Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 23. szám - Lázár Andor igazságügyminiszter az ügyvédkérdésről. Részlet a költségvetési beszédből

III. évfolyam. 23. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. június 10. ii XX ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr, Erdély Sándor, dr. Gerlóczy Endre, dr, Kovácsy Dénes, dr. Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. <\~ Lázár Andor igazságügymiaiszter az ügyvédkérdésről. (Részlet a költségvetési beszédből.) A szervezeti kérdéseknél sok szó esett az ügyvédség mai helyzetéről. Méltóztassék meggyó'zó'dve lenni, hogy én, aki 25 éven keresztül voltam ügyvéd, ennek a problé­mának jelentó'ségével, súlyával és a meg­oldásnak az igazságügyminiszterre háruló kötelességével tisztában vagyok. De azt hiszem, ennél a kérdésnél is szem előtt kell tartanunk azt, hogy qui bene distinguit, bene docet. Az ügyvédség, mai helyzetében azoknak a nyomorúságoknak, azoknak a bajoknak oka részben általános gazdasági ok és csak egyrészben éspedig csak kis részben speciális ok. Az általános gazda­sági okon, az általános gazdasági bajokon egy igazságügyminiszter jogszabályalkotás­sal nem tud segíteni. Ez túlmegy az én hatalmi körömön, úgy­hogy bármilyen szeretettel, bármilyen am­bícióval is foglalkoznék ezzel a kérdéssel, egészen biztos kudarc várna rám, ha azt hinném, hogy jogszabályalkotás révén az ügyvédség mai nehéz helyzetén segíteni tu­dok. Van ellenben az ügyvédek mai helyze­tében néhány olyan speciálitás, amelyen igenis lehet az igazságügyminiszter hatás­körébe tartozó intézkedésekkel bizonyos mértékig segíteni. Hallottam a jogászegylet­ben tartott ankét lefolyását, amely főként a numerus clausus behozatalának kérdésé­vel foglalkozott. Az ankéton felvonultak ennek a gondolatnak a pártolói és ellenzői. Nem óhajtom magamat itt most valamilyen irányban lekötni, de rá akarok mutatni arra, hogy az ügyvédség mai problémái nemcsak egy ponton oldhatók meg. A jogi oktatás reformja is belejátszik ebbe a kérdésbe, mert az kétségtelen, hogy bár a szemináriumi képzés a jogi képzésnek alaposságára igen erős hatással volt, a jogi oktatás ma sem adja azt a szellemi előképzettséget, amelyre szüksége van annak, aki az ügyvédi pályán biztosan meg akarja állani a helyét. A meg­hosszabbított gyakorlati időt a közelmúlt ÜGYVÉDI HETIREND. JÚNIUS 12—18. |l2 Z Hétfő m Vs7. A ((Budapesti Ügyvedúmó» heti" összejövetele. • Va7. A «Bibáry-osoporti> heti össze- ­jövetele. Z Vs7. Az a Ügyvédek Turista Egyesületei) " heti összejövetele. 7. Az «Ügyvédi Közlöny» szerk.-biz. ­ülése. ­[13 E Kedd m V*7. Az ügyvédjelöltek képzését célzó Z gyakorlati összejövetelen Földes • István előadása: a Magánjog és­büntetőjogi) (Ügyvédi Kamarai. Z Va 7. Az «Ügyvédek Éeformszövetsege» Z heti összejövetele. Z [14 2 Szerda 7. Az «Ügyvédek Független Pártján • heti összejövetele. [15 • Csütörtök d. u. 3. Az ÜTE társaskirándulása Szép • Juhásznó — Julianna-major—Hűvös- Z völgybe. Vezető : Szűcs Albert. Z [18 Z Vasárnap reggel V*8. Az ÜTE gyalogtúrája Pomáz — Oszoly—Szentkút — Pomázra. Vezető : Szilasi Ferenc. Z idők törvényhozása megkurtította. Hogy milyen eredménnyel, ezt látjuk most. Lát­juk, nemhogy előbb lett volna valakiből virágzó, jókeresetű ügyvéd, de még vissza­fcaszítódott a jogi élet terén. Úgyhogy én azt hiszem, a gyakorlati időnél is bizonyos meg­gondolásókkal kell hozzányúlnunk ahhoz, vájjon nem volna-e célszerűbb visszatérni a joggyakorlat meghosszabbításának gondo­latára ma, amikor más pályán sem jut valaki fiatalabb korban kenyérkereső foglalko­záshoz. A magam részéről az ügyvédkérdéssel csak egy szempontból vagyok hajlandó foglal­kozni : a közérdek szempontjából, a jog­kereső közönség érdekének szempontjából, mert én azt hiszem, hogy az ügyvédség, — amelynek egész ideológiája az, hogy mindig másnak érdekében lép fel, mindig másnak érdekét képviseli a fórumon — amikor az ügyvédi kérdésekről beszélünk, fejet hajt az előtt a nagyfontosságú gondolat előtt, hogy még az ő sorsának elbírálásánál is azok­nak érdeke legyen fontos, akik hozzáfordul­nak. Az ügyvédnek, az ügyvédi foglalkozás­nak az ad morális erőt, az adja ideális vol­tát, hogy teljes erőmmel, teljes tudásommal, teljes lelkemmel más igazságának győzel­méért hadakozom. Már most, hogy erre képes legyen valaki, hogy bejusson abba a testületbe, az ügy­védi testületbe, amely bizonyos mértékű privilégiumokat is élvez, kell, hogy minden tekintetben olyan képességekkel bírjon, amelyek őt ezeknek a privilégiumoknak az élvezésére, a helyes gyakorlására képessé teszik. Éppen ezért a magam részéről azt hiszem, hogy az egyoldalú értelmi képesítés­nek a megkívánása önmagában kevés ahhoz, hogy valaki az ügyvédi privilégiumokat he­lyesen tudja gyakorolni. Azt hiszem, kell arról gondolkoznunk, hogy az ügyvédi tes­tületbe való bejutást ne kössük-e fokozot­tabb erkölcsi garanciákhoz, sőt okulva á közelmúlt éveknek néhány szomorú tapasz­talatán, az ügyfelek érdekében ne kössük-e bizonyos vagyoni garanciákhoz. Nem gon­dolok itt arra, hogy nagy kapitalistákból le­hessenek csak ügyvédek, de gondolok arra, hogy ne történhessék meg az az eset, hogy a fél az ügyvéd által behajtott pénzét nem kapja meg. A világ legtekintélyesebb ügyvédsége az angol ügyvédség, amely évszázadokon ke­resztül a legnagyobb védelmezője volt az angol alkotmánynak és soha senki nem vette rossznéven, hogy ott anyagi garanciákat is kívánnak az ügyvédektől. En nem vagyok ennek a, szószólója, csak fel akarom hívni a figyelmet arra, hogy mik azok a tekintetek, amelyekkel foglalkoznunk kell akkor, ami­kor ezeknek a kérdéseknek az eldöntésével kell hogy törődjünk. Ami a kenyérkórclést illeti, méltóztassék elhinni, nehéz ott kiszakítva tárgyalni egy foglalkozási ág kenyérkérdéséi, ahol nincs elég kenyere az országban más foglalkozási ágaknak. Nagyon nehéz kiszakítva tárgyalni ezt a kérdést, mert a gazdasági életben olyan összefüggések vannak, amelyekből kiszakí­tottan nem lehet tárgyalni egy foglalkozási ágnak az igényeit sem. De bizonyos az, hogy az utóbbi években az ügyvédekkel szemben nagyon sok igazságtalan nyilatko­zat hangzott el, amelyeknek elmondói el-

Next

/
Thumbnails
Contents