Ügyvédi Közlöny, 1934 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1934 / 26. szám - Az ügyvédkérdés az igazságügyi tárca költségvetésének vitájában. [4. r.]

104 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 26. SZÁM. talál benne. A megírás során átolvasott rengeteg anyagból, ítéletből ós az egykorú írásokból adok egyelőre az Ügyvédmúzeum barátainak egy kis ízelítőt. A Hasznos Honni vezér kalendáriumának második évfolyama van a kezemben, anno 1833. évből, nyomtatta Füskuti Landerer, Pesten, a Hatvani utcában. Főszerkesztője Harsányi Pál, dédapja a kiváló írónak, Harsányi Zsoltnak. A naptári részen, valamint a hasznos gazdasági tanácsadón és a humorkán stb. felül teljes tiszti címtárat ad az olvasóknak. A szellemi részben is találunk az ügyvédség életére nézve érdekes adatokat, akkoriban volt talán új az alábbi éle. Egy paraszt pert akart kezdeni, azért egy ügyészhez ment: — Mondja meg kend nekem egyenesen az igazságot — mondá az neki, — mert ami a hazugságot illeti, az azután már az ón dolgom. — Látjuk, hogy az ügyész szót az ügyvéddel felváltva használták, sőt Helmcczy Mihály; egykori kartársunk neve mellett szelíd íróniával ez áll: ügyviselő, mert Helmeczy volt a híres szóelmetsző. A kir. Táblai Ügyvédek lakása Pesten felirat alatt találjuk, azután a száz év előtti kartársak jegyzékét, összesen 310 nevet, bár, amint egyéb egykorú iratokból megállapítható, a névsor nem volt teljes. Elég tekintélyes szám ez is, ha figyelembe vesszük, hogy a száz év előtti Pest jóval a mai Nagykörúton belül végződött, a Terézia város, a Nagymező-utca környéke még külváros volt, ahol egyetlen fiskális se ütötte fel a sátorfáját. A legtöbb ügyvéd a Kecskeméti- és a Hatvani-utcákban lakott. Ismert neveket találunk a régi Névsorban. Itt van Bajza József ügyvéd úr Dorottya-utca 18. sz. alatt, más helyen megtudjuk, hogy Tagja a Magyar Tudós Társaságnak. A kiváló költő és kritikus egyébként nem sokat foglalkozhatott az eredeti mesterséggel, mert mikor az Atheneum folyóirattal kapcsolatban pere támadt, ő maga is a nagyhírű Domby Márton uramhoz fordult. Dunasoron van az irodája a híres Georch Illés ügyvédnek, öreg ember ebben az időben, 1804-ben standard munkájával alapította meg hírnevét, a Honnyi Törvénnyel. Helmeczy Mihályról már szólottunk, ne feledkezzünk meg Vörösmarty Mihályról, aki az elhagyott Kerszt-utcában lakik, 356. szám alatt. Nem volt valami keresett ügyvéd, nála sokkal nevesebb a másik Vörösmarty, Vörösmarty Ferenc, aki a maga házában lökik, a Szarka-utcában, de bizony a mai kor csak a Vörösmarty Mihály nevet ismeri. Neves ügyvéd még a fiatal Résa Ensel Sándor, a Bástya-utca 505. szám alatt, kiváló jogi író is lesz belőle, Zsivora Györgyből (A Dunaferdő mellett Libasinszki házában) nagytekintélyű kúriai bíró lesz idővel. Nagy vagyont gyűjt össze Godzsu Emánuel ügyvéd, a Zöldpiacon lakik, bizonyára erős támogatást talált a hitsorsosaiban, a nem egyesült görögökben, akik ebben az időben csaknem teljesen kezükben tartották a kereskedelmet és az ipart. Nagy vagyonú ember Hengermüller László is, aki az ötvenes években báróságot nyer. Bizonyos, hogy nagy tekintélye van ebben az időben az ügyvédi karnak, a kollegák csaknem 10 %-a lakik a maga házában, de bizony a mult század hatvanas éveiben az Aggok menedékháza névsorában is jó egypárat találunk az egy emberöltővel előbb ügyvódkedők közül. Egy a sorsunk . . . Nézzük már most mennyire örökletes a fiskális mesterség. Megjegyzem, hogy csak a saját családtörténeti ismeretségem alapján állítottam össze, hogy kik ügyvédkednek a száz év előtti prókátorok utódjai közül. Bizonyos, hogy a vármegyei közigazgatás tisztsége sokkal inkább az öröklés tárgya, mint az ügyvédi iroda! Nemes Szabolcs és Fejér vármegyékben például a vármegyei tisztikar a főispántól az iktatóig majdnem ugyanazon nevekből áll, mint száz évvel ezelőtt, még a keresztnév is megegyezik. A mai budapesti ügyvédek dédjei között találjuk Báthory Györgyöt, Újvilág-utca, a dédunoka a közvetlen közelben tartja ügyvédi irodáját. Balázsovich Flórián utódja ugyanazon utcában lakik, csak az utca neve változott Hatvaniból Kossuth Lajos-utcára. Nagynevű ügyvéd Heinrich Ferenc is a Kecskeméti-utcában, a család egyik része nagykereskedő, a másik közigazgatási tisztvislő. Brodszky Imre az Oskola-utcában lakik, neves kriminalista. Kélerék ketten vannak, Sándor és László, az Újvilág-utcában tartanak szállást, Pest városának 120 választott polgára