Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 10. szám - Az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről. - Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet nyilatkozata

10. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 41 Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet nyilatkozata.* Kérjük szerkesztő urat, hogy Oppler Emil kamarai elnökhelyettes és az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet igazgatósági tagjának tollából «Az Ügyvédi Gyám- és 'Nyugdíjintézetről)) című cikkel kapcsolatban a következő' helyreigazításoknak helyt adni szíveskedjék. 1. Nem áll az, hogy az 1914-től 1924. december 31-éig meghalt kollégák jogutódai nem kaptak és nem kapnak semmi ellátást. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet 1914. január 1-től, első karenciális idő eltelte után mind a mai napig minden igényjogosultnak kifizette azt az ellátási összeget, mely őt a törvénynél és az alapszabályoknál fogva, a mindenkori matematikai táblázat szerint megillette. Kifizette és kifizeti tehát az ellátásokat az 1914. január 1-től 1924. december 31-ig elhalt tagok igényjogosultjainak is. Az ellátásokat természetesen mindig csak oly értékű pénzben fizethette, amelyben azoknak ellenértéke — a tagok által fizetett évi díj — és a tartalék jövedelme hozzá befolyt. Mikor az infláció következtében az ellátási összegek elértéktelenedtek, az intézet a «Rendkívüli járulék» beiktatásával módot keresett arra, hogy az özvegyeket, árvákat és rokkant ügyvédeket a tartalék elvesztése dacára mégis némi segélyhez juttassa, és e címen az infláció évei alatt eleinte százezreket, később milliókat fizetett ki az igényjogosultaknak, természetesen koronákban. Most pedig az igényjogosultak jelentékeny része nagyobb járandóságot élvez, mint amelynek fizetésére az intézet a matematikai táblázat alapján annakidején kötelezettséget vállalt, mert 1938-ban a legkisebb folyósított járandóság évi 510 pengő, az 1050/1932. M. E. számú kormányrendelet alapján befolyt összegekkel kiegészítve pedig évi 550 pengő volt, holott éppen az 1914— 1924. években érvényben volt matematikai táblázat szerint az igényjogosultak zömének csak évi 420—474 pengő lett volna fizetendő. 2. Téves az az állítás is, hogy az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet vagyona három ízben semmisült volna meg. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetet csak egy ízben kellett azért szanálni, mert tartalékjai a világháború folytán elértéktelenedtek. Úgy az 1917. évi, valamint a most tervbe vett szanálás azért vált szükségessé, mert az ügyvédi kamarákkal szemben azok tagjai és így az ügyvédi kamarák sem tettek eleget a törvényben előírt fizetési kötelezettségeiknek. Nem az intézet nem teljesített, hanem a tagok nem teljesítettek. * Oppler Emil és l'oppcr Tódor számadatai között oly éles ellentétek vannak, hogy a kérdés nagy fontosságára való tekintettel Oppler Emil válaszát közlés előtt beküldöttük az Országos Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézetnek, mely felkérte a szerkesztőséget, hogy a cikkel ogyidejüleg közöljük a fenti •Helyreigazító nyilatkozat>-ot. Egyúttal alkalmat adtunk a megtámadott Popper Tódornak ós Braun Ferencnek is, hogy Oppler Emil cikkére nyilatkozhassanak. (Szerk.) Az 1922. évi akció nem az intézet szanálását célozta, hanem a fentebb említett «Rendkívüli járulék» alapszabályszerű megteremtésével módot akart nyújtani az igényjogosultak segélyezésére. Megjegyezzük, hogy az 1933. év zárszámadásai még nincsenek megállapítva, de előre látható, hogy az 1925—1933. évek alatt tartalékolt vagyon értéke alig csökkent többel, mint 20—22 %-kal. Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet. * * * A cikkíró úr előadásában azért mondta szükségesnek az áttérést a kirovó-kiosztó rendszerre, mert «háromszor semmisült meg az intézet tőkefedezete*. Mai cikkében tovább megy : azt is állítja egy élesen feltett kérdés alakjában, hogy az intézet nem tesz eleget kötelezettségének az igényjogosultakkal szemben. Erre a kérdésre frappánsan megadja a választ az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet mai nyilatkozata, mely szerint mmden igényjogosult megkapta és megkapja a törvény és alapszabály szerint járó nyugdíját. Sőt ma már ennél többet is kap! Tehát ez a «bomba» sem robbant fel! Csak úgy mellékesen kérdem meg Oppler dr. úrtól, aki az