Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 35. szám - Amit az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet reformjavaslatából ki kellene hagyni és ami hiányzik belőle

Ml) ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 35. SZÁM. fillérrel és HWH-ban H:Í fillérrel kevesebb kiadáHa le&z ha vonkint. Kz a, maximum havi 4 pengő 16 fillért kitevő ^tehermentesítés* igazán nem áll arányban a díjtartalékot érő hiánnyal é§ számba annál kevósbbé jöhet, mer! eltekint ve attól, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlása bizonyon anyagi l'íigget lényégtől el nem választható, társadalmi életstandardja sem süllyedhet oly nívó alá, mely havi 4 pengő kiadási többletet el nem bír. cj De. kilnKjutívdótmk rétem a 1,1. §-ba fpginlt ast <> rend étkezést is, hogy «az intézettől járó szolgáltai ások teljesítését, az intézet milyen rendszer szerint biztosítja, nevezetesen, hogy várományfedezeti, tőkefedezeti, felosztó-kirovó vagy mily más rendszert követ, az alapszabályok határozzák meg». Az intézet es Ingok közt lényegében biztosit ási szerződés jön létre, melynek a megkötéskor létezett feltételei! nem célszerű a mindenkori közgyűlés hangulata szerint esel leg :i évenként megváltoztatni. Minden nyugdíjintézet lényeges kelléke a stabilitás, mely nincs biztosítva akkor, ha az egyes rendszerek megválasztása, váltogatása a közgyűlésekre van bízva. A szolgáltatásokat biztosító rendszer kijelölése a (orréníj feladata. ICz a kérdés nemcsak a tagok jogait érinti, de az ellátást élvezők ezreinek búsába vág, akik a közgyűlésen képviselve sincsenek. Helyszűke miatt nincs módomban álláspontomat bővebben -indokolni, csak példaképpen utalok legnagyobb t ársadalombiztosító intézményünkről, az OTÍ-rŐI szóló UHH : XL te.-re, melynek 127. §-a a járulékok 100%-os tartalékolására kötelezi az intézetei es a 188. §-ban kijelöli azokat a vagyontárgyakat is, amelyekben a díjtartalék elhelyezhető. (Lásd meg az 1927 : XXI. tc. 141.. 152. és 158. §-ail ia.) Végül: d) mellőzendőnek rétem a 14. § második beke$désémk aM a rendelkezését, mely szerint «az intézet tisztviselőit tagjai közül választja, ügyvédi kamarai elnököt és elnökhelyei lest intézeti tisztviselővé választani nem lehet*. A rendelkezés első részének ellene szól nemcsak az, hogy inkább tágítani, mint szűkíteni kell azok körét, akik az intézet alkotmányos életeben reszt vesznek, hanem az is, hogy az alkalmas embert onnan kell venni, ahol van. akár közgyűlési tag az illető, akár nem. De ez a rendelkezés más vonatkozásban is hátrányos, mert automatiee megszünteti az alapszabályok 89. §-át, mely a tisztviselői mandátumok tartamát öt évben szabta meg. Egybevetve ezt az IWS : LX. tc. 10. §-auak azzal a rendelkezésével, hogy az igazgatóság tagjai három év tartamára választatnak, szembeötlő, hogy ez a két jogszabály sze^ rendiéi formában és alkotmányos alapon biztosította az intézet adminisztrációjának kontinuitását, úgy technikai, mint jogi vonatkozásaiba,!). Mert csak 15 évenkint állott be annak lehetősége, hogy az Igazgatóság összes tagjai és összes tisztviselői kicseréltessenek, míg a javaslat értelmében ez most minden három évben bekövetkezhetik. A rendelkezés második fele tulajdonképpen csak a budapesti kamarára vonatkozik, mert az alapszabályok 41. §-a értelmében az intézet tisztviselői kötelesek állandóan az intézel székhelyén lakni, amit a vidéki kamarák elnökei és elnökhelyettesei meg nem tehetnek. Az intézel negyedszázados fennállása alatt szerzet! tapasztalataim azonban arról győztek meg, hogy csak előnyére vált a nyugdí jinlézel nek az, mikor elnöki tisztségét a budapesti ügyvédi kamara elnöke töltötte be. Nem kizárni kellene a budapesti kama ra, elnökét az intézet elnöki tisztségének viselésétől, hanem inkább dekretálni kellene azt, hogy az intézet elnöke mindenkor a budapesti ügyvédi kamara elnöke legyen. Ez biztosítaná legjobban az ország legnagyobb kamarájának a nyugdíjintézettel