Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 8. szám - Nyugdíjintézeti reform - Az Ügyvédi Rendtartás negyedik tervezete

IV. évfolyam. 8. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. febr. 24. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr, Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr, Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. ^Nyugdíjintézet! reform. Oppler Emil, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettese előadást tartott az ügyvédi nyugdíjintézet reformjáról. Javasolta, hogy térjen át az intézet a tőkefedezeti rendszerről a «mérsékelt kiosztó)) rendszerre, mert minden befektetés múló értékű s mem az összegyűjtött tőke tárgyi szavatosságában, hanem az ügyvédi rend mindenkori tagjainak fizetési kötelezettségében és készségében kell keresnünk és megtalálnunk a biztosítékot a nyugdíjintézet teljesítőképességére.)) Az előadó egyúttal a nyugdíjjáruléknak 40 %-os csökkentését és a nyugdíjak felemelését indítványozta. Engedje meg az igen tisztelt Szerkesztő Úr, hogy röviden hozzászóljak ehhez az egyébként a kar kebelén belül már sokat vitatott kérdéshez. I. Miért tartja szükségesnek Oppler a rendszerváltoztatást ? Azért, mert szerinte már háromszor semmisült meg az intézet tőkefedezete. Ezzel szemben a helyes tényállás az, hogy a háború alatt részben hazafias okokból, részben felsőbb nyomásra vásárolt hadikölcsönök tényleg értéküket vesztették. Ugyanez történt az addig mindenki által biztos befektetésnek tartott záloglevelekkel. Az azóta vásárolt értékek csökkentik ugyan, de megsemmisülésről nem lehet szó. Az évekkel ezelőtt vásárolt záloglevelek kamatozása ma is felül van az 5 %-on, az ingatlanok értékcsökkenése pedig átmeneti és semmi esetre sincs az intézet működésében akadályozva. Több értékcsökkenésről nem tudok, értékek megsemmisüléséről pedig egyáltalában nem hallottam. Egyébként, ha a tőkeelhelyezés a múltban nem volt sikeres, ez még nem involválja a rendszerváltozást, annyival kevésbbő, mert az intézet nem kénytelen díjtartalékát az alacsony árak idején értékesíteni. Ha Oppler pesszimizmusa a tőkeelhelyezés lehetetlensége tekintetében helytállana, akkor az összes magánbiztosítási vállalatoknak meg kellene szűnnie, holott azok nemcsak működnek, hanem jól prosperálnak. Oppler adós marad annak a paradox állításának bizonyításával, hogy miért biztosabb az igényjogosult helyzete, ha az intézetnek nincs tőkefedezete, mintha van ? Ugyanez a helyzet a «mérsékelt tőkefedezeti rendszernél)) is, mert a szakértők szerint csak a teljes tőkefedezet adja meg a biztonságot. («SzakértŐ» alatt biztosítási és mathematikai szakértőket értek ; ezek közül eddigelé még egy sem nyilatkozott a tőkefedezeti rendszer teljes vagy akár részleges eltörlése mellett ; szerintük ebben az esetben az intézet rövid időn belül kénytelen volna megszüntetni működését.) II. Oppler «mérsékelt» kiosztó rendszere abban áll, hogy ő az intézet mai vagyonát, melyet 3 millió P-re értékel, tartalékként akarja kezelni. Arra azonban nem gondol, hogy ez a vagyon értékpapírban, ingatlanban, jelzálogkölcsönben van s ha ezeket a nyugdíjak folyósítására vagy azok kiegészítésére kell felhasználni, akkor az átmenetileg rossz árak mellett kell értékesíteni azokat s a veszteség, melyet az idő behozott volna, véglegessé válik. III. A tőkefedezeti rendszer iránt való bizalmatlanságot azonban a legszélsőbb optimizmus váltja fel Opplernél, mikor az általa elgondolt ábrándos megoldásról beszél. Le kell szállítani a nyugdíjjárulékot 40»/0Jsal és fel kell emelni a nyugdíjat a kétszeresére! Hogy ezt az egyébként nagyon kívánatos helyzetet plausibilissé tegye, — kissé megkorrigálja az eddigi tapasztalatokat. Pl. azt mondja, hogy az intézet a kiosztórendszer és az alacsonyabb járulékok mellett biztosan számolhat azzal, hogy a 6300 ügyvéd közül 6000-nek a járuléka befolyik és kiosztásra készen fog állni. Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy a budapesti kar fele az óv végén még hátralékban van az egész folyó tagdíjjal. A vidéki ügyvédeknél két kamara dicséretes kivételét kiemelve a helyzet még siralmasabb. Mi indokolja hát Oppler reménységét, hogy az ő rendszerével 95 °/0 fog befolyni'? Talán ennél is nagyobb Oppler tévedése, mikor az igényjogosultak jövőbeli maximális szániát 900-ra teszi. Az intézet kimutatása szerint már 1933. év végén 862 igényjogosult kapott nyugdíjat. Hát azt hiszi Oppler, hogy ezután máresak 88-a] lesz több a nyugdíjas? A «szakértők» véleménye szerint ez a maximum csak akkor fog beállni, mikor a kar harmadának megfelelő, vagyis kb. 2000 nyugdíjas lesz. így aztán tovább nem is szükséges foglalkozni azzal a problémával, hogy kisebb bevételből hogy lehet több nyugdíjat kiosztani. IV. A nyugdíj intézet^ azonban a kiosztórendszert is gyakorolja. Köztudomású, hogy az intézet teljes nyugdíjat csak 1934 január l-e óta köteles adni. Akik előbb lettek igényjogosultak, azok is megkapták ugyan az egész nyugdíjat, de azzal a kikötéssel, hogy erre az intézet nem kötelezhető és csak addig adja, amíg az erre a célra szolgáló fedezetet megkapja. A fedezet : a minden tag által 1925 óta kötelezet t. fejenként 16 P-ben megállapítot t átmeneti járulék s az államsegély (most: 200.000 P), melynek eredeti célja az aggkori biztosítás létesítése volt, s melyről a mai generáció egyelőre lemondott a régi, jobb viszonyok közt élt ügyvédség hátramaradottjai javára. Ez a 300,000 P elégáldozat a mai ügyvédség részéről ; többet nem lehet kívánni! Végül Opplerrel szemben rámutatok arra, hogy a mai ügyvédet azzal kell megvédeni, hogy az általa befizetett pénzeket az intézet rendelkezésre állítsa a maga teljességében a mai ügyvéd özvegyének nyugdíjára s ne tegye függővé a mi özvegyeink helyzetét attól a véletlentől, hogy a mai ügyvédség utódai teljesítik-e fizetési kötelezettségüket! Mi nem ígérni, hanem ígéretünk beváltását intézményesen biztosítani is akarjuk! Inkább keveset, de biztosan! Popper Tódor. Az Ügyvédi Rendtartás negyedik tervezete. Rövid időközökben az Ügyvédi Kendtartásnak négy tervezete látott napvilágot. Az első hárommal (Leopold Elemér, Körösi Kálmán, Östör József) a Jogtudományi Közlöny mult évi 7. száma foglalkozott. A negyedik, melyet vitéz Véteri) Aladár készített, e napokban jelent meg. Míg az első három a numerus clausus alapjára helyezkedik, Pétery a szabad ügyvédség híve. Nagyon aktuális a legújabb tervezet megjelenése, mert Lázár Andor igazságügyminiszter röviddel ezelőtt kijelentette, hogy az ő megbízásából készült tervezetet rövidesen közzé fogja tenni. Egyelőre Pétery tervezetének lényegét ismert etjük. A hivatalos tervezetnek remélhetőleg rövid idő múlva bekövetkező megjelenése után bővebben fogunk foglalkozni Pétery tervezetével. Pétery az ügyvédi túlzsúfoltság ellen nem a zárt létszám intézményét javasolja, hanem aj a joggyakorlat szigorú ellenőrzését, az «álbejegyzés» leküzdését, b) a köztisztviselői abszolút összeférhetetlenséget, beleértve a nyugdíjasokat is, mindaddig, amíg