Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 33. szám - Az ügyvédi nyugdíjintézet megerősítése. [1. r.]

134 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 33. SZÁM. valósított összes reformok is, éspedig nagyobbrészt nem sikerült kísérletek. Az általunk javasolt reform megvalósítása által anyagi szempontból eléretnék legalább az igényjogosultak nyomorúságának enyhítése és emberibb ellátásuk. Erkölcsileg és lelkileg még ennél is nagyobb éretnék el,: felébredne az intézet iránti érdeklődés és bizalom, megszűnnék az intézettel szemben eddig tapasztalt közöny és az ügyvédi karban elterjedne és megerősödnék az a meggyőződés, hogy nem öncél többé az intézetnek az eddigi rendszer változatlansága melletti fenntartása, hanem a nyugdíjintézet igazi célját törekszik megvalósítani, azt, hogy munkaképtelenség, illetve halál esetén oly ellátást biztosítson az igényjogosultaknak, hogy legalább koldulnia vagy szegényházban elpusztulnia ne kelljen az elaggott ügyvédnek, illetve özvegyének. III. A reformjavaslatok nagy része az eddigi évi járuléknak leszállítása mellett foglalt állást. El nem vitatható tény az, hogy az a nyomorúság, mely jelenleg az ügyvédi karnak nagyrészét sújtja, jogossá és méltányossá teszi azt a törekvést, hogy a lehetőség szerint csökkenteni kell az ügyvédek terheit és ennek egyik módja volna a nyugdíjintézeti járulék leszállítása. Az is kétségtelen tény, hogy a mai ügyvédi nemzedék, amelyre a háború és az ezt követő küzdelemteljes évtizedek minden nyomorúsága, értékpusztulása és jövedelemsorvadása reászakadt, nem róható meg a jövő nemzedék érdekében is elviselhetetlen terhekkel. De mindezek a szempontok nem vehetők teljes mértékben figyelembe éppen annak a nyugdíjintézetnek javára teljesítendő járulékfizetésnél, amelytől az ügyvéd munkaképtelenség, illetve halál esetén megfelelő ellátást akar családjának biztosítani. Matematikailag kétségtelen tény, hogy csak kellő szolgáltatásért lehet megfelelő ellenszolgáltatást várni. Csodákat semmiféle nyugdíjintézet nem tud produkálni. Ez okból úgy véljük, hogy az évi járuléknak 50 pengővel való leszállítása pillanatnyilag örvendetes tehercsökkentést jelentene ugyan a gondokkal küszködő ügyvédekre nézve, de ez a reform azt az aggodalmat keltené fel, hogy az évi járuléknak ily nagymértékű leszállítása esetleg az intézet biztonságát veszélyeztetheti. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről készült törvényjavaslat a 35. § %, bekezdésében szintén az évi járuléknak átmenetileg fokozatosan való leszállítása mellett foglalt állást éspedig oly módon, hogy a nyugdíjjárulék az 1935. évre 80 P, az 1936. évre 90 P, az 1937. évre 100 P, az 1988. évre 110 P, az 1989. évre 120 P legyen, az 1940. évtől kezdve pedig a nyugdíjjárulékot e törvény rendelkezései alapján kell megállapítani. Ez a szakasz rést ütött a várományfedezeti rendszer azon alapelvén, hogy az évi járuléknak változatlannak kell maradnia, mert különben az erre alapított matematikai számítás megdől és az intézet nem tudja teljesíteni azt, amire mngál a matematikai táblázat szerint kötelezte. Ugyancsak rést ütött a várományfedezeti rendszeren a törvényjavaslat 83. §-ának 8. bekezdése is annak kimondása által, hogy «az itt meghatározott járulékleszállítás az intézet szolgáltatásainak csökkentésére okul nem szolgálhat és hogy ha a járulék itt megállapított mértéke a díjtartaléknak a várományfedezeti rendszer elvei szerint való növelésére nem elég, a díjtartalék gyűjtését a jelen §-ban meghatározott évek alatt egészben vagy részben szüneteltetni kell.» A törvényjavaslat 83. §-ából két irányban lehet fontos következtetést levonni. Az egyik az, hogy az igazságügyi kormányzat megállapítása szerint a nyugdíjintézet az évi járulék jelentékeny leszállítása esetén is képes 'fennállani és a matematikai táblázat szerinti szolgáltatásokat teljesíteni. A másik az, hogy az igazságügyi kormányzat arra a meggyőződésre jutott, hogy a várományfedezeti rendszer mai alakjában fenn nem tartható és hogy azon változtatni kell, mert az ügyvédi kar leromlott anyagi helyzetét okvetlenül figyelembe kell venni a nyugdíjintézetnél is. Csakhogy a törvényjavaslat az ügyvédség jelenlegi súlyos helyzetének felismeréséből nem vonta le a megfelelő konzekvenciát, amikor csak az évi járulék átmeneti és évről-évre kisebb mértékű