Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 4. szám - A megítélt ügyvédi költségek büntetőjogi védelme

16 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 4. SZÁM, ügyvédjének költségjárandóságát, ha már megfosztja őt attól a jogától, hogy az ellenféllel szemben megítélt költségösszegből kereshessen magának kielégítést. Látnivaló, hogy az ügyvédköltsóg igényének védelme koránt sem t eljes. A Ppót 18. §. által az ügyvéd javára statuált elsőbbségi igényen rést üt a 39. sz. jogegységi döntvény, amelynek értelmében a költsógfizetésben marasztalt ellenfél még akkor is beszámíthatja az általa fizetendő költségbe azt a követelést, amely őt a pernyertes fél ellen már korábban hozott bírósági határozat alapján megilleti, ha a kielégítési végrehajtást a pernyertes fél ügyvédje kéri is. A döntvény indokolása szerint ugyanis egyrészt a költségfizetésben marasztalt ellenfél ellenkövetelése korábban járt le, mint a vele szemben fennálló költségkövetelés, másrészt pedig a törvény szövege nem érthető akkép, hogy «a törvényhozó a költségben marasztalt felet is a harmadik személyek körébe akarta volna sorozni>>. Ezek azok á szempontok, amelyek a jogegységi tanácsot a beszámítás megengedésénél vezették. A mai jogállapot ki nem elégítő voltának az az oka, hogy az ellenféllel szemben megítélt költség — de lege lata — nemcsak tulajdonjogilag nem illeti meg az ügyvédet, de a megítélt költségek tekintetében még csak hitelezőjévé sem válik az ügyvéd a perköltségben marasztalt ellenfélnek. Az ügyvéd csak ügyfelének hitelezője, akivel szemben, sőt a marasztalt felet kivéve (39. sz. jogegységi döntvény) minden harmadik személlyel szemben az ugyanazon eljárásból kifolyólag felmerült költségkövetelésének biztosítására és kielégítésére szolgál az ellenféllel szemben megítélt költség. Ez a törvényes elsőbbség ad azután jogot az ügyvédnek arra, hogy a per költségeinek a pernyertes ügyféllel szemben foganatosított végrehajtás során történt lefoglalása esetén jogait akár elsőbbségi igény bejelentése, akár igényper útján érvényesíthesse. A kir. Kúriának a bevezetésben említett határozata úttörő jelentőségű abban a tekintetben, hogy minden kijátszással szemben védelmet nyújt az ügyvédnek és azt a jogelvet juttatja kifejezésre, hogy az ellenféllel szemben megítélt költségek erejéig az ügyvéd az ellenfél hitelezője és ekkép részesíti a Kúria az ügyvéd költségigényét úgy az ügyfél, mint az ellenfél kijátszásával szemben is büntetőjogi védelemben. A határozat alapjául szolgáló tényállás az volt, hogy az alperesek a felperesek, keresete folytán tőke, kamat és perköltség fizetésében jogerősen marasztaltattak. A kielégítési végrehajtás úgy a tőke és kamatok, mint a perköltség erejéig a pernyertes felperes kérelme alapján a pervesztes alperesek ingatlanaira elrendeltetett és a végrehajtási jelzálogjog a pernyertes felperes javára bekebeleztetett. Utóbb a felperes a végrehajtási jelzálogjog törlésére alkalmas engedélyt szolgáltatott ki úgy a tőkére, mint a járulékokra vonatkozóan. A pervesztes alperesek (a vádlottak) nem fizettek sem a tőke és kamatok, sem a per- és végrehajtási költségek fejében semmit; csupán a törlési engedély kiadását díjazták, holott tudták, hogy a költségek a «Pp. Élt. 18. §-a érteimélten közvetlenül a felperesi ügyvédet illették)) és ehhez képest azt is tudták, hogy az ingatlanaikra a költségek erejéig bekebelezett végrehajtási zálogjog a felperesi ügyvéd követeléseinek biztosítására szolgál. Minthogy pedig a pervesztes alperesek az elvkép törölt jelzálogjog ranghelyébe új jelzálogjogot alapítottak, az ügyvéd a koholt ügylet útján kieszközölt jelzálogjogtörlés folytán elesett követelésétől. A kir. Kúria felfogása szerint tehát a koholt ügyletet létesítő felek : az ellenfél és az ügyfél a koholt ügjdet létesítésével az ügyvédet a végrehajtás eredményének meghiúsításával megkárosították és ekkép a Btk. 386. §-ába ütköző csalás bűntettét követték el. De elkövették ezenfelül az 1932 : IX. tc. 1. §-ába ütköző hitelsértés bűntettét is, «mert a vádlottak szándékos cselekménye következtében a sértettre nézve a kielégítési alapul szolgáló ingatlan hozzáférhetetlenné vált és a