Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 4. szám - A megítélt ügyvédi költségek büntetőjogi védelme

4. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 15 írástudó jogi tanácsadója, akiben megbízik.» Váry Albert felszólalásával szemben utalunk arra, hogy Lázár Andor igazságügyminiszter egy nappal a zugirászati javaslat képviseló'házi tárgyalása előtt, a községi jegyzők magánmunkálatainak gyökeres megreformálása mellett foglalt állást. Váry Albert különben a legnagyobb melegséggel és elismeréssel nyilatkozott az ügyvédi hivatásról. Beszédének az ügyvédi karra vonatkozó része így szólt : Azok a támadások, amelyek az ügyvédek és az ügyvédi kar ellen egyes ügyvédek mulasztásai és visszaélései folytán intéztetnék, általában véve igazságtalanok. Az ügyvédi hivatás elsősorban közérdekű működés, amely biztosítja a jogi élet zavartalanságát és a jogszabályok betartását és érvényesülését. Az ügyvédi hivatás a legnemesebb közérdekű hivatás. Hát lehet nagyszerűbb hivatás, mint harcolni a jogért, az igazságéi), védelmezni azt, akit megtámad a jogtalanság és erőszak? Védelmezni az ártatlant, igazához juttatni az igazságkeresőt és segítségére leírni a bíróságnak és hatóságoknak az igazság koresésében. Az emberiség életében nem lehet magasztosabb hivatás, mint küzdelem a jogért, az igazságért és védelem a jogtalanság ellen. Hosszú igazságügyi pályám alatt megtanultam tisztelni és becsülni az ügyvédi kar nemes és önzetlen közérdekű működését. A magyar ügyvédi karnak nagyszerű hagyományai vannak, ott látjuk őket nemcsak az egyének, hanem a nemzet igazáért, szabadságáért, függetlenségéért vívott küzdelmekben is. Nagy államférfiaink nagy része az ügyvédség sorából került ki. kiknek a nemzet sokat köszönhet és ha csak a mai parlamentet nézzük is, az ügyvédi kar tagjai ennek a képviselőháznak legszorgalmasabb, legkiválóbb és egyben legfüggetlenebb tagjai közé tartoznak. Az ügyvédség ellen ma megnyilatkozó ellenszenv tulajdonképpen az ügyvédi hivatás félreismerésén alapszik. Ma a hitelező nem rokonszenves egiyéniség, a hitelező pedig a maga jogát az ügyvéd útján próbálja érvényesíteni. Mindazt az ellenszenvet, amelyet az adósok korában a hitelezővel szemben az emberek, illetve adósok éreznek, átviszik az ügyvédre, pedig az ügyvéd csak kötelességét teljesíti. Az az ügyvéd a rossz, aki elejti a felek érdekeit, nem az, aki megvédelmezi, aki érvényesíti, hiszen az ügyvédi hivatásnak az a lényege, hogy a hitelező jogait érvényesítse és megvalósítsa. Egyes ügyvédek túlkapásai és visszaélései miatt nem szabad és nem is igazságos az ügyvédséget általában támadni. Az ügyvédi kar közérdekű munkája nélkül — és ezt ismételten hangoztatom — sem a jogszolgáltatás, sem a magyar közélet nem volna olyan magas színvonalú, mint amilyen színvonalon ma, hála Istennek, tényleg van. A racionalizálási ankétnak a bíróságok Wtal is helyeselt határozata szerint a mellékleteket felperesek F/l, F/2. F/3 stb. jelzéssel, alperesek A/l, A/2,, A/S stb. jelessel látják el. tv/ A megítélt ügyvédi költségek büntetőjogi védelme. A kir. Kúria 1933. évi január 25-én hozot t B. III. 4995/1932. sz. elvi jelentőséggel bíró határozata (Büntetőjogi Döntvénytár 1933. évfolyam, 171. sz. eset, Ügyvédi Közlöny III. évfolyam 48. sz.) általános érdeklődésre tarthat számot, mert az abban kifejezésre juttatott jogelv oly védelmet nyújt az ügyvéd részére az ellenfélell szemben megítélt költségei sikeres érvényesíthetése szempontjából, aminő védelemben az ügyvédi költségigény eddig nem részesült. Számtalan lehetőség áll fenn ugyanis polgári jogi viszonylatban abban az irányban, hogy az ügyfél ügyvédjét elüsse attól a jogától, hogy megítélt költségeihez a perköltségben marasztalt ellenféllel szemben hozzájuthasson. A Pp. életbeléptetése előtt az ügyvéd az ellenfél terhére megítélt költségei tekintetében semmiféle irányban sem került jogviszonyba a pervesztes ellenféllel; nem volt módjában ellene semmiféle lépést sem tenni, ki volt szolgáltatva ügyfele önkényének ; ha ügyfele egyezséget kötött, egészben vagy részben elengedte a költségeket, úgy azokat csak az egyébként is a költségekért felelősséggel tartozó ügyfelével szemben érvényesíthette. Ha az ügyfélnek érdekében állott a vesztes ellenféllel — jövőbeni üzleti összeköttetés érdekében, vagy bármely más szempontból, amelynek gyümölcseit csak az ügyfél élvezte — egész követelését elengedni, vagy tőkekövetelésének egy csekély részével beérni, csak az ügyfél ellen fordulhatott az ügyvéd, ami azzal a hátrányos következménnyel