Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 4. szám - A zugirászatról szóló törvényjavaslat vitája a képviselőházban

14 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 4. SZÁM, dek díjazása ; 60. §) kamarai választott bíróság ügyvédi díjak kérdésében (71. §), de nagyjából nem volt már, mint a régi ügyvédi rendtartásnak második javított kiadása. Ezért nem keltett lelkesedést igen elegánsan, gondosan megszerkesztett tervezete. Az elégedetleneknek nem kellett, mert nem hozott gyökeres reformot, az elégedettek nem lelkesültek érte, mert feleslegesnek tartották, hisz lényegében azonos volt a régi rendtartással. Míg azonban a kar túhryomó része Nagy Dezső tervezetét legalább a tárgyalások alapjául elfogadta, addig Pollák Illés tervezete majdnem egyhangú visszautasításban részesült. Pollák Illés az 1901 -i ügyvédgyűlés napirendjére 1 űzette azt a kérdést, hogy az ügyvédség jelenlegi szervezete meghagyandó, avagy új alapra fektetendő-e. Ö vezette be a vitát. Ragyogó ékesszólásával mutatta be a magyar barristert. de maga is rezignáltán megállapította, hogy a bifurkáció hazánkban keresztülvihetetlen. Szószerint idézem szavait ; «De t. kollégáim, amikor ezt az ideális állapotot rajzolom, mindjárt megvallom azt is, hogy van egy momentum, amely szerintem a • bifurkálásnak nálunk való behozatalát lehetetlenné teszi : éz a mi népünknek és a társadalomnak szegénysége (Felkiáltások : Sajnos, úgy van! Úgy van!). Ez az egyetlen egy akadály, nincs más! A magyar per nem bír meg két ügyvédet! (Felkiáltások : Egyet sem!) A külföld perei elbírnak két ügyvédet, a magyar nem. Ez az egyetlen ok, amely ellene szól, míg ellenben mellette szól minden, ami igaz, becsületesés morális! (Ügy van! Úgy van!)» Le is vonta ebből azt a következtetést : <<ha a bifurkáció kivihetetlen, akkor a numerus clausus az egyetlen mentőeszköze ennek az ügyvédi karnak». A bifurkációnak nem is akadt 1901-ben Pollák Illésen kívül egyetlen szószólója sem. Ámde hiába mondotta Pollák Illés 1901ben, hogy a bifurkáció Magyarországon meg nem valósítható. Midőn Plósz Sándor igazságügy miniszter megbízásából elkészítette az új ügyvédi rendtartás tervezetét, mégis csak a bifurkáció álláspontjára helyezkedett. A látszólagos ellentmondásnak nagyon egyszerű a magyarázata. Minthogy Pollák Illés át volt hatva attól a gondolattól, hogy : «a kétségtelen korhadás csirája a szervezetben és nem egyébütt keresendő)) (indokolás) és minthogy az 1901 -i ügyvédgyűlés nagy többséggel leszavazta az ő numerus clausus indítványát, ennélfogva visszatért a bifurkáció gondolatához, melyről maga is elismerte, hog}' nálunk megvalósíthatatlan. Pollák Illés tervezetét 1906-ban tette közzé. Az 1907-i ügyvédgyulésnek választania kellett Nagy Dezső tervezete, amely a mai szervezet fenntartása mellett foglalt állást és a Pollák-féle bifurkáció között. Hogy az ügyvédgyűlés mennyire idegenkedett a bifurkációtól, azt legjobban, leghívebben Pollák ülés szavaival jellemezhetem, aki, mint a vita utolsó szónoka, azt mondotta : «Hogy mi az a bifurkáció, kinek tesz jót és mit akar, milyen értelemben simul a legújabb kor alapeszméihez, vagyis hogy a szociális fejlődéshez mennyire simul hozzá, azzal még senki sem foglalkozott . . . így tehát kénytelen vagyok úgyszólván saját magammal polemizálni.* Pollák Illés jóval Nagy Dezső ut án készítette tervezetét. 1906-ban, amidőn tervezete megjelent, már 1546 volt a budapesti ügyvédek száma, tehát 1875 ótá több, mint 100%-kal szaporodott (764:1546). Még ha figyelembe is vesszük Budapesten ugyanezen idő alatt bekövetkezett ugyanannyi ipari és kereskedelmi fejlődését, akkor is abnormális volt ez a szaporodás. Tervezetének bevezetésében Pollák Illés rámutat a veszélyekre, mely az ügyvédek számának rohamos szaporodásában rejlik. Az ügyvédség bajának gyökereit kutatva. Pollák Illés a kétségtelen korhadás csiráját a kar szervezetében kereste és ezért ajánlotta a bitürkációt, akként, hogy minden ügyvéd 10 évig csak elsóbírósági ügyvéd lehet és 10 év után, ha fegyelmileg büntetve nem volt, kérhette a felsőbíróság jegyzékébe való felvételét. Pollák Illésnek ezt a reformgondolatát az egész ügyvédség úgyszólván egyhangúlag visszautasította. Végtelen kár, hogy akkor, amidőn az ügyvédi kar a Nagy Dezső és Pollák Illésféle tervezeteket tárgyalta, nem akadt ügyvéd, aki rámutatott volna arra, hogy a magyar ügyvédi karnak nem sebészre van szüksége, aki numerus clausus-sal, vagy bifurkációval akarja megelőzni a betegséget, hanem gondos kertészre, aki gyomlálja a kertben elszaporodott gazt és gondosan ápolja a kert fáit. Akkor nem új ügyvédi rendtartásra, hanem néhány kérdést gyorsan és jól szabályozó novellára lett volna szükség. A reformok elmaradtak, az ügyvédek száma tovább szaporodott. A hibák, mulasztások hosszú sora következett. 