Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 11. szám - Még egy szó "Az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet"-ről

41 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 1 1 . SZÁM. solt központi jogsegélyirodának az egyetlen lehetséges helyen : a budapesti ügyvédi kar palotájában való megfelelő elhelyezését. Miről volna szó egy ilyen központi jogsegélyiroda felállításánál? Arról, hogy az ügyvédi karon kívül álló különböző intézmények által fenntartott, vagy tényleg működött jogsegélyirodák eltűnjenek és ezek funkcióit központosítottan az Országos Ügyvédszövetség, esetleg az Országos Ügyvédszövetség és a Budapesti Ügyvédi Kamara szakszerűen és expeditíven működő központi jogsegélyirodája vegye át. E központi iroda, amely számára a ma működő jogsegélyirodák anyagi fedezeteit legalább részben át kellene engedni, a leghivatottabb vezetéssel: a budapesti ügyvédi kar kiválogatottjainak irányítása mellett, a napi szolgálatra beosztott kartársak közreműködésével bonyolítaná le a hozzáforduló jogkereső felek ügyeit. A peres vagy perenkívüli ügyben érdekelt jogkereső fél — jelentkező lapjának 50 fillérért, vagy más hasonló csekély összegért való megváltása után — nyomban üg^yvédhez : az irodában napiszolgálatot teljesítő kartársak valamelyikéhez jutna, aki ellátná a felet a szükségelt tanáccsal, vagy útbaigazítással, vagy pedig a felmerült peres, avagy perenkívüli ügyet kézbevéve, annak további sorsáról gondoskodnék. Az ügyet először elbíráló soros kartárs kivizsgálná azt is, hogy az irodához forduló jogkereső fél anyagi helyzete valóban olyan-e, amely ennek a jogi klinikának, «jogi ambulanciának)) igénybevételét indokolttá teszi. Az azonnal (felvilágosításadással, levélírással, avagy más módon) el nem intézhető ügyek a soros ügyvéd gondviselése alatt maradnak, aki azokat a továbbiakban is intézné. Az ilyen ügyet intéző ügyvéd költségeit mérsékelt díjszabással az iroda pénztára egyenlítené ki, azok a költségek pedig, amelyek netán az ellenféltől — pl. munkaügyi perben — befolynának, szintén részben vagy egészben az ügyet vivő ügyvédet illetnék. A központosított jogsegélyiroda intézménye egy csapásra bevinné a közvéleménybe azt a tudatot, hogy a jogi klinika szerepében nem a bíróságok panaszirodája, sem pedig más hatóságok jogsegélyirodája, de nem is a napilapok üzeneteinek szerkesztősége, avagy a pártok és klubok jogsegélyirodája, hanem csakis a központosított ügyvédi jogsegélyiroda működhet. Bevinné a köztudatba, hogy ez az intézmény az egyedül megbízható, a legszakszerűbb tanácsokat adó, mert közvetlenül ügyvédek felügyelete alatt álló, ügyvédek közreműködésével működő, szükség esetén pedig szakügyvédeket is bekapcsoló intézmény. Meggyökeresítené annak tudatát, hogy az ügyvédség a jogkereső közönség érdekeit szükség esetén az arra rászorulóknál önzetlenül is tudja szolgálni, viszont az államhatalom birtokosainak figyelmét ismételten ráfordítaná arra a tényre, hogy a magyar ügyvédség a magyar igazságszolgáltatás és a magyar jogrend fenntartása körül olyan szolgálatokat kezdeményez, tart fenn és ellenőriz, amelyek tekintetbevétele az ügyvédség más érdekeivel való kapcsolatokban sem mellőzhető. A budapesti központosított jogsegélyiroda jelentékenyen előmozdítaná a kar szociális problémáinak megoldását is. A magyar miniszterelnök első rádiószózatának az a gondolata, hogy «munkanélküli segély nincs, de van munka», kari vonatkozásokban itt úgy jutna kifejezésre, hogy sem a Kamara, sem más kari intézmények ezentúl jogsegély nyújtására nem volnának szoríthatók, mert segély helyett munkát tudnak adni. A segélytkérő kartársakat a jogsegélyiroda inspekciós szolgálatra hívhatná be és segély helyett inspekciós-szolgálatuk napidíjában, valamint az általuk elintézett ügyek díjazásában részeltethetné. Egyúttal az iroda előmozdíthatná az ügyvédi fiatalság munkával való ellátását és az állástalan ügyvédjelöltek elhelyezését is, mert fiatal ügyvédek és ügyvédjelöltek nemcsak tudásukra fejlesztő módon, de a munkaalkalom sokszoros felfokozóttabb lehetőségeivel helyezkedhetnének el hosszabb vagy rövidebb időre a központi jogsegélyirodában. Németország nagyobb ügyvédi centrumai az 1932. évben a központi jogsegély irodákat máról-holnapra teremtik elő. A megfelelő helyiség és az ehhez szükséges kevés és egyszerű berendezés, valamint a kisebb kézikönyvtár megtalálása után nem kellett e jogsegély irodákhoz semmi más, mint egy jól átgondolt organizációval működő személyi apparátus : egy vagy több irodavezetőnek irányítása mellett a soros ügyvédeknek