járt, hogy ügyfelét elveszítette és igen gyakori volt az az eset — ma még gyakoribb, — hogy az ügyféllel szemben a behajtási kísérlet eredménytelen maradt. Kétségtelenül haladást jelent az ügyvéd érdekeinek védelme szempontjából a Ppét. 18. §-a és ezzel annak törvényi kimondása, hogy a fél azt a költséget, amelyben az ellenfél részére marasztalták, az ügyvéd kezéhez tartozik fizetni, valamint annak az elismerése is, hogy az ügyvédet az ily költségek erejéig harmadik személyek igényével szemben elsőbbségi igény illeti meg. A Ppét. 18. §-a azon intenciójának beteljesedését, hogy az üg^yvéd kiérdemelt járandóságaihoz, vagy annak egy részéhez az ügyfele javára megítélt költségből történő kielégítés útján mielőbb hozzájuthasson, voltakép csak a 38. sz. jogegységi döntvény segítette elő, amely döntvény elismerte az ügyvéd közvetlen végrehajtási jogát az ellenféllel szemben az ennek terhére megítélt költségek erejéig. A jogegységi döntvény indokolásában rámutat olyan esetekre, amikor az eset körülményei egyenesen kívánatossá, sőt szükségessé teszik az ügyvéd részére a közvetlen végrehajtási jog megadását : így. amikor a nem fizető adóssal szemben a jogosult nem kíván végrehajtási jogával élni, vagy ha az ügyvéd képviselői minősége a marasztalás után meg is szűnik. A közvetlen végrehajtási jog elismerésének kétségtelen előnye abban nyilvánul, hogy egyrészt az ügyvéd járandóságainak kielégítése nem függ a fizetésre kötelezett fizetni akarásától, vagy nem akarásától, de nem függ a költségre jogosult félnek az ügyvéd érdekeit figyelembe nem vevő elhatározásaitól sem. A. 38. sz. jogegységi döntvény megállapítja, hogy a Ppét. 18. §-ának elsőbbségi igényt statuáló rendelkezése az anyagi jog szempontjából törvényes zálogjogot jeleni az ügyvéd javára, amely törvényes zálogjog a harmadik személyek igényét megelőzi és ekkép «a közvetlen végrehajtás megengedése nem egyéb, mint felhatalmazás a zálogul szolgáló követelés behajtására, már pedig a behajtás joga a záloghitelezőt a törvénynél fogva keletkezett zálogjog esetében megilleti)). A Ppét. 18. §-ának kétségtelenül az volt az intenciója, hogy az ügy védet a kijátszással szemben megvédje. A törvényes zálogjognak ez a konstrukciója g.yakörlati megvalósuláshoz is jutott a joggyakorlatban, aminek folytán az eddigi állapot az ügyvédi költségeknek az ellenféllel való viszonylatban jogvédelemben nem részesítése — kedvező irányban megváltozott. A kir. Kúria ki is mondotta, hogy miután az ügyvédet törvényes zálogjog illeti meg ügyfelével szemben az ellenfél terhére megítélt költségek erejéig, a pernyertes ügyfél joghatályosan el nem engedhette ellenfelének a megítélt perköltséget, mert a zálogul szolgáló követelést a zálogjogra kiterjedő hatállyal csak a záloghitelező hozzájárulásával lehet jogügylet útján megszüntetni, elengedni. (Kúria VI. 2874/1929.—1930. november 7.) Ezen az alapon a kir. Kúria elutasította annak az ellenfélnek a végrehajtás megszüntetésére irányuló keresetét, akinek az ügyfél a költségeket elengedte, de aki ellen az ügyvéd ennek ellenére is a 38. sz. jogegységi döntvény alapján az ügyfél által elengedett költségek erejéig a saját nevében a kielégítési végrehajtást foganatosíttatott. A törvényes zálogjogra alapított védelem azonban még mindig nem teljes. A m. kir. Kúria most hivatkozott ítéletében nyilvánvaló jogelv ugyanis csak akkor nyer következetes alkalmazást, ha a költségek jogerős vagy legalább is előzetesen végrehajtható másodfokú ítéletben nyertek megállapítást. Ha azonban a költségek csak elsőfokú, vagy bár másodfokú, de nem előzetesen végrehajtható ítéletben állapíttatnak meg és az ügyfél a per ilyen stádiumában köt a költségekre is kiterjedő egyezséget . vagy engedi el azokat, úgy — bár bíróságainknak az ügyvédre nézve kedvező határozataira is akadunk (Budapesti Tábla P. III. 12,474. (1926.) — mégis általánosabbnak az a felfogás mutatkozik (Kovács Marcel : Polgári perrendtartás magyarázata 1641. lap, Gaár, Gaupp—Steín.), hogy az ügyvéd ilyen esetben nem fordulhat az ellenfél ellen, mert a Ppét. 18. §-ának azt a kitételét, hogy a marasztalt fél a perköltséget az ügyvéd kezéhez tartozik fizetni, oly kép értelmezik, hogy a marasztalásnak jogerősnek kell lennie, továbbá, mert ezen felfogás szerint az ügyfél megkötöttsége őt az egyezség létesítésében méltánytalanul gátolná. Ez utóbbi felfogást nem tartjuk helyesnek, mert az ügyvéd kiérdemelt munkadíjáról és tényleges készkiadásairól lévén szó, az ügyfélnek elsőrendű kötelessége az egyesség kötésével egyidejűleg rendezni