Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 33. szám - Több mint ötven év óta gyakorlatot folytató ügyvédeket [...]

IV. évfolyam. 33. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1934. okt. 27. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr, Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. XTöbb, mint ötven év óta gyakorlatot folytató ügyvédeket ünnepelt a képviseleti közgyűlés. Ötven év ! Ötven év minden más foglalkozás terén is nagy, igen nagy szó. De ötven ügyvédi év — örökkévalóság! Az ügyvéd évei duplán számítanak, mint a háborús évek. Hisz az ügyvéd állandóan háborúban él. Ügyfeleinek érdekében visel háborút legtöbbször a legnagyobb ellenség: az ellenfél gonoszságával szemben. De harcol gyakran a hatóságok közönyével és — sajnos — elég gyakran a képviselet megszűnése vagy megvonása után, saját felével szemben is. Nincs fárasztóbb foglalkozás, mint az ügyvédség. Nincs ami nagyobb mértékben igénybe venné az ember idegeit és idejét. «Egy elfoglalt ügyvédnek — ezt mondja a franciák legnagyobb élő ügyvédje, Henri Eóbert — nincs magánélete. Az ó' irodája, műhelye nem a törvénykezési palota, sem az irodája, hanem agya és egész élete.» A hivatalnok pihenhet, ha elhagyta irodáját, az orvos — ritka kivétellel — nem gondol pacienseire, ha elhagyta a betegszobát, a kereskedő, iparos, gyáros sem foglalkozik üzleteivel, üzletzárás után. De az ügyvéd hiába zárja be irodáját. Neki nincs magánélete. Irodai óráin kívül is tele van gondokkal. És ami legjellegzetesebb : nem saját , hanem klienseinek gondjaival. A legtöbb ember ma saját gondjait sem bírja. Az ügyvédnek sok más ember gondjait is vállalnia kell. ötven év mindig nagy idő volt. De az utolsó ötven óv bonyodalmai, gondjai, problémái éppen az igazságszolgáltatás terén szizifuszi munkába fogták az ügyvédi kar tagjait. Még nem tanultunk meg jól egyegy ívj törvényt és rendeletet és az máris legurul, mint Szizifusz sziklája. Aki az utolsó ötven évben mint ügyvéd becsülettel megállta helyét, az megérdemli az ünneplést. Az ügyvéd pályája tövises. Ritkán részesül elismerésben, nem mindig kapja meg kiérdemelt jutalmát. Annál gyakrabban van része durva hálátlanságban, alaptalan támadásban és meggyanúsításban. Kedves gondolat volt, hogy legalább a kartársak nem feledkeztek meg az aranydiplomás ügyvédekről. Az ünneplés szép és megható volt. Pap József melegen üdvözölte a kar seniorait, akiknek nevében Misner Ignác és Busznyák Samu magas korukat meghazudtoló lendülettel mondottak köszönetet. Az ünnepelt ügyvédek közül külön ki kell emelnünk Sztehló Kornélt. Az egészen nagy ügyvédek közé tartozik. És nemcsak mint ügyvéd volt kiváló. Nagy része volt a házassági és anyakönyvi törvény előkészítésében és megalkotásában. A cikkek és tanulmányok hosszú sorával készítette elő a nagy reformot, melyet azután Szilágyi Dezső hozott tető alá. A reform életbelépése után pedig páratlan működést fejtett ki, hogy a törvényt ismertesse, magyarázza. De nemcsak ügyvéd és író volt, hanem törvényhozó is. Az ő «Eljárás a házassági perekben» című munkája hosszú időn át irányadó volt a házassági perekben — hogy miért, azt ő maga mondja el alább közölt nyilatkozatában. A nagyközönség Sztehlót mint a nagy válóper-specialistát ismérte. Évtizedeken át minden nagyobb 'válóperben az volt a válni készülők legnagj^obb gondja, hog,y ne előzze meg a másik házastárs — Sztehló Kornél irodájában. Felkértük 88 éves kartársunkat, hogy nyilatkozzék lapunkban 68 éves ügyvédi múltjának legkiemelkedőbb mozzanatairól. Sztehló Kornél készséggel teljesítette kérésünket. Érdekes nyilatkozatát következőkben közöljük : «Mikor ügyvédi okleveleméi elnyertem 1871-ben, a budapesti polgári törvényszéknél lettem lajstromba véve, mert hisz akkor még a kamarai intézmény nem létezett. Első cikkem 1871-ben jelent meg a Jogtudományi Közlönyben. Jogi szakirodalombani tevékenységem eredményének tulajdonítottam, hogy 1877-ben beválasztottak az ügyvédvizsgáló bizottságba, ahol 14 évig működtem. Nem voltam szigorú cenzor, a jelöltnek a gyakorlati életre való rátermettségét néztem. Ezután a választmányba kerültem be, amelynek 12 évig voltam tagja. Utóbbi tevékenységemmel kapcsolatban nem mulaszthatom el megemlékezni boldoguk Hódossy Imré-i6\, aki számtalan esetben tüntetett ki bizalmával, így a 80-as években az ügyvédi reformmal kapcsolatos javaslat kidolgozásával bízott meg. Kemény harcot vívtunk a numerus clausus és bifurkációt bevezetni kívánó kollégákkal. A magyar ügyvédség fejlődése a szabad ügyvédség talajából nőtt naggyá. Ez volt az ideálunk és győztünk is. Jogászi munkásságomra döntő befolyással volt az a zűrzavar, amely a 70-es és 80-as években az országban fennállott családjogi viszonyokban honolt. Az emberek egész tömege élt törvényes bigámiában, amelynek következményei nagyon sok ember boldogtalanságát okozta. A kivezető utat a házassági jog és anyakönyvvezetésnek az egyházak kezéből az állam jogkörébe való áttételében láttam és ezért harcoltam és írtam, míg az eredményre nem vezetett. Ha azt kérdik, hogy mit tartok jogászi pályámon a legnagyobb sikeremnek, akkor annak a munkámnak a sikerét hozom fel, amely 1895-ben jelent meg: «Eljárás a házassági perekben. Tekintettel az 1894. évi XXXI. te. életbeléptetésére az eljárást szabályozó törvények és a bírói gyakorlat alapján». Ennek az oka pedig abban a közismert tényben keresendő, hogy mikor már meg volt a házassági törvényünk, boldogult királyunk, politikai okokból, nem kívánt az ezt életbeléptető törvénnyel foglalkozni. Erdélyi Sándor akkori igazságügyiuiniszter a munkámat 1000 példányban megrendelte és a bíróságoknak felhasználás végett meg-