Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)
1934 / 38. szám - A Budapesti Ügyvédi Kör november 28-án nagyszámú vacsora [...]
152 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 38._ szÁM. A magyar történelem pantéonja ügyvédi lelkek ragyogó sorozatát adja, hiszen hányszor és hányféle támadás és jogfosztás ellen kellett magát a nemzetet megvédeni, hányszor vádolták és büntették a nemzetet, külső és belső ellenségek, a hatalom önkénye, zsarnoksága és rövidlátása s a «perelj uram perlőimmel)) fohásza szinte sohasem halkult el. Ma is nagy perben állunk, minket vádolnak, gyilkossággal vádolnak, olyan bűncselekményért, amelyet a mi terminológiánk szerint «külföldi külföldön*) követett el, — ők maguk, a barátjuk házában. Büntelenségünk tudatában nyugodtan tekintünk a fejlemények elé és az úgynevezett «bizonyítékokat» sem vesszük komolyan. . Bármit mesterkednek is, királygyilkosokká nem tehetnek minket, ez vádlóink tradíciója, alkotmányjogi erőssége, uralmuk forrása, trónöröklésük rendje, ezt cselekedték az évszázadok folyamán, s mint Athén a művészetek, Birmingham a gyáripar klasszikus földje, úgy városuk a királygyilkosságok szokványos helye. Meg fogjuk nyerni ezt a pert. Siker fogja kísérni a Trianonnal kapcsolatos felülvizsgálatot is, revízió annyit is tesz : viszontlátni, viszontlátjuk még, s a mienk lesz újra minden, ami elveszett. A magyar jog a mi fegyverünk, jussunk küzdi ki igazunkat. A magyar jog évezredes küzdelmében, a magyar ügyvédség minden időben derekasan állta meg helyét. Trianon sok mindent elvett, szegénnyé és rongyossá tett bennünket, de erkölcsi javainkból, hazaszeretetünkből, hűségünkből, eszményi lelkesedésünkből, az igazság győzelmébe vetett rendíthetetlen hitünkből szemernyit sem tudott elragadni. Maradtunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk, a magyar jognak, a magyar ügynek elszánt, igaz áldozatos védői és harcosai. Aki a magyar ügyvédséget erősíti, az a magyarságot erősíti. Ezért nem önzés ós nem egyoldalú osztályérdek, amikor a magyar ügyvédség mai válságos helyzetében tiszteletteljes bizalommal hivatott legfőbb védnökeihez fordul. Ma, Istennek hála, az igazságügyi kormány élén két kiváló ügyvédtársunk áll. A miniszter úr magas közjogi állásának elfoglalásakor megtisztelte patinás körünket a magyar ügyvédség régi egyesülését. Bizalommal és szeretettel fogadtuk s most örömmel, hálával és köszönettel állapítjuk meg, hogy beváltotta, amit ígért, sorozatos javaslataival az ügyvédség megértő igaz barátjának mutatkozott, ügyünket szívón viseli és arra törekszik, hogy sorsunkat elviselhetővé tegye, a nehéz jelent a boldogabb jövőhöz áthidalja. A mai est ünnepeltje, a mi fiatal kartársunk, azok közé a fiatalok közé tartozik, akik mindig komolyan dolgoztak, ifjan is érett bölcseséggel bírálták az életet, — ő mindig fényes, nagy ígéret volt, akiben nekünk, öregeknek kedvünk telt, s aki fejlődött és emelkedett, amint mi vártuk és reméltük. «Suaviter in modo, fortiter in re». Kesztj^űs kézzel komoly, nehéz munkát végzett, s e mellett őszülő rokokó-hajjal, kedélyében, lelkében, lendületében fiatal maradt. Mint régi barátja és tisztetője és öreg kartársa, a Budapesti Ügyvédi Kör nevében, s meggyőződésem, hogy minden magyar ügyvéd és magyar jogász, de minden jó magyar ember szívéből szólva, azt kívánom ünnepeltünknek, hogy a jó Isten áldja meg erővel, egészséggel, célkitűzésériek megvalósulását érje meg és a magyar igazságügy nemes szolgálatában a magyar ügy igazságának győzedelmét. * * * A vacsora végeztével Simon Mihály Pál a Kör gazdája üdvözölte a megjelent vendégeket. A következő