Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 38. szám - A Budapesti Ügyvédi Kör november 28-án nagyszámú vacsora [...]

38. szÁfo, ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 153 kegy hívta el az ügyvédi kar köréből, úgy jött ma este régi kartársai közé, mintha hazajött volna. Szeretne a szeretetért cse­rébe sok szépet és jót mondani. De úgy járt, mint a Füstbe ment terv költője, aki hazafelé egész úton azon gondolkodott, mi­lyen szóval köszöntse rég nem látott anyját : s mikor belépett ajtaján, a sok kigondolt kedves mondat helyett hangtalanul borult kebelére. Az ügyvédi kar őt mindenkor nagy megtiszteltetésben részesítette. Fiatal korától kezdve, amíg az államtitkári székbe került az ügyvédi kar a Kamara választ­mányába, az ügyvédvizsgáló bizottságba, majd a Kúria ügyvédi tanácsába szólította. A mai estélyével pedig szeretetének és meg­becsülésének koronáját adta reá, amelyet mindig büszkén fog hordani, s amelynek fényét szeme előtt mindig látni fogja. Sze­retné köszönetét és háláját azzal leróni, hogy az ügyvédi kar érdekében az elkövet­kező törvényalkotások terén a maximumot nyújtsa. Ezek a törvényes intézkedések munkában vannak. S noha szívesen vilá­gosítaná fel azok részleteiről a megnyugvást kereső ügyvédi kart, ezt egyelőre nem teheti, már csak azért sem, mert a készülő intéz­kedésekről nem ő, hanem az igazságügy­miniszter van hivatva nyilatkozni. De a felől tájékoztathatja és biztosíthatja az ügyvédi kart, hogy az igazságügyi kormán \tafk el­tökélt szándéka az ügyvédi kar helyzetén segíteni, a kar régi fényének visszaszerzésén munkálkodni, s ebben ő teljes meggyőző­désével, a kar iránti egész szeretetével, a pályához fűződő minden megbecsülésével fog közreműködni, s nyugodtan jelentheti ki, hogy a várt intézkedések az ész és a szív harmóniájából fognak megszületni. A vacsorán résztvevők osztatlan tet­széssel fogadták az államtitkár beszédét és szűnni nem akaró éljenzéssel ünnepel­ték utána. Ezután Lázár Andor igazságügy miniszter emelkedett szólásra, aki nagy feltűnést keltő nagyhatású beszédébon visszautasította a Magyarországot ért külpolitikai támadáso­kat. Ez az ország, — mondotta — amely kibírta a tatárjárást, a törökdúlást, az el­múlt négy század germanizációs törekvéseit, ebbe a mostani támadásba sem fog bele­pusztulni. Ezekben az időkben a legfelemelőbb ér­zés igazságügyminiszternek, tehát az egész nemzet ügyvédjének lenni. Régi termé­szetiigazság az, hogy az a növény, amely­nek gyökere nincs, elpusztul a talajban. Az igazságügyminiszter nem tagadhatja meg az ügyvédséget, mert nem vághatja el azokat a gyökereket, amelyekkel talajában él. Az igazságügyminiszternek és munkatársainak évezredes tradíciók hűséges őrzése a fel­adata. A magyar jogrendszer organizmusa méltó arra, hogy ezzel a hűséggel őrizzék és védel­mezzék. Ezt tekinti feladatának és ebben nemcsak számít az ügyvédség támogatására, de abból munkájához erőt is akar meríteni. Az ügyvédség neve és lelke egy a szabadsággal és egy az igazsággal. Erre az ügyvédségre az igazságügyminiszternek, aki a magyarság tradíciójáért harcol, szüksége van. Boklog tehát, hogy az ügyvédség működésével szemben egyre több bizalommal viselte­tik. Az ügyvédség már láthatja, hogy nem ígéretekkel, hanem tettekkel kívánja érde­két szolgálni. Az útban lévő törvényes alko­tásokhoz is az ügyvédség támogatását kéri, s az ügyvédség meg lehet győződve arról, hogy a kormányzat jövendő intézkedéseiben szem előtt fogja tartani az ügyvédség meg­erősítésének érdekét. Örömmel látja azt is, hogy az igazságszolgáltatás más-más terén működő minden tényező harmonizál egy­mással, és ez a harmónia az, amelytől az egész magyar közéletnek felfrissülését ós a nemzet hatóerejének megnövekedését várja. Országos Ügyvédszövetség. Országos Ügyvédszövetség Országos Vjy­védmúzeuma. Az elmúlt hetekben Múzeu­munk gyűjteménye a következő adomá­nyokkal