Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 7. szám - Dr. Klein Ede

IV. évfolyam. 7. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. febr. 17. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr, Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Dr. Klein Ede szepsii ügyvéd személyében Nagymagyarország legszerényebb, de — jogi elmeélben és széleskörű jogi kultúrában — a legelső sorba tartozó jogtudósa töltötte be február 16-án 80-ik életévét. Budapesti egyetemi tanulmányainak befejezése után Kerkápoly professzor ajánlására ifj. Andrássy Gyula gróf jogi nevelője lett, majd állami ösztöndíjjal két évet töltött Göttingában, hogy Iheringet hallgassa. Bemélhetőleg az Ügyvédi Múzeumba fog kerülni Iheringnek 1884. június 11-én kelt tanulmányi bizonyítványa, melyben többek közt a következőket írja : ,«Unter allén meinen alteren Schülern. . . kenne ich keinen, der sich was den Umfang und die Gediegenheit seiner Kenntnisse im römischen Eecht und die Eeife und Sieherheit des juristischen Urteils anbetrifft, Herrn Dr. Klein an die Seite stellen liesse ... In beiden Beziehungen ist Herr Dr. Klein manchem deutschen Privatdozenten überlegen . . . ich übernehme die volle Verantwortlichkeit für ihn, er wird als Lehrer des römischen Eechtes in seinem Vaterlande meiner Empfehlung alle Éhre machen ; er und der Dr. Schwarz in Pest» (ez természetesen dr. Szászy-Schwarz Gusztávra vonatkozik), «der um dieselbe Zeit meine Vorlesungen besuchte, . . . sind Zuhörer von mir, die ich mich auch rühme, meine Schüler nennen zu dürfen». Ihering sorait nemcsak mint érdekességet, de azért is idézzük, mert kitűnően jellemzik dr. Klein Edét, a jogászt. Mint embert pedig, rendkívüli szerénysége, jósága, a tökéletességig vitt korrektsége s egyben büszke önérzete jellemzi. Nem meglepő, hogy — mégsem lett egyetemi tanár, még magántanár sem, s ő, aki tudása és tehetsége szerint kathedráról lett volna hivatva terjeszteni a tudományt — elvonult egy abauj megyei faluba gyakorlóügyvédnek. A mindennapi kenyérért folytatott munka mellett is időt talált a magán jogtudomány intenzív művelésére ; a Jogtudományi Közlönyben s egyéb jogi folyóiratokban nagyszámú cikke jelent meg részben saját neve, részben különböző írói megjelölések Dr. K., Moldoványi Ede stb.) alatt. Ritka éles ész, mélyreható logika, tacitusi tömörség jellemzi írásait. Leginkább a birtoktannal foglalkozott s Balogh Jenő igazságügyminiszter felkérésére a Magyar Polgári Törvénykönyv Tervezetének az átdolgozására irányuló munkálatokban is eredményesen résztvett idevonatkozó észrevételeivel és javaslataival. A magyar ügyvédség ós a magyar jogtudomány nesztorának a kilencedik évtized küszöbén legjobb kívánságainkat küldjük az elszakított* országrészbe. A Nemzetközi Jogi Egyesület 1934. évi kongresszusa. Ismeretes, hogy a magyar jogászok meghívására a Nemzetközi Jogi Egyesület (International Law Association) Budapesten fogja tartani 1934. évi kongresszusát, éspedig szeptember 3—8-áig. A kongreszszust az egyesület magyar csoportja készíti elő. A csoport folyó hó 10-én szombaton d. u. 6 órakor a Budapesti Ügyvédi Kamara helyiségében ülést tartott, amelyen először újból megválasztották a magyarországi csoport vezetőségét, azután pedig megbeszélték a kongresszus előkészítését. Elnökölt Oswald István, a Kúria másodelnöke, aki, mint a Magyar Jogászegylet elnöke egyúttal elnöke a Nemzetközi Jogi Egyesület magyarországi csoportjának, amely egyben a Magyar Jogászegylet Nemzetközi Jogi Szakosztálya is. Ügyvezető alelnökké újból Baumgarten Nándor egyetemi tanárt, titkárrá pedig Geőcze Bertalan egyetemi magántanárt választották. A választmány tagjai lettek Auer Pál, Buza László, Doroghy Ervin, Egry Aurél, Faluhelyi Ferenc, Illés József, Jacobi Andor, Kuncz Ödön, Lukáts György, Meszlény Artúr, Nagy Emil, Neumami Károly, Nyulászi János és Szladits Károly, továbbá a londoni bizottság tagjai: Berger Miksa, Fodor Ármin, Siohermann Bernát és Wittmann Ernő. Elnök felhívta a figyelmet arra, hogy a kongresszuson csakis a szakosztály tagjai vehetnek részt, tehát minél többen lépjenek be a szakosztályba. Ezután megválasztották a kongresszus magyar bizottságának vezetőségét. Elnök lett Oswald István, alelnökök Baumgarten Nándor és Nagy Emil, titkárok Geőcze Bertalan, Király Ferenc, Buhmann Emil és Szászy István. Az előkészítő bizottság megszervezését az elnökségre bízták. Ugyancsak az elnökség fog dönteni a kongresszus rendezésének minden más kérdésében. A hölgybizottság élére Guilleaume Árpádnó úrnőt kérik fel. Az elnökség arra kéri a jogásztársadalmat, hogy minél többen lépjenek be a szakosztályba és vegyenek részt a kongresszuson. Országos Ügyvédszövetség. Az Országos Ügyvédszövetség teljes-ülésén, folyó hó 7-én Oppler Emil, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökhelyettese előadást tartott az ügyvédi nyugdíjkérdés problémájáról nálunk és a külföldön. Miután a magyar nyugdíjintézet 25 éves történetét vázolta, ismertette a külföldi hasonló intézményeket. Kifejtette, hogy el kell térni a jelenlegi tőkefedezeti rendszertől, — amely tőkefedezet már három ízben megsemmisült — mert nem lehet feláldozni a jelen ügyvédjét és mult ügyvédgeneráció hátramaradottjait teljesen bizonytalan Ígérvényért. A biztosítottak száma és megujúlása az ilyen törvényes kényszerbiztosításnál — szemben a magánbiztosítással — amúgy is biztosítva van. Érintetlenül hagyva a most meglévő 3.000,000 pengő értéket meghaladó tartalékot, oly eljárásra kell áttérni, hogy az a pengő, amit járulékként most fizetnek, no teljesen elértéktelenedve, évtizedek múlva kerüljön az igényjogosultakhoz, hanem a tagdíj és bevétel mihelyt befolyt, menjen át az igényjogosultak kezéhez. Csak így zárható ki a tőke elértéktelenedése és a hozadék csökkenése. Ilyen eljárás mellett az évi tagdíjat 80 pengőre csökkentve, biztosítani lehet minden igényjogosultnak egyévi 960 pengős átlagos ellátást, a 30 évnél hosszabb időn át fizető tagnak pedig 1200 pengős nyugdíjat, illetve özvegyi ellátást. Három évszázad összefoglaló magyar magánjogi munkáinak első kiadású teljes gyűjteménye bibliofil magángyüjtő kezén. Székely Miklós v. budapesti kir. törvényszéki tanácselnök, ny. kir. kúriai bíró munkásságának, életművének köszönhető az a múzeumi gyűjtő szemében valóban felemelő kép,