1906 óta a mai napig a budapesti ügyvédek száma újból megduplázódott, dacára annak, hogy az ország kétharmadrésze elveszett. Attól félek, hogy az 1906-ban elkövetett hiba meg fog ismétlődni. Megint egy tervezet fog megjelenni, most már hivatalos formában, mely fölött hosszú vita, az ankétek sorozata fog megindulni — és közben megint múlnak az évek, helyrehozhatatlan károkat okozva. Azért javasolom, hogy készítsen az igazságügyminiszter egy novellát, amely a nagy ügyvédi ankét anyagának tekintélyes részét a legrövidebb időn belül megvalósíthatná (pl. a budapesti kamara prögrammjának 2., 4—13., 16., 18—21. pontjait). Ez nem volna akadálya annak, hogy a minisztérium az új ügyvédi rendtartás tervezetét is közzétegye és kellő előkészítés után tető alá hozza, ami azonban közeli időn belül nem lesz lehetséges. Teller Miksa. Gyorsabban és jobban látja cl tárgyalásait, könnyebben szerkeszti periratait, hi az iratmásolatokat állandóan igénybe veszi. Saját érdekében egyetlen ügyvédnek sem szabad magát kivonnia az alól, hogy az OÜSz bírósági gépírószolgálatát támogassa. Ne ragasszon bélyeget az OÜSz kiadványa jelzéssel ellátott ügyvédi vétívekre, mert azok 'portómentesek. A zugirászatról szóló törvényjavaslat vitája a képviselőházban. Január 16-án, egy nappal az igazságügy miniszteri ügyvédi ankét után, tárgyalta le a képviselőház a zugirászati törvényjavaslatot. A javaslat előadóján, Kelemen Kornélén és az igazságügyminiszteren kívül mindössze három felszólalás hangzott el : Gál Jenő a javaslat ellen, Váry Albert és Brogli József a javaslat mellett. Kelemen Kornél előadó rámutatott arra, hogy a javaslat csak egy szerény lépéssel megy előbbre, mégpedig azzal, hogy az 1912 : LIV. te. 16. §-val szemben nemcsak a hatóságokhoz intézett beadvány díjért való készítése, hanem okiratoknak pénzért vagy más ellenszolgáltatásért való szerkesztése is büntetendő cselekmény lesz. Lényeges újítás továbbá, hogy a javaslat a zugirászatot az eddigi kihágás helyett vétséggé minősíti, továbbá a zugirászat miatt elítélteket három éven belül sem ügyvédnek, sem ügyvédjelöltnek, sem közjegyzőhelyettesnek, sem közjegyzőjelöltnek nem lehet bejegyezni : végül, hogy vádelejtés esetén az illetékes ügyvédi kamara átveheti a pót magánvádat. Gál Jenő egyrészt kifogásolta, hogy csak a pénzért vagy más ellenszolgáltatásért való okirat szerkeszt ést minősíti a javaslat zugirászatnak (tehát nem lehet majd büntetni azt. akire nem lehet rá bizonyítani az ellenszolgáltatást), másrészt élesen bírálta a községi jegyzők magánmunkálatait. Váry Albert és Brogli József viszont síkraszálltak a községi jegyzők mellett és azt igyekeztek bizonyítani, hogy ezeket a magánmunkálatokat a jövőben is fenn kell tartani, mert ezekre a község népének feltétlenül szüksége van. Váry beszédéből idézzük a következő jellemző részt : «Az a véleményem, hogy a jegyzői magánmunkálatok úgy, ahogy vannak, meghagy andók és az ügyvédi kar ezeket a magánmunkálatokat ne kívánja a saját hivatása, működési körébe vonni, mert azok olyan természetűek, s átalában olyan apróságok, hogy jól és a nép kedvének, szokásainak, természetének megfelelően és igazságosan csak az ő viszonyait ismerő falusi jegyző tudja megoldani. Hiszen nagyon jól tudjuk, annyira közönyös és bizalmat lat) a mi népünk, hogy inkább sorsára hag^yja a dolgot, semhogy bemenjen a hatósághoz vagy az ügyvédhez. Lehet, hogy a jogfejlődés és életünk javulása idővel meghozza a viszonyok olyan változását is, hogy a nép maga a jogügyeiben az arra hivatott ügyvédekhez fog fordulni, ezt a kérdést azonban ma csak a jogélet, csak az ügyvédség, csak a magas jogi eszmények szempontjából nézni nem szabad. De nem szabad nézni csak a jegyzők szempontjából sem, bár a törvény erre egyenesen módot és jogot ad, amidőn azt mondja : «aminthogy a jegyzők fizetése szabályozásánál ezek a magánmunkálatok után szedett díjak beszámíttatnak». A jegyzőnek tehát ez a magánmunkálat és annak díja mintegy fizetéskiegészítés, fizetéspótlás. A kérdést mégsem a jegy/ők szemüvegén át, hanem a falusi nép érdekében és szemüvegén át kell nézni. A falu érdeke pedig az, hogy kéznél legyen az ő