Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 8. szám - Vita a felsőházban a községi jegyzők magánmunkálatairól. [1. r.]

32 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 8. SZÁM. a bíróságokkal való kölcsönös kiegészítés lehetősége elő nem áll. c) Intézményes biztosítása annak, hogy az ügyvédi pálya csak főfoglalkozás lehessen és független legyen minden más irányítástól, mint amit a kari szervezet ad. A rendszere az, hogy nem akarja elzárni a pályát azok elől, akik erre a pályára készülnek, és erre éreznek eredetileg is hivatást, de elzárni mindenki elől, akik hivatásérzet nélkül csak mellékesen akarnak foglalkozni ügyvédkedéssel is. A zugírászkodás megfékezésében a jelenleg a törvényhozás előtt fekvő javaslat intézkedésein túlmenő szigort tart kívánatosnak, a zugírászatnak foglalkozásszerű űzését akkor is bünteti, ha a díjazás kikötése bizonyítva nincsen, megállapítani kívánja azt, hogy a zugírásszal együtt felel a köztisztviselő és az ügyvéd is, aki a zugírászatot tudva vagy hanyagságból előmozdítja és támogatja. Szükségesnek látja azt, hogy a Kamara a felvételre jelentkezőnél ne csak a formai feltételeket vizsgálhassa, hanem az erkölcsi feltételeket is, és a kar erkölcsi színvonala szempontjából nem kívánatos elem felvételével szemben vétót emelhessen. Ezért kíván a kamarai ügyész részére jogorvoslati jogot adni minden bejegyzést elrendelő végzéssel szemben. Kiterjeszti a Kamara ellenőrzési jogát az ügyvédjelöltekre vonatkozóan a gyakorlat komolysága szempontjából is, és azzal az intézkedéssel, hogy az olyan ügyvéd, aki fegyelmi ügyében olyan gondolkodást árul el, ami őt az ifjú ügyvédgeneráció nevelésére alkalmatlannak tünteti fel, a jelölt tartásától eltiltassék. A szegényvédelem terén védelmet akar nyújtani a szegényjoggal való visszaélés ellen és megszünteti azt a visszás helyzetet, hogy szegényjogos félnek a nyilván alaptalan, csupán zaklatásra irányuló perét a pártfogó ügyvéd kénytelen legyen jobb meggyőződése ellenére ellátni. Ezért szakít azzal az elvvel, hogy a Kamara a pártfogó ügyvédi tiszt alól csak az eddigi esetekben menthet fel, ellenben megadja a Kamarának azt a jogot, hogy nyilván alaptalan ügyben az ellenfél és az ügyvéd zaklatása esetében a kirendelést megtagadhatia. A díjszabás kérdésében azt a rendszert követi, hogy azt a bíróság és a Kamarák együttes megegyezéssel állapítják meg, de a megegyezés eredménye azután kötelező jogszabály erejével bír, az annak megfelelő díjazáshoz az ügyvédnek egyéni joga van. A rendeleti intézkedést a díjszabás kérdésében csak arra az esetre tartja fenn, ha valamely bíróság és kamara között megegyezés nem létesül, de ebben az esetben is irányadóak a rendeletre nézve a már létesült egyességek irányelvei. A díjazás kérdésében felveti még a kamarai bíráskodás eszméjét is, olyformán, hogy az csak az ügyvédekre és jelöltekre nézve kötelező, az ügyfelekre nézve fakultatív. Ezen kari bíróság felett a fellebbezést az illetékes Tábla gyakorolja, amelyiknek a tanácsa az ügyvédi karból választott ülnökkel egészítődik ki. Intézkedéseket tartalmaz még arra nézve is, hogy az ügyvédet megvédje a költségei tekintetében való kijátszás ellenében is. Az ügyvédi immunitás erősebb kiépítését célozza az az intézkedés is, hogy az ügyvédet az ellene hivatásának teljesítéséért vagy annak megakadályozása végett elkövetett támadással szemben abban a fokozott védelemben részesíti, mint a jelenlegi szabályok a köztisztviselőt. A fegyelmi eljárást egyszerűsíti, viszont szigorítja azáltal, hogy a behajthatatlan pénzbüntetést felfüggesztésre változtatja át. Újítás a fegyelmi gyakorlatban még az is, hogy a Kamarát a fegyelmi üggyel kapcsolatos kártérítés és egyéb marasztalás tekintetében is felruházza az ítélkezés jogával. A tervezet alapelve az, hogy a régi bevált intézménj-eket és intézkedéseket megóvja, csak ott javasol újítást, ahol azt a viszonyok változása indokolja. X Vita a felsőházban a községi jegyzők magánmunkálatairól.* Pap József : Nagy hibájának tartom a törvényjavaslatnak azt, hogy nem szünteti meg a községi jegyzők magánmunkálatait. A községi jegyzők az 1886 : XXII. tc. 63. §-a szerint az elöljáróságnak tagjai. A községi jegyzők ilyen minőségükben azoknak az embereknek a részére, akik az ő impériumuk alá tartoznak, akiknek ügyeiben ők, mint hatóság eljárnak, díjért, magándíjért munkálatokat végeznek. Ezt én nagy erkölcsi inkompatibilitásnak minősítem, amelyet a közélet tisztasága szempontjából minél előbb meg kell szüntetni. Azt mondják, hogy ez csak kis ügyekben szokott előfordulni, s hogy a községi jegyzők a szegény falusi nép javára és érdekeinek előmozdítására végzik ezeket a dolgokat és a magánmunkálatok megengedése nem a községi jegyzők érdekében történt, hanem a szegény ember, a falu népe érdekében. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy ez a felfogás nem helyes. Az 1904 : XI. tc. iktatta törvénybe azt, hogy a községi jegyzők magánmunkálatokat végezhetnek. Ez a törvény a községi jegyzőknek az illetményeit szabályozza. Ha én tehát az occasio legis-t keresem, akkor arra az eredményre kell jutnom, hogy a jegyzők érdekében iktattatott törvénybe ez a privilégium és nem a nagyközönség érdekében. Továbbá az 1904 : XI. tc. nem disztingvál aközött, hogy kisközségben vagy nagyközségben lehet-e munkálatokat végezni, hanem egyáltalában megengedi. Vannak Magyarországon olyan községek, amelyekben tízezer, vagy ennél több lakos van s a községi jegyző ott is végzi ezeket a munkálatokat, annak ellenére, hogy a község királyi közjegyzői székhely és ügyvédek is laknak a községben. Az sem áll, hogy csak apró-cseprő ügyekben járnának el a jegyzők. Hivatkozom itt a díj skálákra, amelyek hivatalosan vannak a jegyzők számára a munkálatok tekinte.tében kiadva, és ezekből azt látjuk a fokozatok megállapításánál, hogy 20,000 pengő értékű ügyben ennyit és ennyit, 20,000 pengőt meghaladó ügyekben pedig ennyit és * A zugírászatról szóló java.slut tárgyalása folyamán szóba kerültek a községi jegyzők magánmunkálatok. A vitának csak azt a részét közöljük, mely a községi jegyzők mugáiimuiikál.'ituivaJ foglalkozik. (Szerk.) ennyit számíthatnak fel. Ezekről nem lehet azt állítani, hogy ezek csipp-csupp apróságok. Ká kell mutatnom arra, hogy a magyar törvényhozás irányzata az, hogy ezzel az erkölcsi inkompatibilitással szakítani akar. Az 1929 : XXX. tc. megtiltja a községi mérnöknek, hogy magánmunkálatokat végezzen olyan községben, ahol ő mint hatósági mérnök alkalmazva van. Ilyen és ehhez hasonló intézkedéseket tartalmaz az 1929. óvj XXX. tc.-nek az a rendelkezése is, amely a főügyészeknek és alügyészeknek hatáskörét bizonyos tekintetben korlátozza. Azt szokták mondani a jegyzők barátai, hogy meg van tiltva a jegyzőknek olyan munkálatokat végezni, amelyekben ők, mint hatósági közegek járnak el. Ez szintén nem áll, hiszen akkor egyetlenegy adásvételi dolgot nem csinálhatnának, egyetlenegy haszonbérleti üggyel, parcellázási üggyel sem foglalkozhatnának a jegyzők, pedig a jegyzői munkálatoknak a legnagyobb része, a gros-ja erre a területre esik. Eá kell még mutatnom arra, hogy az 1911. évi jogászgyűlésen hivatalosan konstatálták — nem ügyvédi körből, hanem a királyi közjegyzők köréből, — hogy a telekkönyvi forgalomnak 90 °/0-a a községi jegyzők kezén van. Én, aki ismerem az életet, és megfordultam és megfordulok faluhelyen is, tudom, hogy a községi jegj'zőnek elég dolga van azzal, hogy hivatali ügyeit végezze el s már emiatt sem szabad megengedni, hogy magánmunkálatokkal is foglalkozzék, mert nagyon könnyen el lehet dönteni, hogy ha kollizióba kerül a magánérdek a közérdekkel, mely oldalra fog billenni a mérleg serpenyője. A kormány nagyon helyesen nagy súlyt helyez arra, hogy a telekkönyvek rendbehozassanak. Óriási pénzeket kell fizetni az úgynevezett betétszerkesztési eljárásokért és munkálatokért és én állítom, hogy mindaddig, amíg a községi jegyzőket nem tiltják el a magánmunkálatok végzésétől, a telekkönyvek soha nem. fognak rendbejönni. Méltóztassék az új jelzálogjogi törvényre gondolni. Ez egyike a legnehezebb törvényeknek. Tapasztaltam, hogy azok a jelöltek, akik bírói és ügyvédi vizsgát tesznek, milyen nehezen tudnak eligazodni ennek a törvénynek labirintusaiban. Hogyan lehetne feltételezni, hogy a községi jegyzők, akiknek kiképzési ideje most, gondolom három szemeszter, tehát másfél óv s akiknek ez idő alatt igen természetesen, elsősorban közigazgatási jogot kell tanulniok és csak nagyon kevés idő esik a jogi kiképzésre, elsajátítsák mindazt az elméleti ós gyakorlati tudást, amely szükséges ahhoz, hogy ilyen ügyekben a köz érdekében eljárhassanak. Ebben a késdésben én 1929. június hó 7-ón felszólaltam ós az akkori belügyminiszter úr, Scitovszky Béla ő nagyméltósága azt a választ adta nekem, hogy nem szándékszik megszüntetni a községi jegyzők magánmunkálatait, de igenis, elérkezettnek látja az időt arra, hogy revízió alá kell venni ezeket inkompatibilitásuk és súlyos voltuk miatt. Azóta már öt óv telt el és e tekintetben semmi haladást nem tapasztaltunk. A magyar ügyvédségnek s a magyar királyi közjegyzői karnak egyhangú óhaja, véle-