között van a nevük, Széchenyi Istvánnal együtt. Péterfy András még kezelő ügyvéd, a Stáció-utca 599. szám alatt. A dédapák unokái közül a bírói pálya hódította el regőczei Petőtz Gyulát, a budapesti kir. Törvényszék másodelnökét, a dédapa Petőtz Vendelin királyi fiskális volt, ugyancsak a bírói pályán ment nyugdíjba Bajkay András ügyvéd, Bástya-utca 54., dédunokája, Eötth Ignác, mint a Wenkheimcsalád ügyésze, a Kecskeméti-utcai Wenkheim-palotában lakott, unokája a királyi Kúriának volt neves tanácselnöke. Ügyvédek voltak még Bogscha és Eehák budapesti járásbíró urak dédjei is. Ennyit a régi kalendárium adataiból, legközelebb a különböző adatok apró köveiből színes mozaikképet rakunk ki, hogy milyen volt a pesti fiskális úr munkanapja. Szüts Andor. Az ügyvédkérdés az igazságügyi tárca költségvetésének vitájában.9" Fábián Béla: Beszédem tulajdonképpeni tárgya az ügyvédkérdés. Meg kell állapítanom, hogy ebben a tekintetben ma a miniszter úr határozottan elégikus hangokat ütött meg. Az ügyvédek ugyan most sem kaptak semmit a kormánytól, de legalább a kormány egyik képviselője vette magának azt a bátorságot, hogy az ügyvédek érdekében az ügyvódellenes hangulat korában szót emelt és kimondta, hogy ha ez a kar, amely ennek az országnak gazdasági, jogi életében, egész jogrendszerében komoly szerepet játszik, elpusztul és elhull, ez nemcsak hogy nem országos érdek, * Az előbbi közi. lásd a 21., 22. és 24. számban. hanem országos veszedelem. A miniszter urat e kijelentése alkalmából üdvözlöm, csak szavak helyett tetteket kérek. Soha az életben nem foglalkoztam demagógiával, nemcsak itt a Képviselőházban nem, de kint sem, semmiféle pódiumon, és ezért méltóztassék elhinni, hogy nem demagógia az, amikor ideállok a Képviselőház nyilvánossága elé ós elmondom azt, hogy olyan emberek, akik nagy kultúrát képviselnek, akik készültek egy nagy, nemes és komoly feladat ellátására, a budapesti járásbíróság előcsarnokában szerencsésebb kartársaikra várnak azért, hogy két-, hárompengős helyettesítést kaphassanak. Megvallom egészen őszintén, amíg én az ügyvédi nyomort csak messziről láttam és nem láttam barátaim, képviselőtársaim és azok közt, akikhez engem közelebbi nexusok fűznek, addig magam is azt hittem, hogy talán ezek a hírek túlzottak ; de ma már látok embereket, akik együtt voltak vélem hadifogságban, akik együtt szolgáltak velem, akikkei együtt dolgoztam, együtt voltam a budapesti egyetemen, hogy miként pusztulnak el ezek az emberek, látom, miként lesznek öngyilkosok és miként követnek el bűncselekményeket. Ha már idáig eljutottunk, akkor végre a magyar Képviselőháznak is választania kell, hogy a pusztulásnak engedje-e át azt a kart, vagy pedig tegyen-e ennek a karnak érdekében pozitív intézkedéseket, mert bocsásson meg nekem a miniszter úr, ha az igazságügyminiszter ezelőtt nyolc évvel mondotta volna azt, amit a t. igazságügyminiszter úr ma elmondott, akkor az ügyvédség nem jutott volna el odáig, ahova ma eljutott. Az volt a baj, hogy az ügyvédség ebben az országban szabad préda volt, szabad prédája volt mindenkinek; aki nem tudott másfélekép magára nézve kedvező kijelentést tenni, — minthogy ebben az országban a legnagyobb öröm a káröröm — legalább azzal próbált tapsokat aratni, hogy ügyvédellenes kijelentéseket tett. Ezért haladás az, amit ma az igazságügyminiszter úr beszédében tapasztaltunk, mert remélhetőleg most már az igazságügyminisztóriumban is, a gyakorlatban is az ügyvédekkel szemben táplált régi rosszindulat helyébe jóindulat fog lépni. Nagyon szívesen elfogadnám a miniszter úrnak ezt a kijelentését, de hogy" az igazságügyminisztériumban nem haltak meg az ügyvédek iránti rajongástól és szerelemtől, az bizonyos ; remélem, hogy ennyit elismer a t. miniszter úr s nekem ez is elég. De ha én a törvényalkotásokat nézem, látom, hogy azok mindegyike egy-egy darabkát letört az ügyvédek kenyeréből, és mindig a kicsik kenyeréből. A harag mindig a nagyokkal szemben volt, ellenben a tényleges kenyérletörés a kicsikkel szemben következett be. Méltóztassék megengedni, t. miniszter úr, hogy a Képviselőház előtt elmondjak egy egészen konkrét példát az ügyvédek szituációja tekintetében. Ez a konkrét példa az illetékkérdósekre vonatkozik, amely tekintetben a t. miniszter úr nagyon korrekt álláspontot foglalt el, amely korrekt álláspont az, hogy a szerencsétlen ügyvédnek oda kell menni a bírósághoz, és még az, aki később a leletet felveszi, sincs tisztában