Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 6. szám - Indítványok az ügyvédi kar érdekében. - A tömegfelhívások egyszerűsítése

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 6. SZÁM. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. A tömegfelhívások egyszerűsítése. A Jog­tudományi Közlöny 1934. évi január hó 4-én megjelent 1. számának az «Ügyvédi Közlöny)) mellékletének ((Indítványok az ügyvédi kar érdekében» című rovatban a tömegfelhívások egyszerűsítése tárgyában egy megoldással foglalkozik. Az indítvány íróasztalnál elgondolva és elolvasva tetszetősnek látszik, azonban a gyakorlatban még nehézkesebb és több hi­bája van, mint a jelenlegi rendszernek. A Pestvidéki kir. törvényszék elnöke az Ügyvédszövetség újpesti csoportjának ál­landó panaszára kísérletképpen elrendelte a felhívás decentralizálását, mégpedig körül­belül azon szempontok figyelembe vételé­vel, ahogy azt Eibáry kollégám javaslatá­ban eló'adta. Elrendelte a Pestvidéki kir. törvényszék Elnöke, hogy az újpesti kir. járásbíróságon, — mely ma rend és gyors elintézés tekinte­tében az ország raintabíróságai közé tar­tozik — hogy kísérletképpen az ügyek ter­mészete, a felek akarata és az előrelátható érdemleges védekezések figyelembe vétele szerint az ügyeket előre ossza ki a járás­bíróság elnöke az egyes bírákhoz és csak az ezenfelül megmaradt ügyeket hívja fel köz­pontilag. Ezen rendszer az ügyvédekre tarthatat­lannak bizonyult. Ugyanazon időben, ugyan­azon ügyvéd több bírónál volt beosztva, ami nem a beosztás hibája volt. Ezen torlódás­ból kifolyólag sok ügy szünetelt, — ha az ellenfél jóindulatú volt —• számtalan ügy­ben azonban mulasztási ítélet, illetve fel­oldás volt a torlódás következménye. Ez persze felesleges munkaszaporodást és költ­séget jelentett a bíróságnak, kárt az ügy­feleknek és lehetetlenné tette az ügyvédek helyzetét a bírósággal és saját ügyfelükkel szemben. A bírák szempontjából is hasonló volt a helyzet. A felhívási nap bizonyos órájára tűzte ki a bíró a neki kiosztott ügyekben a tárgyalást. Ezen előre kiosztott 9 órás dara­bok mellé kapott még ugyanazon bíró néhány új darabot a központi felhívásról, ami ismét a tárgyalások sima, torlódásmentes lebonyo­lítását hátráltatta. Ugyanis az a cél, hogy a tömegnapokon az eljáró bírónak ne legyen adminisztratív teendője, hanem a neki ki­osztott darabokban rögtön tárgyalhasson, ezen újítással elérhető nem volt. Az eljáró bíró a neki kiosztott daraboknál kötelesség­szerűen megvizsgálta a kézbesítés szabályos­ságát és mindazokat a formaságokat, me­lyeket a perbebocsátkozás előtt le kell bo­nyolítani, ami a sok tárgyalási darab mel­lett annyi időt rabolt el, hogy a végén az idő előrehaladottságára való tekintettel a felek kértek halasztást, ami ismét munka­többletet jelentett a bíróságnak, költség­többletet a félnek és jelentette az ügyek elhúzását. Ezen kísérlet annyira megnehezítette a bírák és ügyvédek helyzetét az újpesti kir. járásbíróság területén, hogy ezen megosz­tott felhívás további fenntartása, — dacára a bírák és ügyvédek, továbbá az ügyfelek jóakaratú igyekezetének — tarthatatlannak bizonyult, miért is az ügyvédszövetség új­pesti csoportja szükségesnek tartotta kérel­mezni a Pestvidéki kir. törvényszék elnöké­től, hogy a kísérletet, mint teljesen tartha­tatlant szüntesse be, és a régi rendszert állítsa vissza, ami az indokolt kérelem után rövidesen meg is történt. Bibáry kartársam által tervezett meg­osztott felhívásnak csak abban az esetben lehetne helye, ha a legkisebb forgalmú iro­dáknak is módjukban állana egy-két jelöltet tartani, és az igazságügyi tárcának módjá­ban állana a bírói kar létszámát körülbelül 80 %-kal emelni. Megjegyezni kívánom, hogy nincsen olyan ügy, melyről 10()°/o biztonsággal meg lehet állapítani élőre,hogy lesz-e érdemleges véde­kezés, és a központi felhívással eltöltött 15—20 perc veszteség korántsem okoz olyan kellemetlenséget, mint a megosztott fel­hívással járó és most részletezett baj. (Ezt mi újpestiek állítjuk, pedig nálunk a fel­hívás fűtetlen szobákban történik.) Bármennyire is helyeslem az ügyvédi kar érdekeit szívén viselő kartársam törekvését abból a szempontból, hogy segíteni igyek­szik a tényleg