intézet igazgatósági tagja, hogy nem lett volna-e helyesebb, ha a meggyanúsítás számba menő kérdést bent az intézet vezetőségében tette volna fel, mert hiszen az ilyen fel nem robbanó bombák is alkalmasak arra, hogy a kari közvéleményt ok nélkül nyugtalanítsák s a nyugdíjintézet rendjéről hamis képet elkössön a kar. Ez pedig bizonyára nem volt szándéka a cikkíró úrnak! Oppler úr szerint én az ő fejtegetéseit ^igyekeztem félremagyarázni)), amennyiben elhallgattam, hogy ő csak 3 évi próbaidőre óhajtotta bevezetni az új rendszert. Oppler előadásán — sajnos — nem jelenhettem meg s azt a Pesti Naplóban megjelent Opplertől származó interviewből olvastam, ahol ez a 3 évi korlátozás nem volt megemlítve. Tévedésem tehát menthető! A helyreigazítás után is fenntartom azonban, amit mondtam azzal a természetes hozzáadással, hogy 3 év alatt az intézeti vagyon teljes pusztulása még nem fog bekövetkezni. De arra kérem Oppler barátomat, hogy ne a kirovó-kiosztó rendszer életbelépte után 3 évvel üljünk össze a rendszer káros hatásainak megállapítására, hanem mielőtt ezt a káros intézményt életbe hívnók. És e helyütt emlékeztetem Oppler dr.-t a szegedi országos ügyvédgyűlésen ugyané tárgyban elhangzott vitánkra. Az eredmény az volt, hogy az Ügyvédszövetség kérésére a nyugdíjintézet felülvizsgálatra bocsátotta az Oppler által megjelölt szakértőnek összes adatait és iratait s Veress szakértő úr ezekből megállapította, hogy a nyugdíjintézet csak a tőkefedezeti rendszer folytatása mellett maradhat fenn! A helyzet azóta sem változott meg! Én egyébként mindig azon a véle mén ven voltam és vagyok, hogy a nyugdíjintézetet a lehetőség szerint fejleszteni, javítani kell. A nyugdíj, melyet az intézet nyújt, kevés. De ezzel szemben objektíve meg kell állapítani, hogy a befizetések is alacsonyak. Ideiktatom, hogy az intézet keletkezésétől fogva mennyi volt az évi járulék : 1909—1913. években évenként... 80 K 1914—1920. « «... 100 K 1921—1923-ig (mikor már értékét vesztette a korona) évenként 200 K 1924. évben 15,000 K, ami 1 P 20 fillérnek felelt meg. 1925. évben 20 aranykorona 1926. « 40 pengő 1927. « 60 « 1928. « 80 « 1929 óta évenként 110 « Ezekből a befizetésekből többet kihozni, mint amennyit az intézet tényleg kifizetett, igazán nem lehet. Távol áll azonban tőlem az, hogy bárkit is lebecsüljek új tervek kovácsolásával. De minden tervezőnek ajánlom, hogy mielőtt a terveztetéshez hozzáfogna, ismerje meg alaposan a jelenlegi rendszert, gyűjtse össze az adatokat s csak aztán dolgozza ki tervét. Azután bíráltassa meg hozzáértő szakértőkkel azt a módszert, melyet az eddigi helyébe tenni kíván ; állapíttassa meg, hogy az új rendszer jobb lesz-e, mint a régi ós csak akkor lépjen a nyilvánosság elé, ha mindezt a szakértők ratifikálják. Mert e nélkül csak csalóka reményeket és oknélküli vihart támaszt, amit a mai nehéz viszonyok közt minden közéleti embernek kerülni kell! Popper Tódor. * * Én ugyan meghallgattam Oppler kartársunk felolvasását, de számadataimat — nem lévén id. Wekerle Sándor, aki egy budget összes tételeit könyv nélkül tudta elmondani — a «Pesti Napló» mellékletének a felolvasást követő napon megjelent cikkéből vettem. Ezeket a számokat híven idéztem. Azóta előadását nyomtatásban is elolvastam. A bevételi oldalon nincs más különbség a kettő között, mint hogy a meglévő vagyon hozamát a «Pesti Napló»-ban 300,000 pengőben és az «Ügyvéd»-ben 1.700,000 pengőben vette fel. Felvette tehát a tagdíjat (6000 tag befizetése á 80 P) teljes egészében 480,000 pengőben, a közmegbizatásokból járó jutalékot 30,000 pengőben, a kamarák hátralékának évi törlesztését 52,000 pengőben, adományokat 10,000 pengőben, az államsegélyt 200,000 pengőben, összes bevétel szerinte 992,000 pengő. Ámde megírtam és ismétlem, hogy a 80 pengős tagdíjakat sem szabad egészében felvenni. Ha az első évben a tagdíjak kótharmadrészét koncedálom, akkor nemes ellenfél és optimista számító vagyok. Hiányzik már 160,000 pengő. A közmegbizatások és OHE részesedés már 1933. év végével is csak 20,000 pengőt tettek ki. Hiányzik még 10,000 pengő. Abban is igazam van, hogy adományokat nem lehet egy budget alapjául felvenni, pláne folyton romló körülmények között. Hiányzik további 10,000 pengő. Az évi 52,000 pengő hátraléktörlesztés a már meglévő és Oppler szerint is konzerválandó jelenlegi tőke alkotó része, melyben kinlevőség gyanánt szerepel. Hiányzik