Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 22. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Felszólalás a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 22. SZÁM. Az elnöki megnyitót vitéz Bieleh István tartotta, aki kegyeletes szavakban emlékezett meg az ügyvédség hősi halottairól. vitéz Pétery Aladár ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az ügyvédség minden más társadalmi osztálynál nagyobb mértékben áldozott vérrel is a haza védelmében, hangsúlyozta, hogy miként az ügyvédség hó'si halottai egyaránt hozták meg életük feláldozásával a legnagyobb áldozatot, tekintet nélkül arra, hogy mely templomban imádták az Istent, azonkép az ügyvédség kegyeleti megemlékezésében is egyforma szeretettel koszorúzza hősi halottainak emlékét. A mély benyomást keltett ünnepi beszéd után leiette a Hadviselt Ügyvédek Országos Szövetségének koszorúját a hősi emléktáblára. Gál Dezső ügyvéd orgonaharmóniumon adotl elő gyászdalokat, Andersen Felicia szii valóművésznő pedig Babits Mihály Miatyánk című versét ós a Szózatot szavalta el, nagy tetszés mellett. A Himnusz hangjaival végződött a kegyeletes ünnepség, amelyen résztvett Lázár Andor igazságügyminiszter, Osvald István, a kir. Kúria másodelnöke és a Magyar Jogászegylet elnöke, Pap József, a kamara elnöke, Fittler Dezső, az Országos Ügyvédszövetség elnöke, vitéz Lázár Domonkos tábornok és az összes ügyvédi közületek képviselői, úgyszintén a karI ársak és az elesett hősök hozzátartozói nagy számban, akik a kamara dísztermét színültig megtöltötték. Az Országos Ügyvédszövetség f. évi május hó 20-án tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Fittler Dezső elnöklésével, amelyen Szalay Zoltán főtitkár ismertette az igazgatótanács jelentését a Szövetség 1932—33. évi működéséről, majd Stein László főpénztáros terjesztette elő a múlt évi zárszámadást és a jövő évi költségelőirányzatot. A jelentéseket: a közgyűlés tudomásul vette és a jövő évi tagdíjat változatlanul évi hat pengőben állapította meg. Ügyvédi Ecjyesülelek. A Ribáry-csoport ügyvédbaráti társaság május 28-án a Széchenyi-hegyen levő Apácaréten sikerült gyermekkirándulást rendezett. melyen mintegy 150-en vettek.részt. Öröm volt nézni a zászlóerdővel körülhatárolt sátortábor közepette a fiatalokat, akik, miután a bőséges étkezésről a rendezőség gondoskodott, kenyérgondok nélkül, gondtalanul adták át magukat vidám kedvteléseiknek. A legkülönbözőbb játékok és versenyek váltották fel egymást, a győztesek elismerő oklevélben, ezenfelül az összes gyermekrésztvevők (számra nézve 60-an) megajándékozásban részesültek. Szórakoztató előadások, Hacsek és Sajó slágerek, humoros rádióüzenetek, melyekben a gyermekek nagy sikerrel vették fel a versenyt a felnőt1 ékkel, tarkították a gazdag műsort, úgy, hogy a jókedv és kacagás állandó kísérőzenéje volt a kirándulásnak. Teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a Eibáry-csoportnak sikerült a kiránduláson résztvett ügyvédcsemeték szolidaritását magának biztosítania, ós az összes résztvevőknek egy zavartalanul kellemes napot' szereznie. Miként a természetnek a világpusztulások után is feltartóztathatatlanul bekövetkező tavasza visszaadja az emberiség bizodalmát a világ regenerációját illetően, azonkép ébresztett mindenkiben reményt az ügyvédség fiatal generációjának tavaszát illetően, az az életkedv, amely a gyermekkirándulás apró résztvevőinek kacagásában megnyilvánult. Ebben áll ennek és a hasonló kirándulásoknak mélyebb jelentősége. A Kűria VI. Tanácsának gyakorlatából. Ügyvéd visszatartási joga. A panaszlott ügyvéd által behajtott összeg a nem vitás tényállás szerint a panaszos által képviselt kiskorút illető tartási követelésből szármázik. Az a körülmény, hogy a megítélt összeg már lejárt időre vonatkozik, annak rendeltetésén és természetén nem változtatott. Az Ü. E. 48. §-a értelmében a behajtott pénzeket az ügyvéd a fél kívánatára és annak utasítása szerint azonnal kiszolgáltatni köteles. A bírói gyakorlat által követett értelmezéssel mindössze az van megengedve, hogy az ügyvéd az ugyanabban az ügyben felmerült és