nem legideálisabb helyzeten, ezen jayaslatot kipróbálás után gyakorlati szempontból célszerűnek nem tartom. Fuchs Gyula ügyvéd. Szemle. Egyszerű — egyszerűsítés. A közigazga­tás egyszerűsítésétől — a bírói eljárás egy­szerűsítéséig nálunk sok mindent végig ta­pasztaltunk, azonban a racionalizálások nem igen akarnak észszerűen egyszerűek lenni. De még mindig meg lehetünk elé­gedve. A túlhajtott racionalizálás elrettentő pél­dája az, ami az egyik szomszéd államban gyakorlatban van. A román törvények szerint, ha a hatósági beadványon nincs megfelelő mennyiségű és minőségű bélyeg : az ügyet félréteszik. Áll ez bélyeg-változás esetén is. Egy ily esetben a legfelsőbb bíró­ságnál így jártak el: <<A . . . .-i tárgyalás azon az alapon tűzetett ki, hogy a recurs benyújtása alkalmával lerótták az idézési díjakat és bélyegekben mellékelték a 'posta­költségekéi. A cassatia ezen az alapon ki­tűzte ugyan a tárgyalást, miután azonban a mellékelt bélyegeket időközben kivonták a forgalomból, áz idézők nem küldettek ki, s az ügyet egyszerűen szünetelőbe helyez­ték.» Sajtószemle. Személyi Kálmán : «Ügyvédi problémák az ókorban» két okból figyelemreméltó kis tanulmány. Először is világosan, ügyesen foglalja össze mindazt, ami a mai embert ebből a témakörből érdekelheti, másrészt a mai és a római ügyvéd összehasonlításával érdekes perspektívát ad arra, hogy mik lehetnek azok az ügyvédi életet állandóan kísérő jelenségek, amelyek előreláthatólag sohasem fognak elmaradni, éppen, mert mi­ként szerző rámutat, nem véletlen azonos­ság furcsaságai, hanem mert lényegi jellegé­ből folynak. Kár, hogy ezt az érdekes kísér­let gondolatát szerző csak megpendíti ben­nünk, maga azonban nem dolgozza ki. Az ügyvédi numerus clausus, a «kihalási rend­szer», az ügyvédi képesítés, az ügyvédek ver­sengése, az ügyvédi honorárium, az össze­férhetetlenség, valamint úgy az ügyvédi visszaélések, mint az arra érdemes ügyvédek társadalmi megbecsülése felől az ókorban érdekes képet nyerünk. Kiegészítené a ké­pet az, ha a római ügyvédség kezdődő ketté­válásánál szerző megemlítette volna azt a körülményt is, hogy ez a lehetőség nem institucionális, hanem eredetileg stílusbeli különbséget jelentett csupán. Nem érthe­tünk viszont egyet szerzővel akkor, mikor a praetort «laikus bíró»-nak állítja be. Az esküdtszéki bíráskodás laikus bírájával a római bírót összehasonlítani már ezért sem lehet, mert hiszen, mint szerző másutt maga is mondja, az a társadalmi osztály, melyből egyáltalán bírák kikerülhettek, kora leg­szélesebbkörű jogi műveltségével élt : az előkelő ifjú egyben bírónak és ügyvédnek ké­szült, midőn politikai karrierjét megkezdte. Tehát fordítva : nem laikus bírái voltak Kómának, hanem a bíráskodásra még nem is került előkelő társadalmi helyzetű ember már jogász volt jóelőre. A történelmi meg­ítélésben néha hajszálnyi különbségek nagy jelentőséggel bírnak. Személyi dr. tanul­mánya után az a benyomásunk, mintha folytatni kívánná ezirányú kutatásait : ha tévednénk, kár volna. Wagner Lilla. «Rádió, film és hangosfilm a szerzői jog­ban». írta : Szenté Andor. A Kereskedelmi Jog kiadása, ára 3.— P. Szerző a Civil­jogászok Vitatársaságában «A modern tech­nika és szerzői jog» cím alatt e témakörből általános tetszéssel fogadott előadást is tar­tott, és most ezen modern jogi kérdéseket , amelyek szerzői törvényünk készülőfélben lévő reformja folytán aktuálisak, rendsze­resen feldolgozva hozza nyilvánosságra. Szerző a külföldi törvényhozásokat, a kül­földi joggyakorlatot és az új német tör­vényjavaslatot is figyelembe veszi és mind­ezeket beható kritikával taglalja. Bátran mondhatjuk, hogy a tanulmány a magyar rádió- és filmjogban jogforrás számba fog menni. Csehszlovák Jog, január 11-i számában Karmán Gyula «A meghatalmazottakról, különösen a jogi képviselőkről a perenkívüli eljárásban» címen írt terjedelmes cikket, amelyben a fennálló rendelkezések hézagaira mutatott rá. Saját érdekében egyetlen ügyvédnek sem szabad magát kivonnia az alól, hogy az OÜSz bírósági gépíró-szolgálatát támogassa. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u.3 (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája: Ábrái V,

Next

/
Thumbnails
Contents