Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 36. szám - Végrehajtást elrendelő végzés ellen élhet-e felfolyamodással harmadik személy?

146 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 36. SZÁM. Ámde ezt a szabályt a gyakorlatban mereven alkalmazni nem lehet azért, mert ez sok esetben helyrehozhatatlan súlyos visszásságokra, illetve igazságtalanságra vezethetne. Már pedig ez ellentétben állana a Pp. 548. §, illetve a Ppé. 40. §-ából kiolvasható azzal az általános jogelvvel, hogy ' módot kell adni a bírósági végzések folytári előállható jogsérelmek orvoslására. íme egy példa : Nőtartásdíj miatt végrehajtást rendelnek el a végrehajtást szenvedő, mint valamely cég állítólagos egyedüli tulajdonosa ellen a cég vagyonára. A Kúria adott esetben (Pk. V. 2365/1917. szám) érdemben bírálta el a cég elhalt másik tulajdonosának özvegye, úgyis mint kk. gyermekeinek gyámja részéről e miatt beadott felfolyamodást — egyszerűen azért, mert igazoltatott, hogy az ő és kiskorú gyermekeinek tartása az üzletet terheli, s így az özvegy nérdekelt félnek tekintendő, s mint ilyen . . . felfolyamodással élni jogosítva volt». Egy másik, még ennél is sokkalta kirívóbb példa a következő : A kényszeradós és a hitelezők között az OHE. közreműködésével létrejött magánegyesség egyik lényeges rendelkezése, illetve kikötése szerint : «adós köteles X., Y., Z. hitelezők olyértelmű perrendszerű nyilatkozatát beterjeszteni, melyben ezek kijelentik, hogy adóssal szemben fennálló követelésüket mindaddig, míg az egyesség joghatálya alá eső követelések teljes kiegyenlítést nem nyertek, nem érvényesítik és arra semmi néven nevezendő teljesítést vagy törlesztést el nem fogadnak és el nem fogadhatnak)). (Ú. n. hátrábbállási nyilatkozat.) Az adós a létrejött magánegyezség perfektuálásának, illetve bírói jóváhagyásának egyik lényeges előfeltételét s nyilván az egyezséget megszavazott hitelezők postulátumát képező eme «hátrábbállási nyilatkozatokat)) beszolgáltatja, mire a bíróság az immár perfektté vált magánegyességet jogerősen jóváhagyja, majd pedig a kényszeregyességi eljárást befejezettnek nyilvánítja. Z. hitelező — az általa szolgáltatott «hátrábbállási nyilatkozat)) ellenére kielégítési végrehajtást kér az adós ellen, a bíróság pedig — nyilvánvalóan egyszerű elnézésből — elrendeli, a végrehajtató foganatosíttatja s ezzel megelőzi a még ki nem elégített 1—2 hitelezőt. Ha az adott esetben arra az álláspontra helyezkednénk, hogy csak az élhet felfolyamodással, akinek a végrehajtást elrendelő végzés kézbesítendő (végrehajtató és végrehajtást szenvedő) és senki más : akkor a megelőzött hitelezőt ért nyilvánvaló jogsérelem orvoslás nélkül maradna. (Igaz ugyan, hogy a végrehajtást szenvedő is élhet felfolyamodással. Csakhogy hátha ez nem hajlandó erre? Pld. azért, mert összejátszik a végrehaj tatóval. Hiszen a «hátrábbállási nyilatkozatot)) tudvalevőleg rendszerint az adóshoz közelállók, ill. érdektársai szokták kiállítani. . .) Ilyen esetben a felfolyamodás beadására vonatkozó alanyi jogosultságnak a megelőzött hitelező részére való elismerését az alábbi elgondolás teszi indokolttá : A bíróilag jóváhagyott kényszeregyesség korántsem a kényszeradós és ennek egyes hitelezői, hanem a kényszeradós és ennek összhitelezői között jön létre az összhitelezőkkel történt előzetes kontradiktórius tárgyalás után. Hasonlóképpen a «hátrábbállási nyilatkozatot» kiállító hitelező e nyilatkozatát — a fentebb idézett magánegyesség szövegezéséből kitűnőleg — nem annyira az adós, mint inkább az összhitelezők érdekében, az ő érdekeik biztosítására nyújtja ; az összhitelezőkkel, — tehát a még ki nem elégített 1—2 hitelezővel szemben is — vállalja azt a kötelezettséget, hogy a követelését az adóssal szemben nem érvényesíti mindaddig, míg a többi hitelezők kielégítést nem nyertek. Világos — ezek szerint —, hogy a jelen esetben a végrehajtást elrendelő végzés, amely a bíróilag jóváhagyott kényszeregyesség lényeges előfeltételeinek, illetve kikötéseinek negligálásával hozatott : a még ki nem elégített hitelezők érdekeit súlyosan sérti. Már pedig olyan esetben, amidőn a bírói végzés az adós és az összhitelezők között létrejött, bíróilag