gyarapodott: Tasnádi Nagy András rn. kir. igazságügyi államtitkár úr néhai nagyatyja Tasnádi Nagy Károly, 1849-ben a kir. Kúria helyébe szervezett Országos Törvényszék egykori elnökének 6 drb. eredeti személyi okmányát, valamint egykorú ceruzarajz-arcképét adta át örök letétül Múzeu­munknak. Kísérő levél­ben kifejezve : darunk­hoz való ragaszkodá­sát, amelynek kebelében 25 esztendőt töltött és amelyre mindig hálával és szeretettel gondol». Reményi Zoltán csák­tornyai és Vajda Béla budapesti kartársaink : Tolnai Festetich László grófnak — Dekány falvi Gyka Konstantin Emá­nuelné ellen Zala vármegye törvényszéke előtt 1829—1833. években lefolytatott «ellenállási per» — iratait. Munkácsi Ernő 1 drb. acht Gulden bélyegespapíron 1855. évben Csemegi Ká­roly mint aradi ügyvéd sajátkezű aláírásá­val ellátott nyugtatványt. Sommer Alfréd 1 zárt letétet azzal a meg­hagyással, hogy az 1950. év előtt nem bon­tandó fel és egy 1845-ben Földvárott kelt magyar nyelvű üdvözlő levelet. Szálai Emil: Szlemenics Pál: Törvé­nyeink története 1740—1848. Buda, 1860. kötetes művet. Pantheon Advocatorum Arfciumque. Özv. Visontai Sománé néh. férjének, jog­tudori oklevelét, Budapest, 1881, Kerkápoly aláírásával, valamint a Tomics Jasa-per egy tárgyi emlékét : a kegyelmet kérő női küldöttségnek a védő részére 1892-ben dedikált csoport fényképeit. Forster Kálmány ny. MÁV. felügyelő Eger, néhai apósának, Megó Alajos volt nagykátai ügyvédnek ügyvédi oklevelét, és 13 drb személyi okmányát életrajzi adatai­nak feljegyzése mellett adományozta Múzeu­munknak. A Múzeum barátainak ezúton is köszö­netet mondunk nagylelkű adományaikért. Használjuk levelezésünkön a Múzeum bélyegeit és jogi könyveinken a művészi hatású múzeumi exlibriseket. Boda Ernő. Szemelvények a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának gyakorlatából. Az ÜR. 71. § 2. bekezdése értelmében a kártérítési kereset a pDlgári törvénykezési rendtartás szabályai szerint, az illetékes polgári bírósághoz tartozik, viszont az ÜR. 94. §-a szerint a fegyelmi bíróság csupán a fegyelmi eljárásnak az elmarasztalt által viselendő költségeit állapíthatja meg. A most felhívjtt törvényhelyek kétségtelenné teszik, hogy a fegyelmi bíróság a panaszos magán­jogi követelését meg nem ítélheti és ezzel kapcsolatban, a végrehajtási eljárás szigorát sem hívhatja fel. (Kúria 1934. október 18. Üft. 321/1934. Elnök: Finkey; előadó: Dési.) I. Öjszbüntetés kiszabásának helye nincs. — II. Az ÜR. nem kívánja meg a panaszlott jelenlétét a főtárgyaláson, de nem ismeri a kötelező védelem intézményét sem. Panasz­lott a vétíve szerint szabályszerűen a kellő időben volt a főtárgyalásra megidézve s így módjában állott volna védelmét kellően elkészíteni, a főtárgyaláson magát védővel képviseltetni, sőt — letartóztatásban lé­vén — esetleg magát elő is állíttatnia. A büntetés kiszabása kérdésében, az első­fokú ítélet megváltoztatandó volt, mert az ügyvédi rendtartás értelmében össz­büntetés nem szabható ki s így a jelen ügy­ben vád tárgyává tett és megállapított vétség miatt a büntetés külön volt ki­szabandó. (Kúria 1934. október 13. Üft. 265/1934. Elnök: Finkey; előadó: Szent­györgyi.) Ha nem akar az irattárban tolongni, vegye igénybe az iratbetekintési kérőlapokat! Ne lopja az idejét az alperesi vét ívek­nek a bíróságnál való kutatásával, hanem vegye igénybe az ügyvédi vétíveket, mert ezek révén minden önt érdeklő kézbesítésről a netán hiányzó eredeti vétívet tökéletesen pótló vevény-másodpéldány útján kap azon­nali értesítést. A racionalizálási ankét határozata szerint­mely a bíróságok élénk helyeslésével talál­kozott, a beadványok külzete a fedőlap bal, oldalára kerül, a fedőlap jobboldala pedig a bíróság érkeztetési bélyegzője, a bírósági feljegyzések és a bélyegek számára tartandó fenn. A beadvány tartalma a belső (2-ik) oldalon kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents