Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 3. szám - