Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 11. szám - Sichermann Bernát. [1860-1934. Nekrológ] - Központi jogsegélyirodát Budapestnek!

IV. évfolyam. 11. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. márc. 17. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr, Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr, Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Sichermann Bernát Gyászoló közönség! Sirató barátok és Te, kedves jó Család! Eettentőn magunkra maradtunk ama szombat óta! Érzitek? Mindnyájunkban egy fájdalmas szakadás támadt lent a lélekben, ott, ahol az örök szeretet lakik. Érzitek? Mindnyájunkban megnyílt egy nagy seb, lent a lélek mélyén : erre nincs Gileádnak balzsama. Mindnyájunkból hiányzik, mert elszakadt az, ami jóság, — az, ami oly nagy okosság, hogy a szív szárnyain bölcsességgé emelkedik — az, ami a tiszta erkölcs legnagyobb magasságába készül: mindnyájunkból hiányzik Sichermann Bernát. Mert ő volt az, ő indul el most tőlünk hamvadó gyertyának, hervadó virágnak, hulló emberi könnynek rejtelmes útján. Ő, kit már kora ifjúságában jogi lángésznek ismertek fel, akit egy vidéki nagy magyar város egész társadalma vezető és nagyrabecsült szerepre emelt, kit egy nagy bankunk nagy előrelátással Pestre hozott, hogy itt oly normákat teremtsen, amelyek később az egész hiteléletnek közkincsévé váltak, sőt a leszakadt részek hitelszervezeteit ma is ezek kapcsolják hozzánk : Sichermann Bernát jogi munkája ez. Ő, aki túlnőtt körünkön ós határainkon, mert nemzetközi elismerésre jutott, megtestesíti azt, hogy csak tiszta lélek lehet nagy jogász, amint csak becsületes ember lehet jó bankvezér. Lelke kristály, jognak és erkölcsnek tökéletes tisztaságában ragyogva, mert sem önérdek, sem elfogultság el nem homályosítja. Ö, Sichermann Bernát, most búcsúzik tőlünk és hamvadó gyertyának, hervadó virágnak, hulló emberi könnynek útján távozik. Milyen megható volt, hogy ő, a nagy jogász, mikor búcsúzott az éleitől, olyan volt, mint az utolsó római, ki tudva halálát, egy gyönyörű váza nagyszerű szépségében gyönyörködik, mert az kötötte le. Mikor utoljára láttam karosszókében ülve, halálos heteiben, ápolásában amaz angyali élettársnak, ki mellette volt, párnája alól kihúzta, mit eltett magának, a londoni és lipcsei bíróságok ítéleteit és szemei felragyogtak, mutatva, hogy általuk a jog és * Hegedűs honiul boszódo Sichermann Bernát ravatalánál. igazság győztek. A tiszta joghoz való e nagyszerű ragaszkodás emelte őt élet és halál fölé. Búcsúzom tőle kívánsága szerint, mit baráti szerettei rámbízott, nemcsak a magam nevében, hanem jogászvilágunk kitűnőségei helyett, kik örömmel éltek tanácsaival, — a bankélet világhírű vezetői nevében, kik büszkék voltak arra, hogy jogi kérdésekben a mi halottunk vezette őket, — búcsúzom mindazok nevében, akiket itthagyott, mert bár távozik, emléke maradandó, mindnyájunk szívében marad belőle egy nemes és nagy darab, mindnyájunkban él Sichermann Bernát. Egyetlen nagy tisztaság, ki csodálatos nagy elméjét és rengeteg tudását oly szerénységgel rejtette el, mintha bocsánatot kérne azért, hogy mindevvel rendelkezik és evvel bölcsességgé emelte a benne lakó erkölcsöt és okosságot, mely bibliai magaslatra emelkedik. Te tiszta nagy bölcs, szeretett jó Barát, édes jó Bátyám, Isten veled! v Központi jogsegélyirodát Budapestnek! Abban a nagy írásbeli ankétben, amelyet az Országos Ügyvédszövetség a mult év elején az Ügyvédszövetségi Közlöny hasábjain rendezett, a nagytekintélyű hozzászólók véleményeikben az 1933. évet és a reá következő esztendőket a kari önsegély éveinek jelölték meg, utalván ezzel arra, hogy közállapotaink és igazságszolgáltatásunk mai státusában a magyar ügyvédi kar csakis a magateremtette segítőeszközökkel, önmaga erejével hozhat létre olyan korszerű újításokat, amelyek nemcsak a karban, de az igazságszolgáltatás gépezetében is a helyzet javulás céljait szolgálhatnák. A kari önsegély helyes eszközeinek megtalálása céljából a Szövetség széleskörű összehasonlító munkát végzett, amelynek során a külföldi ügyvédi karok önsegélymozgalmait és azok eredményesnek bizonyuló intézményeit ismertette.* A német ügyvédség Selbsthilfe-intézményének lexikon-szerű ismertetésénél felemlítettük a német jogsegély iroda intézményét is, éspedig a következő tömör, de minden részletet felölelő összefoglalásban : * Király Ferenc : A német ügyvédség Selbsthilfemozgalma. Ügyvédszövotségi Közlöny 1932. év, 72. és 93. 1. «G.B.A.)> (Gemeinnützige Rechtsauskunftstelle.) A Kölni Ügyvédszövetség által fenntartott intézmén}', amelyhez a kölni 400 ügyvéd közül 250-en csatlakoztak. A G. K. A.-ban naponta háromügyvéd tart inspekciót ; egy-egy ügyvédre az inspekciónál körülbelül három hónaponként kerül a sor. Az iroda a törvényszék épületében nyert elhelyezést. Az intézmény vagyontalan feleknek szolgál jogi útbaigazítással, szükség esetén pedig pereiket és perenkívüli ügyeiket viszi, olyként, hogy ezek további lebonyolítása az ügyet az inspekciónál először kezébe vevő ügyvéd irodai munkakörébe megy át. Különleges szakkérdéseknél az iroda az ügyet szakügyvédhez utalja. A G. R. A.-t rendszerint naponi a 60—80 jogkereső fél kesesi fel. A felek 0-80 RM «jelentkezési díjat)) fizetnek.» Hogy ezeket a Gemeinnützige Rechtsauskunftstelléket a német birodalom mai politikai rendszere megszüntette, fenntartotta, avagy egyúttal továbbfejlesztette-e, arról nincs tudomásunk ; annyi bizonyos azonban, hogy a felállításukkal és népszerűsítésükkel egyidejűleg megjelent német szakcikkekből, valamint a vezetőségeikkel annakidején váltott levelezésből arra a meggyőződésre kellett jutnunk, hogy a jogsegélyirodák korszerű új organizációjukban az ügyvédi kar kitűnően beváló intézményeinek bizonyulhatnak és mint ilyenek nagyon alkalmasak arra, hogy az ügyvédség szociális problémáinak megoldását az ügyvédi szervezetek számára lehetővé tegyék, egyben az ügyvédség vezetése alatt olyan intézményekké fejlődjenek, amelyek nemcsak az igazságszolgáltatás körein belül, de a közvélemény legszélesebb rétegeiben is az ügyvédi kar népszerűségét helyreállítják. Véleményem szerint az ügyvédi karnak és főleg az Országos Ügyvédszövetségnek, amely igen szerencsés érzékkel kellő időben felismerte azt a kötelességét, hogy tagjai számára, de általában az igazságszolgáltatás apparátusának minden hiányosan működő aktusánál könnyítő, javító és kisegítő szolgálatokat kell végeznie, imminens kötelezettségévé vált a budapesti központi jogsegélyirodának korszerű megszervezése és működésben tartása. E kötelezettsége aktuálissá vált a Kamara épületének a közeljövőben várható átmodernizálása folytán, amely lehetővé tenné a java-