szép szavakkal mutatva be egyúttal a Kör célkitűzéseit: A mi körünk. egyik előkelő célja .: szolgálni az ügyvédi kar tagjainak társas érintkezését egymás között és a mellett előmozdítani a közvetlen érintkezést egyfelől az ügyvédi kar, másfelől a társkarok és általában a magyar jognak többi lelkes és elhivatott munkása között. Körünk ez alapszabályszerű célkitűzése önzetlenül lelkesíti annak minden egyes tagját, abban a meggyőződósben, hogy a magyar nemzeti géniusz egyik legszebb virágának, a magyar jognak önzetlen, lelkes és eredményes kultusza el sem képzelhető a jog különböző életpályákon működő harcosainak kölcsönös megbecsülése és harmóniája nélkül s e harmónia szolgálata közvetve egyúttal magának a jognak szolgálatát is jelenti. Mindaz, ami a magyar jog különböző szerepkörökben serénykedő művelőit egymástól elválasztja, egyúttal a magyar jog művelésére fordított munka eredményét csonkítja, — viszont mindaz, ami a jog különböző munkásai kölcsönös megértését és a közös eszmében való egybeforradását érleli — a magyar jognak évezredes gazdagon termő fájára egyre dúsabb és pompázóbb virágzást varázsol. A magyar ügyvéd egyenként, a saját személyére nézve a legnagyobb szerénységgel, alázattal vallja magát a magyar jog igénytelen ós egyszerű munkásának, a jogkereső közönség minden tisztes érdeke lelkiismeretes képviselőjének s minden igaz ügy önfeláldozó támogatójának, — ugyanakkor azonban tántoríthatatlan önbizalommal, fanatikus hittel, büszke önérzettel vallja magának az ügyvédi hivatásnak nagyszerűségét és magasrendűségét s a nemzeti munkán belül e hivatás mindenkivel szemben tiszteletet parancsoló magasztosságát. Bár hivatásunk eredményes és színvonalas gyakorlásának egyik elengedhetetlen követelménye önmagunkban az elfogulatlanságnak és tárgyilagosságnak következetes nevelése és izmosítása, — mi ügyvédek beismerjük, hogy van egy oly kérdés, amelyről véleményünk és meggyőződésünk megalkotásánál az elfogultság vádjával sokszor joggal illethetők vagyunk s ez : hivatásunk jelentősége és szépsége. Beismerjük e kérdésben elfogultságunkat, mert helyesen ismerjük fel annak okait és tudjuk, hogy hivatásunk e fanatikus szeretetére s jelentőségének talán elfogult felfokozására szükségünk van. Csak így termelhetjük ki önmagunkban az önzetlenség és anyagiatlanság oly mértékét, amely a másokért való síkraszállás minden hálátlan következményének felelősségszomjas vállalására képesít. ..A .laikus közönség köréből nagyon kevesen, de a más pályán működő jogászok közül sem valamennyien látják így az ügyvédi hivatást, márpedig e hivatás maga a mi meggyőződésünk szerint a legszebb, amelynek betöltésére a gondviselés földi halandót és igazi férfit kijelölhet. A hivatás szépségén mit sem változtat az, ha annak a rendeltetésszerű tartalommal való kitöltéséhez nincs minden gyarló földi embernek elegendő szellemi és erkölcsi ereje. A magyar ügyvédek zöme legjobb erőit veti latba, hogy minél jobban megközelíthesse azt a magyar férfi-típust ós azt a lelkületet, amely szükséges ahhoz, hogy igazi ügyvéd lehessen és az Ügyvédi Kör mélyen tisztelt vendégeinknek ez ünnepi alkalommal nem egyes tagjaiban kíván bemutatkozni, hanem magát a hivatást mutatja be s azzal a közvetlenséggel, szeretettel ós személytelenséggel üdvözli a vendégeket, amelyet e karnak hivatásukért lelkesedő tagjai leginkább kötelesek és kénytelenek önmagukból kifejleszteni. * * Ezután Tasnádi Nagy András emelkedett szólásra, ki mély meghatottsággal köszönte meg a, jelenlévők szívből jött és szívhezszóló ünneplését.— Arról a helyről, — mondotta az államtitkár — amelyre egy magasabb