Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 36. szám - Végrehajtást elrendelő végzés ellen élhet-e felfolyamodással harmadik személy?

36. S7.,VM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 145 hibás, hanem egyedül és kizárólag az az ügyvéd, aki ügyvédi esküje folytán megbízását hűen és tisztességesen teljesíteni tartozik. Mert ha nem teljesíti, akkor a megbízónak joga van elmenni az ügyvédi kamara fegyelmi választmányához vagy fegyelmi bíróságához és feljelenteni: a fegyelmi bíróság pedig a törvényhez alkalmazkodva kénytelen az ügyvédet megbüntetni. Méltóztassék ezt a helyzetet is belátni. Nem mindig az az ügyvéd tehát a hibás, aki a maga költségeit keresi vagy aki bizonyos perjogi cselekményeket tesz, amelyekre talán azt mondják, hogy ez több, mint kellene, hanem az ügyfelet kell megnézni és azt kell megvizsgálni, adott-e az az ügyvédnek megbízást arra, hogy ezeket a cselekményeket elvégezze. Ezeket azért kellett nekem elmondanom, hogy az igazság kicsillámoljék ezzel az ügyvédellenes hangulattal szemben. Ezek után elismerésemet tudom csak kifejezni erről az oldalról is az igazságügyminiszter úr iránt, mert az igazságügyminiszter úr volt az, aki miniszteri székének elfoglalása után megértette az ügyvédi társadalom nehézségeit. Váry Albert: A magyar ügyvédek a magyar társadalom egyik legértékesebb elemét alkotják. Kiváló, független, bátor harcosai a magyar közéletnek és szükség van az ő értékes munkásságukra a magyar közélet terén. Maga az ügyvédi hivatás eszmeileg is a legnagyszerűbb, egyúttal a legnehezebb is. Harcolni a jogért, védeni a gyöngét, védeni a szegényt, védeni az elesettet, megvédeni a becsületet, a szabadságot, a vaI gyónt minden jogtalan erőszak ellen : valóban a legszebb s legnehezebb feladat. Lekicsinyelni lehet ezt a hivatást, hiszen végeredményben a mi korunk tündöklik abban, hogy neki minden semmi! Nincs azonban igaza, mert ha valaki már látott kicsi szerencsétlen, tudatlan embert, aki — tudja la jóisten — miféle bajba került, akin nem • tud a hatóság segíteni, s aki igazán rászofrul arra az ügyvédi segítségre és látja, hogy aez a kicsi ember mint kapja meg igazát Iügyvédsegítséggel, — s a magyar embernek Imennyire fontos az ő igaza — az kell, hogy •értékelje azt az ügyvédi hivatást és munkát. ICsak az becsülheti meg igazán az ügyvédi hivatást, aki már látott vádlottat súlyos Éváddal terhelten, mindenkitől elhagyatva, legyedül állani szemben a hatalmas vádhatósággal és bírósággal. Nincs semmi reménysége más, mint a vélt igaza és az ügyIvéd önzetlen, becsületes, önfeláldozó, olyftor teljesen díjtalan munkája. I Nemcsak abban találom én az ügyvédi liivatás nagyszerűségét, hogy a hozzáforduló embereknek, a jogkereső közönségnek Jogvédelmet nyújt, de állítom, hogy nagyon flontos segítsége az igazságszolgáltatásnak m igazságkeresés munkájában. Állítom, fliogy az igazságszolgáltatás színvonala ügyiédi harc, ügyvédi lendület és ügyvédi erőfeszítések nélkül nem állana olyan magasan, piint ma áll a magyar közéletben és a mafc'ar jogéletben. Ezt is — beismerem — plyesen mondotta Petró Kálmán igen t.' Ppviselőtársam. Én tárgyilagosan beszéljetek, mert nem vagyok ügyvéd. Amit Petró Kálmán t. képviselőtársam mon|ott, azt mondhatta talán, mint érdekelt ügyvéd. Én kívül állok az ügyvédi karon. Én egy hosszú igazságszolgáltatási pálya eredményeiről, tapasztalataimról számolhatok be, amikor szemben állottam nagyon sokszor az ügyvédi karral és a védelem legkiválóbb képviselőivel. Méltózt ássa na k tehát megengedni, hogy tárgyilagosa]] mondjam el véleményemet és tapasztalataimat, amelyeket hosszú igazságügyi pályámon szereztem az ügyvédekről. Beismerem, hogy ma ellenszenv van az ügyvédséggel szemben. Ennek oka a korszellem, az egyes ügyvédek eltévelyedése, a nyomorúság és talán az is, hogy sokan vannak. A korszellem nem kedvez a hitelezőknek. Mindnyájan adósak vagyunk ; ez ma az adósok világa. A hitelező ma nem rokonszenves ember, mert jön a maga jogával és azt érvényesíteni akarja, de nem a saját személyében, hanem a szerencsétlen ügyvéd útján. Az ügyvéd van közbetolva és mindazt az ellenszenvet, amelyet a hitelezővel szemben éreznek, maga felé vonzza az ügyvéd, a maga működésével; pedig semmi egyebet nem tesz. mint ügyvédi kötelességét teljesíti, a hitelező jogát érvényesíti. Nem mondom, vannak eltévelyedések, vannak visszaélések is. Az ügyvédi etika azonban azt mondja : te, ügyvéd, sohase érvényesíts jogot olyan módon, amely a közvéleményt felháborítja, vagy