Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 34. szám - Békeügyvéd - Az új ügyvédi nyugdíjtörvény javaslata

IV. évfolyam. 34. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. nov. 3. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr, Erdély Sándor, dr, Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Telier Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3 Telefon: 20-3-95. j Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. Békeügyvéd. Száz évvel ezelőtt «Der Friedensadvocat» című könyv jelent meg. Azóta sok szó esett a «békebírák»-ról, de «békeügyvéd»-ről senki sem beszél. Pedig mi ügyvédek több egyességet hozunk létre, mint a bekebírák. Ellenségeinknek, de barátainknak sincs fogalmuk arról, mily nagy részünk van az egyességek létrehozásában és még kevésbbé sejtik, mily nehéz két elfogult ellenfelet- kibékíteni — az elfogulatlan, de gonosz ellenfelekről nem is szólva. A bíró előtt létrejött egyessógek túlnyomó részét is ügyvédek készítik elő. A bíróhoz rendszerint csak azért fordulnak már, hogy az egyesség végrehajtható legyen. A törvény elvárja a bírótól, hogy megkísérlelje a per egyességi elintézését és mégis az ügyvédek nagyobb eredményeket érnek el ezen a téren, bár azzal gyanúsítják őket, hogty a pereket szaporítják. Hogy miért tesszük szóvá éppen most a •«békeügyvéd» nemes funkcióját? Mert az öreg ügyvédek ünneplése alkalmával Misner Ignác, aki korban a második, de frissesség és munkaerő dolgában az ünnepeltek legifjabbika, hitvallást tett a «békeügyvéd»-i hivatás mellett. «Ha valamire büszke lehetek — ezt mondotta az őt interview-oló újságírónőnek — az elmúlt hatvankét óv alatt, akkor ez csak arra vonatkozhatik, hogy sok ádáz ellenfél találkozott már az irodámban és távozott megbékélten, per nélkül tőlem, mert mindig azt vallottam : aki pereskedik, az haragszik, aki haragszik, unnak nincs igaza, tehát elsősorban ki kell békíteni a feleket. Meri jobb egy rossz egyesség, mint egy megnyert per : természetesen a. kliens szempontjából. De hál éppen ez az : az orvos sem azért operál, hogy a kést a kezébe vegye, hanem hogy gyógyítson. A jó ügyvéd sem azért pereskedik, hogy bebizonyítsa a kliens igazát, hanem azért, hogy a kliens érdekeit szolgálja. Higyje el, ha valamire büszke lehelek ebben az életben, akkor azokra az ügyekre vagyok büszke, melyek az irodámban baráti kézszorítással intéződtek el l» Hálásak vagyunk Misner Ignácnak ezért a hitvallásáért. Rendkívül jellemző, hogy ez a kiváló ügyvéd 62 évi ügyvédi múltjára visszapillantva nem közismert mély tudásával kivívott kedvező ítéletekre, megnyert pereire büszke, hanem a békéltető munkája révén kötött egyességekre. V H ^Az új ügyvédi nyugdíjtörvény javaslata. Az igazságügyminiszter a képviselőház őszi ülésszakának első napján benyújtotta a beígért nyugdíjreformjavaslatot, melyet néhány hét alatt törvényerőre akar emelni. A javaslat az ügyvédi nyugdíjügy kodifikációját jelenti, amennyiben az összes eddigi nyugdíjtörvények megszűnnek, illetőleg rendelkezéseik beolvadnak ebbe az alkotásba, mely tehát egymaga fogja szabályozni ezt a fontos kérdést. Az indokolás szerint a kormány ezúttal nem kívánt foglalkozni az összes részletkérdésekkel. Tény azonban, hogy néhány életbevágó változtatást tett az eddigi jogállapoton, mely üdvös eredményekre fog vezetni, de az is bizonyos, hogy ezzel a törvénnyel sem fog nyugvópontra jutni az ügyvédi kar ezen úgyszólván