilyen egyesség vagy lemondás a jogaiban sérelmet szenvedett ügyvéddel szemben ne legyen joghatályos ; amennyiben az ellenfél az ügyfélnek fizeti az ügj védi költségeket annak ellenére, hogy a marasztaláskor ügyvéd képviselte az ügyfelet, úgy az ellenfél az általa teljesített fizetésre való tekintet nélkül kötelezettségben maradjon az ügyvédi költség tekintetében, mintha fizetést nem teljesített volna ; az ügyfél sikkasztást követ el és a Btk. 358. §-a szerint büntettetik, ha az őt meg nem illető költséget annak az ügyvédnek a kezéhez ki nem szolgáltatja, akinek ügyvédi tevékenysége alapján megállapított ügyvédi munkadíj hozzá befolyt. (Folyt, köv.) Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. A kir. Kúria Ügyvédi Tanácsa mellőzte az elsőfokú fegyelmi bíróság ítéletében súlyosító körülményként mérlegelt azt a megállapítást, hogy a cselekmény férfiúi becsületbe is vág. (1934. január 20. Üit, 363/1933. Elnök : Polgár ; előadó : Szendey.) Sem az a körülmény, hogy valaki hosszabb időn át állott részben bűnvádi, részben fegyelmi eljárás alatt, sem pedig ennek következtében beállott anyagi romlása nem tekinthető olyan enyhítő körülménynek, mely a büntetés kiszabásánál figyelembe jöhet. (1934. január 20. Üft. 406/1933. Elnök: Polgár ; előadó : Szentgyörgyi.) A panaszlottnak a fellebbezésében foglalt és új adatokra alapított védekezése figyelembe vehető nem volt, mert a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsa csak a felterjesztett iratok alapján határozhat (Ürts. 97. §.) és így a fellebbezésben előadott új adatokat nem veheti figyelembe. (1934. jan. 20. Üft. 495/1933. Elnök: Osvald, előadó: Fürst.) Ha nem akar az irattárban tolongni, vegye igénybe az iratbetekintési kérőlapokat! Felelős szerkesztő: I)r. Teller Miksa V., Szalay-u.3.. (Te!.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája: Abrai V.