jóváhagyott kényszeregyesség valamely esszenciális rendelkezésébe, a kényszeregyesség létrejöttének egyik elengedhetetlen élőféltétélébe, illetve kikötésébe ütközik : az ezen bírói végzés folytán jogos érdekeiben sérelmet szenvedett felet (legyen az akár az adós, akár a hitelezők egyiké) a jogorvoslat használatának a joga is — a fentebb hivatkozott általános szabályra való figyelemmel törvényes kizáró ok hiányában — mindenképpen kell hogy megillesse. Már ez a két példa is világosan mutatja, hogy az az álláspont, amely szerint felfolyamodásra csak az jogosult, akinek a végzés kézbesítendő: nem állja meg a helyét. Helyesebbnek látszik — a Kúria fentebb hivatkozott határozatából is kivilágló — az a felfogás, amely szerint a végzések elleni felfolyamodásra — ideértve a végrehajtást élrendelő végzést is — az jogosult, aki kimutatja, hogy a megtámadott végzés az ő jogos érdékeit közvetlenül sérti, aki tehát jogilag közvetlenül érdekelt abban, hogy a megtámadott végzés megváltoztattassék vagy hatályon' kívül helyeztessék : adott esetben tehát harmadik személy is. Weisz Arthur budapesti ügyvéd. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. A hitbizományi ingatlanok megváltására irányult földbirtokrendezési eljárásban a hitbizomány képviseltetésével felmerült ügyvédi díjak és költségek oly — a hitbizomány állagának a fenntartását célzó — terhek, amelyek az 1862. évi október hó 9. napján kelt 15,472. számú udvari rendelet 24., valamint az 1869. évi április hó 7. napján kelt igazságügyminiszteri rendelet 15. és 16. §-ai értelmében nem csupán a megbízást adó hitbizományi birtokos, de az utódok, illetve a hitbizomány ellenében is érvényesíthetők. (Kúria 1934. október 23. P. VI. 1985/1934. Elnök : Térfi; előadó : Almási.) Szemle. Új ügyvédi párt alakult, az «Ügyvédek Munkapártja)), amely most tette közzé programmját. Főleg a karnak azokat a tagjait kívánja magában egyesíteni az új párt, akik eddig távoltartották magukat a kamarai közélettől. Ezek a kar többségét képviselik s segítségükkel és különösen a fiatalabb évjáratok erősebb szerepeltetésével a párt, új vérkeringést s új szellemet kíván az ügyvédi közéletbe vezetni. Célja, hogy a kamara vezetőségébe olyan egyének kerüljenek, akik minden személyi ambíció nélkül, egyedül az ügyvédi kar jobb jövője erdekében kívánnak dolgozni. A párt első körlevelét többek között Takács Sándor, Milkó Lajos, Hegedűs József, Pláner Félix. Franki Géza, Jobbágy Sándor, András Ernő, Győző Lajos, ifj. Fodor Károly. Gergely Oszkár, Gottesmann Lajos, Zsoldos Emil, Weinberger Elemér, Goitein Sándor, Guth György írták alá. Sajtószemle. Pajor Rezső és Wilhelm Jenő : A tisztességtelen verseny anyagi és diáki jogszabályai. • A jogélet soha meg nem álló változása és fejlődése talán sehol sem olyan sszembetűnő, mint a tisztességtelen verseny szabályainak területén. A tíz éve hatályos verseny. törvényt nap-nap után az esetek újabb fajtáira kell alkalmazni s a gyakorlat folytonosan megoldásra váró új kérdéseket vet fel. A versenyjog ilyen állapota mellett különösen fontos közérdek fűződik a legújabb szabályozás s a legújabb gyakorlat ismertetéséhez. : Pajor Rezső és dr. Wilhelm Jenő ügyvédek értékes munkát végeztek, amikor egybegyűjtötték mindazokat a. szabályokat, amelyek a mű megjelenéséig a versenyjog területén napvilágot láttak. Könyvük rendkívüli alapossággal és részletességgel közli a versenyjog anyagát. Az 1923 : V. t-c, a novella, az ezekkel kapcsolatos törvények ,és rendeletek mellett magában foglalja a I versenytörvények miniszteri indokolását, részletesen ismerteti a hazai bírói gyakorlatot s kiterjeszkedik a német judikatúra legfontosabb megállapításaira is. A tisztességtelen versenyt szabályozó anyagi jogi j rendelkezések mellett részletesen foglalkozik a versenyjog alaki szabályaival. A gyakorlati szempontból kiválóan hasznos munkát iratminták egészítik ki s függelékében az osztrák, német ós csehszlovák ver? senytörvény szövegét is tartalmazza. Ha nem akar az irattárban tolongni, vegye "igénybe az iratbetekintési kérőlapokat! Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V.,Szalay-u.3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrai V.