követelésének kielégítése meghiúsult*. A kir. Kúriának ez a határozata annál is inkább figyelemreméltó, mert oly esetben torolta meg az ügyvéd kijátszását, amikor a végrehajtást nem is az ügyvéd, hanem a fél kérte és ekkép az ügyvéd költségkövetelésének biztosítására szolgáló végrehajtási jelzálogjog nem is az ügyvéd, hanem a fél javára — helyesebben nevére — kebeleztetett be. Ez a határozat a dolgok mélyére ható éleslátással, az anyagi igazság gondos mérlegelésével a formákon felülemelkedő bölcsességgel megjelöli az eddigi szabályozásokkal megfelelő védelemben nem részesített ügyvédi költségigényeket megillető igazi védelemnek helyes irányát, annak a felismerésével és elismerésével, hogy az ügyvédet az ellenféllel szemben megítélt költségei erejéig a követelési jog nem csupán ügyfelével, hanem az ellenféllel szemben is megilleti. Vajha legmagasabb Bíróságunknak ez a büntető ítélkezése példaként szolgálna polgári bíróságaink részére is, ami az ügyvédek mai szomorú helyzetében még fokozottabban kívánatos lenne. Schleiffer Pál. Hírek a bíróságok köréből. A gépírószolgálathoz. A gópírószolgálat tekintetében a budapesti kir. törvényszék évnyitó teljes-ülésében örvendetesen foglalt állást. Elhatározta, hogy a perköltségek megállapításánál a jövőben mindenkor figyelembe veszi azokat a készkiadásokat is, amelyek az ügyvédi vétívek használatával, valamint a jegyzőkönyvi másolatok átvételével merültek fel. Elhatározta a kir. törvényszék teljesülése azt is, hogy ezeket a készkiadásokat és költségeket a Ppó. 18. §-a alapján eszközölt megállapításoknál is mindenkor figyelembe veszi. A teljes-ülés határozatáról a járásbíróságok is értesítést kaptak és a kir. törvényszék elnöke körültekintő gondossággal rendelkezett abban az irányban is, hogy ezeknek a megállapításoknak technikai akadálya ne legyen, azaz az iratmásolati átvételt igazoló bélyegszelvények felragasztása el ne maradjon. Az Ügyvédi Közlöny panaszkönyve. Előzékenység az ügyvéddel szemben. A kir. közigazgatási bíróság végzést hoz. Végzé. sének végén utasítja Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságát, hogy a határozat egyik példányát a panaszosnak kézbesíttesse. A panaszos természetesen ügyvéd által van képviselve. A székesfővárosi közigazgatási bizottság a határozatot mégsem az ügyvédnek, hanem az ügyfélnek kézbesítteti. így nyer az ügyfél korábban értesítést a legfelsőbb bíróság döntéséről, mini a jogi képviselő. Mindenki tudja — nyilván a közigazgatási bizottság is, — hogy ez a/ ügyvéd szempontjából milyen kínos! (Szám : 11,503/1932.) Sajtószemle. A Magyar kir. Kúria ügyvédi Tanácsának gyakorlata. 1930—1933. Közlik : Biró László, Grünliut Jenő, Wolf Ernő budapesli ügyvédek. A hézagpótló könyv előszavában Pap József rámutat arra, hogy néh. Wolf Vilmos két kötetben kiadta az ügyvédi Tanácsnak 1908-tól 1913. óv végéig hozott elvi jelentőségű határozatait. A háború ós a háború utáni mozgalmas idők, de elsősorban Wolf Vilmos megbetegedése majd halála folytán megszakadt a gyűjtemény folytonossága. Nagyon sajnálatos, hogy 1914-től 1933-ig terjedő évekből nem jelentek meg összefoglalva az ügyvédi Tanács határozatai. Érdemes munkát, végeztek szerzők, midőn az utolsó évek gyakorlatát összegyűjtötték és könyvükben 302 esetet tesznek közzé és nagyon kívánatos, hogy ezt a munkát necsak folytassák, de pótlólag gyűjtsék össze az előző húsz év határozatait is. Az ügyvéd jogai és kötelességei. Különös tekintettel az ügyféllel kapcsolatos jogviszonyra. Összeállították Bán Kálmán ügyvéd és Csernus József Pál ö. m. k. f. bírósági jegyző. Bevezetéssel ellátta Váradi Imre ügyvéd. A könyv öt fejezetben tárgyalja a következő kérdéseket : Az ügyvédi meghatalmazás. Kirendelések. Képviselet. Díjazás. Felelősség. A könyvet az ügyvédek «Szilágyi Dezső» Köre adta ki abból a célból, hogy az anyagi jog szabályait gyűjteménybe foglalja és könnyen kezelhetővé tegye. Szerzők a törvényhelyeken ós a kérdésekre vonatkozó rendeleteken kívül részletesen földolgozták a bírói gyakorlatot és nagy vonásokban a fegyelmi judikaturát is. Felelős szerkesztő: Dr.Teller Miksa V.,Szalay-u.3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája: Ábrái V.