az aznapi szükséglethez mért létszáma, amely az irodához megfelelő publicitás útján beirányított jogkereső közönség ügyeit elláthatja. Fenntartásuk anyagi eszközeit ezek az irodák nyomban megtalálták a hozzájuk fordult felektől beszedett jelentkezési díjakban (amelyek egyben a komolytalan ügyek elhárítását is szolgálták), valamint azokban a hozzájárulásokban, amelyeket az előzőleg decentralizáltan működő hasonló városi, bírósági stb. intézmények anyagi eszközeinek részben való átengedésével nyertek. Véleményem szerint a budapesti központosított jogsegélyiroda felállításánál sem kellene sokáig haboznunk és arról sokat vitatkoznunk, mert a gondolat egészséges és jó, az intézmény szükséges és fontos, annak felállításához és sikeréhez a személyi és anyagi lehetőségek megvannak ; nem kell hozzá tehát semmi más, mint néhány lelkes és organizátori ügyességgel megáldott kartársnak önfeláldozó munkája, valamint a Kamarának megértése, hogy- ezzel is a budapesti ügyvédi kar egy újabb sikeres szolgálatot iktathasson azoknak az eredménnyel működő igazságügyi vonatkozású, illetve kari szolgálatoknak sorába, amelyekkel a maga életrevalóságát és jövőjébe vetett hitét máris többszörösen bebizonyította. Király Ferenc. Válogatás nélkül rendelje meg minden peres ügyében az összes jegyzőkönyvek és határozatok iratmásolatait, mert : ezzel a gépírószolgálat fennmaradását és a rendkívül mérsékelten megszabott irat másolati díjak fenntartását biztosítja. Ne felejtse el az ügyvédi vótívet a bírósághoz való benyújtás előtt kitölteni az ön által ismert adatokkal (1., 2. és 8. számú rovatok). i Még egy szó «Az Ügyvédi Gyám- és IVyugclíjiiitézet»-ről. Teljesen tárgyilagos, sőt egyhangúra objektívizált előadásomra Braun Ferenc és Popper Tódor kartársaim személyi vonatkozással és lendülettel feleltek, amire válaszoltam. E feleletem újabb válaszokat s az Intézet részéről «Nyilatkozat»-o! vál tott ki. Legyen szabad ezekre sürgöny stílusban reflektálnom : 1. Az Intézel nyilatkozatára : 1. Fenntartom, amit március 10-i cikkemben írtam, hogy az Intézet nem biztosított és nem adott az 1914—1924 dec. 31-ig igényjogosultakká váltaknak ellátást. Bizonyítékok : Az Intézet 1926. április 20-án megjelent jelentése, 4. 1. : «Az intézetnek gondoskodni kell némiképpen azon igényjogosultak segélyezéséről, akik az eddigi tartalékok teljes devalorizációja folytán ellátásukat elvesztették». U.o. 5. 1.: Végtelenül fájdalmas, hogy a tartalékok elértéktelenedése folytán az igényjogosultak ellátása megszűnt. Ezzel azonban végre is le kell számolni . . .»1927. április havában kibocsátott jelentés 6. 1., 2. bekezdés : «Meg kell békülni azzal a gondolattal, hogy az Intézet tartalékai elvesztek és hogy az igényjogosultak ellátásban nem részesíthetők, csak segélyezhctöh). Felemlítik a jelentések, hogy e segélyek (útmenetieh) s mem kötelezőek}). 2. Fenntartom azt az állításomat is, hogy az intézet már három szanáláson ment keresztül : a) 1917—1919-ig (Gratz—Vázsonyiféle szanálás), b) 1922—1925-ig pótdíjak és rendkívüli járulékok alakjában, ej végül és főképpen az 1925. január 1.—1933. harmadik szanálás : a 131-— P-ig emelkedő díjfizetés, rendkívüli járulék, új karencia és az igényjogosultság kezdeti számítási pontjának 1925-re való áttolása s az 1909—1925-ig jogosultakká váltak jogfosztása útján. Popper Tódor is elismeri nyomtatott előterjesztésében 1933. májusában, hogy : «Az Intézet aránylag rövid fennállása óla máikét szanálást ólt meg». Az intézet nyilatkozatában elismeri, hogy a«most tervbe vett szanálás» szükséges. Három szanálást tehát beismer. Popper azt is elismeri ugyanott, hogy az előző szanálások vagyonbefektetése megsemmisült, az 1925—1932. évi szanálás tőkebefektetésének értéke cca 80%-kal csökkent, jövedelmezősége pedig egyharmaddal. Ez májusban volt. Máig a helyzet rosszabbodott. Még egyszer hangsúlyozom : én tisztán tárgyi alapon állok. Senkit sem támadtam. A kérdést azért tettem fel élesen, mert állítottam és állítom, hogy a várományfedezeti rendszer mellett csak nagyobb a díj, kisebb az ellátás, de az ellátási igényt — amint a példák mutatják — nemcsak nern megingat hatatlanul, de nem is jobban biztosítja, mint az én javaslatom. A kamarák pénzügyi egyensúlya s az intézet megfelelő teljesítőképessége csupán az eddigi rendszer elhagyásával biztosítható! II. Popper kollegám szerint tovább menfcem cikkemben, mint előadásomban, Braun kartársam szerint abból erős engedményeket tettem. Egyiküknek sincs igaza. .Javaslatomon egy jottát sem változtattam, adataimon sem. Nem is tehettem, hisz tárgyi