való harmonikus együttműködését és az esetleges ellentétik elsimítását. Hiányzik a javaslatból: 1. A javaslat 6. §-ának kiegészítéséül egy oly rendelkezés, hogy amely kamarák a költségvetési szükségletet progresszív alapon kivetett tagilletményekkel fedezik, minden befizetést abban az arányban kötelesek a kamara es a nyugdíjintézet között megosztani, amelyben a kamara, azon évi költségvetésében az adminisztrációs költségek az intézeti járuléktartozáshoz állanak. Minden kamarai költségvetés lényegében két részből áll, éspedig l. a kamarának a nyugdíjintézettel szemben fennálló tartozásából es 2. a kamara adminisztrációs költségeiből. Önámítás azt mondani, hogy egy intézeti tag sem köteles nyugdíj intézeti járulék fejében többel fizetni, mint amennyi az illető évre megállapított intézeti járulék. Az 1908 : XL. te. 4. és 6. §-ából, valamint a jelen törvényjavaslat 5. és 7. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a kamarának meg keü fizetni azt az intézeti járulékot is, melyet tagjainak elengedett vagy azokon behajtani mm tudott. Miután ez a két utóbbi kategória, mint adóalany, kiesik a számításból, a tehetősebb tagokra kell az intézettel szemben fennálló járuléktartozást éspedig fokozott tagdíj formájában kivetni. A költségvetés végösszege egy egységes tömeget képez és egységes tömeget a fedezetként befolyt tagilletmény is. Ezt azonban azon arány szerint kell megosztani. amelyben a költségvetés szerint a kamara járuléktartozása az adminisztratív költségekhez áll. Ellenkező esetben az a groteszk helyzet állana elő, hogy ha az összes tagilletmény befolyik, az adminisztrációs költségek egy pluszfedezetben részesülnének, aminthogy ennek az igazságnak szem előtt tévesztése okozza azt, hogy habár az előirányzott tagilletményekből az év végéig csak pl. 60% nyer megvalósulást, az adminisztratív költségek az intézeti járuléktartozás terhére nem 60, de 100% erejéig mégis kielégítést nyernek. 2. Célszerűségi okok indokolják a javaslatnak egy oly rendelkezéssel való kiegészítését, mely az Igazságügyminisztert felhatalmazza, hogy a törvény egyes rendelkezéseit rendelettel módosíthassa, kiegészíthesse vagy meg is szüntethesse, ha az erre vonatkozó indítvány az Igazgatóság egyhangú határozatán alapszik, és azt a közgyűlés kvalifikált többséggel (az összes közgyűlési tagok 2/s, vagy 3/é részének szavazatával) emelte határozattá. Egy ily rendelkezés alkotmányjogi szempontból nem aggályos, mert a meghatalmazást a törvényhozás adta és mert a főfelügyelet! hatóságot nem kötelezi, csak feljogosítja a rendelet kibocsátására. A mellett nagy gyakorlati jelentőséggel bír, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a törvény egyes rendelkezéseinek törvényhozási úton való megváltoztatása sokszor jelentékeny nehézségekbe ütközik. Hála és elismerés illeti dr. Lázár Andor igazságügyminisztert és kitűnő munkatársait, kik nagy megértéssel, ügy buzgalommal és szerelettél foglalkoztak az intézet reformjának kérdésével és lényegében magukévá tették az intézet igazgatósága által kezdeményezett és közgyűlése által elfogadott reformtervezet alapelveit, hogy t. i. az intézeti járulék nem fizetése előbb a tagsági jogok szünetelését, majd a kamarából való törlés útján a tagság megszűnését vonja maga után, továbbá, hogy az igény megnyílta esetében a hátrálékos járuléktartozás az ellátási összegből levonható, hogy az ügyvédi kamaráknak a járulékfizetési elengedő határozata csak az esetben hatályos, ha a kamara az elengedett járulekot az intézetnek kifizette, végül, hogy a kamarák az 1088. év december 81-ig felgyülemlett járuléktartozásukat kamataival együtt 50 felevi utólagos egyenlő részletekben kötelesek törleszteni. Metzler llusztáv. Ne félejtse el az ügyvédi vétivet a bíró- | sághoz való benyújtás előtt kitölteni az ön j által ismert adatokkal (1.. '2. es 8. szánni rovatok). Világosítsa fel a közönyös és kétkedő kartársakat az irogepszolgalat óriási előnyeiről.