egyetlen nagyszabású karitatív intézménye. A javaslaton a kormánynak az az elhatározott — és eléggé nem dicsérhető — szándéka vonul végig, hogy magát az intézetet, ennek fennállását és fejlődését kívánja intézményesen biztosítani. Ennek az elhatározásnak rendeli alá a kar tagjainak jogi helyzetét és — legalább az én nézetem szerint — némelykor az intézet vélt érdekében nem eléggé veszi figyelembe a kar mai szomorú gazdasági viszonyait. Az eddigi törvény szerint az az ügyvéd, aki egy évig hátralékban maradt a nyugdíjjárulékkal, az ügy védek lajstromából törlendő volt. A javaslat nem ejti el azt a szabályt, de közbeiktat egy ((türelmi időszakot*. Egy év után ugyanis a jövőben a hál ralékos tagnak egyelőre csak nyugdíjjogosultsága függesztetik fel és a lajstromból való törlés csak az esedékességet követő második év befejeztével válik kötelezőre. A konzekvenciáknak ezt a tagolását szerencsés gondolatnak tartom. A mai jogállamot , az egy év utáni kötelező törléssel, brutális intézmény volt, de az élet egész különös módon «korrigálta» meg a szigorú törvényt. A kamarák alig alkalmazták a törlést ; a tagok ezt látva, nem vették komolyan a feiryegetést ; nem fizettek és a nyugdíjintézet kötelezettségei megmaradtak. Ez a mai állapot kétségtelenül tönkretette volna az intézetet, mert hiszen befizetés nélkül soká nem tudott, volna helytállni. Az új szabályozás rendet csinál. A hátralékos egy év után nem igényelhet nyugdíjat, csak akkor, ha hátralékát s ennek kamatát kifizette. Tehát , ha nem kapja meg az intézet a járulékot, nem köteles fizetni. Viszont a javaslat humánus a hozzátartozókkal szemben, mert ha a tag a felfüggesztés ideje alatt hal meg, a hozzátartozók megkapják a nyugdíjat, amivel szemben az intézet levonhatja a járuléktartozást méltányos részletekben a nyugdíjból. Szerintem — de megvallom, hogy ez nem felel meg az általános felfogásnak — a felfüggesztés mellett el lehetett volna tekinteni a «törléstől». Az államhatalom oly fontosnak tartja az ügyvéd hozzátartozóinak nyugdíjban való részesítéséti, hogy ennek biztosítása végett «törléssel» fenyegeti a nemfizető tagot. Ha csak «fizetőképes» tagok maradnának hátralókban, akkor talán megengedhető rendszabály volna ez. jóllehet a mulasztás semmi arányban nincs a túlszigorú szankcióval, — de, sajnos, az ügyvédi kar mai szomorú gazdasági helyzetében elképzelhető, hogy igen sokan képtelenek a nyugdíjjárulék fizetésére. Ezeket a szerencsétleneket az ügyvédi pálya folytatásától is eltiltani nem egyéb, mint a gazdasági élet csapásainak hatósági úton való fokozása. Az kétségtelen, hogy a jelenlegi hátralékosok közt van sok olyan is, aki tud, de nem akar fizetni. Ezekkel szemben, mint általában minden taggal szemben szigorú behajtási eljárást kell lefolytatni, sőt joga legyen a kamarának a renitens adósok ellen fegyelmi eljárást indítani, mert hiszen ezek az ügyvédi szolidaritás megsértésével akarnak kibújni a kötelezettség teljesítése alól. Ezek a rendszabályok, valamint a nyugdíjjogosultság elvesztése elegendő kényszereszközök arra, hogy aki tud, az fizessen. Aki pedig — talán átmenetileg — nem tud fizetni, az ne sujtassek meg nagyobb hátránnyal ! Az intézet érdeke — a felfüggesztés intézményes bevezetése után — nem kívánja meg, hogy ilyen drákói szankció biztosítsa. Én is követelem, hogy minden ügyvéd kötelezően tagja legyen az intézetnek, de ezt a fenti eszközekkel is el lehet érni.