leszállítása által akar a tarthatatlan helyzeten segíteni, de egyáltalán nem emeli fel a nyugdíjintézet szolgáltatásait legalább annyira, hogy az a legminimálisabb megélhetést biztosítsa az elaggott ügyvédnek, illetve az elhalt ügyvéd hozzátartozóinak. Márpedig ennek a biztosítása sokkal fontosabb volna annál a reformnál, hogy az évi járulék átmenetileg öt éven át 50, 40, 30, 20 s illetve 10 pengővel leszállíttassék. Sokkal helyesebb volna az évi járulékot 10 éven át egyelőre átmenetileg egyöntetűen 100 pengőre leszállítani, egyúttal azonban az intézet szolgáltatását ugyanezen öt évre átmenetileg oly mértékben felemelni, hogy legalább havi 75 pengő ellátási összeg, illetve nyugdíj jusson az igényjogosultaknak. Ez általános megnyugvást szerezne az intézet tagjainak és erről győzné meg őket, hogy a nyugdíjintézet nem zárkózik el a mai leromlott viszonyok méltányos figyelembevétele elől és minden erejével arra törekszik, hogy legalább a minimális megélhetést biztosítsa az igényjogosultaknak. IV. Megdöbbentő tény, hógy az ügyvédi kamarák járuléktartozása az intézettel szemben évről-évre rohamosan növekedik, úgy hogy a kamaráknak az 1932. év végén kimutatott 1.077,600 P 15 fill. hátraléka az 1933. év végéig már 1.890,811 P 22 fill-re emelkedett, ami nagyrészt a tetemes kamatos-kamatok következménye. Ez a tény az intézet fennállását és biztonságát mindennél jobban veszélyezteti, miért is az intézetre vonatkozó bármely lényeges reform csak úgy valósítható meg, ha vele kapcsolatosan oly intézkedések is életbe lépnek, melyek a kamarák járuléktartozásainak növekedését megakadályozzák és az intézet kötelezettségeit csökkentik. Ezen cél elérése céljából sürgősen megvalósítandó volna az a reformjavaslat, melyet az intézet igazgatósága az 1933. évi közgyűlés elé terjesztett és mely szerint annak az ügyvédnek, aki az évi járulékot annak esedékességétől számított egy év alatt írásbeli figyelmeztetés ellenére meg nem fizeti, szünetel az ellátási igénye azon év első napjától kezdődő hatállyal, amikor az évi járulékkal elsőizben hátralékban maradt. Az ügyvédi kamarának egyenes adósi felelőssége az oly ügyvédek után járó hátralékok beszolgáltatására, akiknek ellátási igénye az intézettől vett értesítés szerint szünetel, az 1933. január 1. után keletkezett intézeti járulékokra ki nem terjed. Ez a roform azonban kiegészítendő volna oly módon, hogy az ügyvédi kamara választmánya az intézet értesítése alapján hivatalból fegyelmi eljárást tartozik, lefolytatni és amennyiben ez az ügyvéd szándékos fizetési késedelmét állapítaná meg, a törlést tartozik elrendelni azon intézeti tag ellen, aki az 1933. január i. óta keletkezett járuléktartozását az ellátási igény szünetelésének beálltát közlő levél feladásától számított egy. év alatt meg nem fizette. Korábbi időből szármázó járuléktartozásért senkit sem lehet a kamara lajstromából törölni. Ha ez a reform életbeíép, a nyugdíjintézet tagjai bizonyára sokkal inkább fognak azzal törődni, hogy nyugdíjigényük érvényben maradjon, mint ahogy ezzel ma törődnek, amikor a karaarából való törlésnek szankciója fennáll ugyan, de a kamarák a törlést humanitásból csak a legritkább esetekben hajtják végre. A jognak és a méltányosságnak szempontjából egyaránt kétségtelenül megáll az a tétel, hogy nem lehet senkit sem a kenyérkereset és a hivatás folytatásának lehetőségétől csak azért megfosztani, mert nyugdíjáról gondoskodni nem képes. De ugyancsak jogos és móltányos az az álláspont is, hogy nem tarthat igényt ellátásra, illetve nyugdíjra sem saját, sem családja részére az az ügyvéd, aki nyugdíjjárulékait meg nem fizeti. Semmiképpen sem kívánhatja senki sem, hogy a nyugdíjat biztosító évi járulékot helyette más fizesse be, akár az ügyvédi kamara, akár a szintén súlyos anyagi viszonyok közt élő és küszködő, a saját kötelezettségeiknek is. csak nehezen eleget tevő más ügyvc'dek. (Bef. köv.) Székely Adolf. Ne lopja az idejét az alperesi vétíveknek a bíróságnál való kutatásával, hanem vegye igénybe az ügyvédi vét íveket, mert ezek révén minden önt érdeklő kézbesítésről a netán hiányzó eredeti vétívet tökéletesen pótló vevény-másodpéldány útján kap azonnali értesítést. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V.,Szalay-u.3. (Tel.: 20-3-ÖB.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Ábrui V.