megállapított, vagy megállapítottnak tekintendő, vagy a fél által elismert összeget tarthatja csak vissza, és ha az ügyvédi díj vagy kiadás iránt per vagy a Ppé. 18. §-ában szabályozott megállapító eljárás van folyamatban, az ügyvéd jogosult a .fél részére az illető ügyben behajtott pénzt a félnek való kiadás helyett bírói letétbe helyezni. (Ppé. 18. § 7. bek.) Minthogy azonban a gyakorlat szerint tartásdíjban beszámításnak sincs helye, következőleg annak az életfenntartás célját szolgáló összegét visszatartani sem lehet, hanem azt panasz esetében ki kell szolgáltatni, annyival is inkább, mert a panaszlott ügyvéd maga sem állítja, hogy a díjai iránt folyamatba tett behajtási per ugyanabban az ügyben felmerült járandóságára vonatkoznék. Pk. VI. 1569/1933. Térfi elnök, Kerényi előadó. Az ügyvédi élet kuriózumai. A debreceni kir. törvényszék K. e. 3960— 27/1931. sz. végzésével egy kényszeregyességi ügyben az egyességi kvótából még hátrálókos 41*88 pengő erejéig beadott végrehajtási kérvényt a hitelezőnek «hiánypótlás végett azzal adja vissza, hogy követelését származtassa le, illetve adja elő, hogy a Tk. 12. tétele alatt elismert 1107*78 pengő eredeti követelésre az adós mely időpontokban milyen összegű fizetményeket teljesített)). Szóval a kielégitési végrehajtási kérvényben a végrehajtató a bíróságnak elszámolni tartozik, amennyiben nem az egész követelésre, hanem annak csak egy hátrálékára kór végrehajtást. Holott az Ét. 39. §-a elég védelmet nyújt az adósnak, mindenesetre nagyobbat, mint a bíróság fonti felhívása folytán bemutatott elszámolás, amelynek helyességét végre is a bíróságnak nem áll módjában ellenőrizni. Ha tehát a bemutatott elszámolás mégannyi helytelen adatot tartalmaz is, a bíróság éppúgy elrendeli a végrehajtást, mint az elszámolás ismerete nélkül. Mire való akkor az elszámolás? Különösen, ha ilyen elszámolási kötelezettséget sem a végrehajtási, sem pedig a K. e. eljárás nem ismer! És mindez az eljárás egyszerűsítésének korában! Szemle. A Kúria költségmegállapítása ellen már sok panasz hangzott el. Ezúttal nem panaszkodunk. Ideiktatunk egy mondatot a Kúria egyik minapi (1933. március) ítéletének (C. III. 118/1932.) indokolásából : «a felperes oly szóles alapon és oly részletes bizonyításfelvétellel folytatta a pert, hogy az alperes érdekében figyelembe volt veendő a sok időt igénylő tevékenység és a felperes alaptalan tényállításai lerontására megkívánt nagy gondosság ós fokozott figyelemmel való védekezés, miért is a költségek megfelelő arányban levőknek tekinthetők». (A pervesztes felperes az alperesi költségek lemérsóklósét kérte.) Jóleső érzés és némi vigasztalás. íme, néha mégis csak elismerésre talál az érdemleges ügyvédi tevékenység ... H. V. Sajtószemle. Magyar Jogiszemle májusi számában vezető helyen közli Molnár Kálmán egyetemi tanár megemlékezését Concha Győzőről. Söntjén László táblai bíró fejtegeti a perrendtartás szabályát, az állampolgárság igazolására vonatkozólag a házasságkötésnél és a házassági bontóperben. Cikke válasz Tóth György kúriai bírónak a Szende előbbi számában megjelent «A trianoni állampolgárság kérdéséhez*) című cikkére. Antalfy Mihály «Az új védj egy ügyi peres és nemperes eljárás». A 19,751/1933. K. M. sz. rendeletet hasonlítja össze az eljárás eddigi szabályait tartalmazó 1890. évi II. tc. 2. fejezetével. Weiss Árpád «A fellebbezés kérdése ügyvédi díj- és költségperekben» című cikkében, mintegy elébe vágott a királyi Kúria jogegységi tanácsának e hónapban hozandó határozatának. A konkrét jogesetet ismerteti a szerző és ehhez hozzáfűzi saját álláspontját. A Te. 24.' § szerint értékre való tekintet nélkül van helye felebbezésnek, ha az ítélet községi bíróság hatásköréből kivett perben hozott ítélet ellen irányul, úgy véleménye szerint az ügyvédi díj ós költségperben a felebbezés értékre való tekintet nélkül megengedett és perrendszerűen vissza nem utasítható. Ne fogadjon el olyan ügyvédi vétívet, mely nincs az «OÜSz kiadványa)) jelzéssel ellátva, mert csak ezek forgalomképesek. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Géczy Kálmán.