Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 33. szám - Több mint ötven év óta gyakorlatot folytató ügyvédeket [...]

132 küldötte. 1915. évig, míg a Polgári Perrendtartás életbe nem lépett, ez a munkám mint kútforrás szerepelt. Most, hogy életem alkonyán vagyok, nem kívánok mást az ügyvédségnek, minthogy tartson ki azok mellett az ideálok mellett, amelyeket az elődök annyi munkával és becsüléttel megalapoztak.* * Következőkben közöljük kitűnő kartársunk életrajzi adatait: Sztehló íómS'Bzületett 1847. szeptember 21-én Dobsinán, iskoláit Losoncon, Rozsnyón,-Pozsonyban, Bécsben és Budapesten végezte. Az ügyvédi vizsgát 1871-ben tette le és azóta ügyvéd Budapesten. 1877-ben beválasztották az ügyvédvizsgáló bizottságba, melynek 14 évig volt tagja. Tizenkét évig az ügyvédi kamara választmányának is tagja volt. 1898. és 1894-ben Szilányi Dezső igazságügyminisztertől a házassági eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalására egybehívott ankéten résztvett, 1895ben az igazságügyi kormány ismét ankétre hívta meg, midőn az anyakönyvi törvény végrehajtását célzó rendeletek készültek. Ugyanekkor az igazságügyi kormány megbízásából Németországban utazást tett, hogy az anyakönyvi intézményt a gyakorlati életben tanulmányozza. Kiválóképpen a házassági jog terén működött ; már 1880-ban kezdte meg az agitációt a kötelező polgári házasság behozatala érdekében. Nagyobb munkái : 1. Törvényjavaslatok a házasság megkötésének és felbontásának feltételeiről. (Polgári házasság.) Indokolással. Budapest, 1880. 2. Zsidó házassági jog. Adalék a zsidókérdés megoldásához. Budapest, 1880. 8. A keresztény—izraelita polgári házasság. Észrevételek a kormány által a polgári házasság tárgyában be" terjesztett törvény ja vaslat felett. 4. Unitárius házassági jog. 5. A házassági elválás joga Magyarországon és az ország erdélyi részeiben. 6. Törvényes bigámia, 1891. 7. A polgári házasságról, 1898. 8. Törvényjavaslat a házassági jogról, 1894. 9. Tanulmányok, az anyakönyvi ügy terén, 1895. 10. Eljárás a házassági perekben. Tekin-; tettel az 1894: XXXI. tc. életbeléptetés sére az eljárást szabályozó törvények és: a bírói gyakorlat alapján, 1895. 11. A férj birtoklási joga a nő különvagyonában. Házasság jogi tanulmány, 1896. 12. Das ungarische Ehegesetz und seine Beziehung zu Oesterreich. Vorgetragen in Wien, 1896. .13.. A házassági vagyonjog a magyar polgári a lörcinykönTv tervezetében. Bírálat, 1901. 14. A szociális forradalom a magyar közjog szempontjából. Közjogi tanulmány, ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 1905. 15. A házassági jogszabályok összeütközésének kiegyenlítése. (Prágai egyezmény.) 1907. 16. Kétszáznegyven esztendő az egyház szolgálatában. Művelődéstörténeti rajzok, írta és illusztrálta, 1908. (A Szt( hló-család.) 17. A házassági per kézikönyve, 1925. A Budapesti Ügyvédi Kamara képviseleti közgyűlése. A Budapesti Ügyvédi Kamara képvise-. leti közgyűlése e hó 18-án és 19-én Pap József elnöklése mellett beható vita után általánosságban és részleteiben megállapította, a képviselt ti közgyűlés ügyrendjét, elfogadva lényeges módosítás nélkül Gerlóczy Endre- tervezetét. A vita lezárása után Pap József meleg szavakkal köszönetet mondott Gerlóczy Endrének, a tervezet szerkesztőjének, akinek a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetet is szavazott. A közgyűlés elfogadta az általunk legutóbbi számunkban kifogásolt 8. §-t is. Ezen egy szakasz kivételével mi is megállapítjuk, hogy az ügyrend nagy gonddal van megszerkesztve. Gerlóczy Endre szép és nagy munkát végzett. Az ügyrend letárgyalása után az elnök ismertette a minisztérium legutóbb megjelent illetékamnesztia-rendeletét. Hálás szavakkal köszöntötte ebből az alkalomból Lázár Andor igazságügyminisztert, aki hathatóasn működött közre a rendelet megjelenése érdekében. A közgyűlés legkiemelkedőbb részével, a kar szeniorainak ünneplésével vezércikkünkben foglalkozunk. Vezércikkünk kiegészítéséül közöljük az ünnepeltek névsorát (zárjelben ügyvédi gyakorlatuk évének számát) : Bangha Sándor (66), Sztehló Komll (63), Misner Ignác 62), Détsy Imre (61), Simon Izidor (58), Oesterreicher Samu (54), Róth Zsigmond (54), Gráner Ernő (52), Korchmáros Kálmán (52), Leszlényi Imre (52), Weisz Ármin (52), Gáti Henrik (51), Rusznyák Samu (51), Burger Árpád (50), Herczfeld Samu (50), Hermann Adolf (50), Komlós Ágost (50), Miklósi Henrik (50), Meller Mór (50), Taub Ármin (50). Az ünnepeltek majdnem teljes számban megjelentek a közgyűlésen. Kimentették magukat Sztehló Kornél, Simon Izidor, Oesterreicher Samu és Komlós Ágost. • • • * ] Felkérésünkre Gerlóczy Endre az ügyrend szerkesztője az általunk kifogásolt 8. §-ra vonatkozólag következőképpennyilatkozott: A 8. § tekintetében nem osztom azt az álláspontot, hogy a szöveg végrehajtása nehézségbe ütköznék, mert a szabályok egyrészt sohasem valók arra, hogy azokkal bárrnély oldalról is visszaéljenek, másrészt pedig a gyakorlatban a távolmaradás bejelentése nem az elnöknek njdlt ülésen való zaklatásával történik, hanem úgy, hogy távozási szándékát ki-ki , az ülés megkezdése előtt jelenti be vagy az elnöknek vagy az e célból kitett íven a kamara titkárának. 33. S/.AM. Nem fordulhat elő ennélfogva az az eset, hogy valaki — amint a Jogtudományi Közlöny tréfásan írta — két ujjának feltartásával fog távozási engedélyt az ülés folyamán kérni, mert hiszen ez a szakasz csak arra az esetre szól, ha lényeges és fontos vagy mondjuk sorsdöntő kérdések kerülnek eldöntésre, amikor is az elnök az ülés elején be fogja jelenteni, hogy a kérdés fontosságára való tekintettel kívánatos, hogy a közgyűlés tagjai lehetőleg teljes számban mindvégig együtt maradjanak. Nem kívánja ez a szakasz az ülésteremben való állandó tartózkodást sem, mert hiszen a tervezetnek 23.- §-a akként intézkedik, hogy ha, a közgyűlés tagjai tanácskozóképes számban nem tartózkodnak az ülésteremben, akkor az elnök rendelkezik abban az irányban, hogy az ülésterembe bejöjjenek. Ezt az jelenti, hogy az ügyrend maga is elismeri annak a lehetőségét, hogy valaki a kamara épületében, tartózkodjék, de nem éppen a közgyűlésteremben. Zaklatásról tehát egyáltalán nem lehet szó. Elképzelem azt is, hogy valaki az ülésről eltávoznék és pl. az évi rendes"közgyűlés alkalmával, amidőn az új szabályzathoz képest a szavazás az összes javaslatok felett egy időben történik meg, oda olyan időben térjen vissza, hogy a szavazáson még részt vehessen. Ezek a kautélák tehát csupán azt vannak hivatva szolgálni, hogy a jelenlétei kötelezettsége elvileg félreérthetetlenül megalapítva legyen, a nélkül azonban, hogy felesleges megtorló intézkedéseket vagy a közgyűlési tagoknak zaklatásszerű ellenőrzését vonnák maguk után. A gyakorlatban egyébként minden attól függ, hogy a jogszabályt miképpen alkalmazzák. A magam részéről nem kételkedem tehát abban, hogy az első tekintetre talán túlszigorimak látszó intézkedések az emberi belátástól vezérelt vezetőség kezében sohasem fognak a közgyűlés tagjai számára elvis"llietctlen helyzetet teremteni. Az Ügyvédi Közlöny legutóbbi számában a határozatképesség kérdése is kritika tárgyává tétetett. Az ügyvédi rendtartás 29. §-nak 2. bekezdése indított engem arra, hogy ezt a kérdést a tulajdonképpeni cél megkerülésével oldjam meg, mert a hivatkozott törvényhely szerint a határozatképességhez 8 tag jelenléte elegendő. Ez nyilván lehetetlen helyzetet teremtett volna és a régi állapotnak megismétlődését vonta volna maga után. Az ügyrend 23. §-a e részben úgy intézkedik, hogy addig, amíg a közgyűlés nem tanácskozóképes, határozatot sem hozhat, amivel elértük azt, hogy legalább 100 tag jelenléte szükséges a határozathozatalhoz. Ezt csak ilyen formában lehetett biztosítani, mert egyébként az ügyvédi rendtartás hivatkozott szakaszának novelláris úton való módosítására lett volna szükség, ezt pedig a törvényhozás apparátusának megmozgatása nélkül rövid időn belül nem lehetett volna megvalósítani. Ha nem akar az irattárban tolongni, vegye igénybe az iratbetekintési kérőlapokat! Sok felesleges munkától szabadul meg, ha a Budapesti Ügyvédúnió racionalizált nyomtatványait használja.