amelyet a közvélemény elítél. Ebben, azt hiszem, megegyezhetünk. Az ügyvédi etika parancsszava ma : saramura ius summa iniuria. Nagyon vigyázni kell annak a jognak a gyakorlati érvényesítésével. Néha a jog érvényesítése embereket dönt romlásba. A mi korunk, a maga tragikus nyomorúságában, tragikus. Exisztenciák, életlehetőségek ütköznek össze. Ez azt jelenti: ha a hitelező joga érvényesül, az adós talán tönkremegy. Olykor az ügyvéd követelésének érvényesítése a költségei erejéig — és ez becsületesen megszolgált, megérdemelt költség, mert bíróság állapítja meg, esetleg szintén exisztenciába kerülhet. Tehát exisztenciák, életlehetőségek ütköznek Össze. Ha a hitelező, ha az ügyvéd nem érvényesíti a maga jogát, akkor maga veszhet el. Ilyenkor bizonj^ nagyon nehéz megtalálni a helyes középutat, amelyen a hitelező is valahogy eljut a maga jogához, a nélkül azonban, hog}^ az adós teljesen tönkretétetnék. Mondom és ismételten hangsúlyozom, az ügyvédi etika parancsa : az ügyvédeknek mértéket kell tartaniok és soha olyan körülmények között nem szabad jogigényt érvényesíteniük, melyet a közvélemény elítél. Ezt az etikát az ügjrvédség be is tartja. Kivételek, eltévelyedések mindenütt vannak. Ezért az egész ügyvédséget felelőssé tenni nem lehet, nem szabad. Az ügyvédek éppúgy eltévelyedhetnek, mint ahogy bármely más foglalkozási ágban eltévelyednek az emberek. Sok az ügyvéd. 6345 ügyvéd van az országban ; 3191 magában Budapesten. Amikor az ügyvédi rendtartást megcsináltuk, Budapesten 700 ügyvéd volt. Ma csaknem ötször annyi. Elkeseredett verseny fotyik a megélhetésért és az egészen egyenesen, tisztán és etikával dolgozó és élő ügyvédek olykor lemaradnak ebben a nagyon nehéz versenyben, mert az élet kegyetlen és az elet követeli az ügyvédtől, hogy igyekezzék biztosítani a maga megélhetését. Az is igaz, hogy a gazdasági válság elképzelhetetlen nyomorba döntötte az ügyvédeket. Tényleg vannak hónapos szobában lakó ügyvédek; vannak önhibájukon kívül nyomorba, került ügyvédek. Hogy mekkora lehet a nyomorúság, annak kiáltó példája az a véleményem szerint elszomorító jelenség, hogy maguk az ügyvédek, legalábbis tekintélyes részük, védelem után és a védelmet biztosító zárt szám : a numerus clausus után kiált. Ez már az elkeseredésnek akkora foka, hogy szinte nem is tudom megérteni az ügyvédségnek ezt a részét. Az ügyvédség a jog, az igazság, a szabadság harcosa — és egyrészük zárt szám után kiált segítségül? ! Én, aki a szabadság levegőjében nőttem fel, nagyon nehezen tudom megérteni ezt a gondolkozást, őszintén megmondom, nem is tudok dönteni ebben a kérdésben ; nem ismerem olyan mélyrehatóan ezt a kérdést , de ösztönszerűleg a szabadság álláspontján vagyok. Viszont beismerem, hogy azok.a nagyszerű ideák : a jog, az igazság, a szabadság egy békés, nyugodt, boldog emberiség számára vannak kitalálva s csak azokon segítenek. Boldogok vagyunk mi? Békében élünk? Nem szörnyű az a nyomorú-, ság, amelybe sodortattank, nemcsak mi, hanem az egész világ? Ezek rendkívüli viszonyok. Eendkívüli viszonyok rendkívüli eszközöket is lehetővé tesznek. Eendkívüli viszonyok között hiába ábrándozunk a szabadságról, ha az élet kényszerűsége ráviheti az ügyvédi kar többségét még arra is, hogy zárt számot követeljen védelméül! S ha megértem is, de helyeselni nem tudom, mint ahogy nem tudok helyeselni semmi olyat, ami a szabadság ellen van. (Folytatjuk.) Végrehajtást elrendelő végzés ellen élhet-e felfolyamod ássál harmadik személy? ^Végzések ellen, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, felfolyamodásnak van helye.» (Pp. 548. §-a.) Lényegileg ugyanígy rendelkezik a Ppé. 40. §-a is a végrehajtási eljárás során liozott bírósági végzéseket illetően. Vagyis más szóval: Általános jogelv, hogy módot kell adni a birósági végzések folytán előáttható jogsérelmek orvoslására. Hogy ki élhet felfolyamodással, ki nem : ezt a kérdést úgy a Pp., mint a Ppé. egyaránt nyitvahagyja. Abból, hogy a Pp.-nek a Ppé. 40. §-a értelmében a végrehajtási eljárásban is alkalmazandó 552. §-a szerint a felfolyamodás határideje a megtámadott végzés kihirdetésétől, illetve a végzésnek a kézbesítésétől számítandó : arra lehetne következtetni,., hogy csak az élhet felfolyamodással, aki előtt a végzést kihirdették, vagy akinek a: végzés kézbesítendő. Tehát az, akire a végzés vonatkozik, aki az eljárásban résztvész. Ezek szerint a végrehajtást elrendelő végzés ellen : csupán a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő. Senki más.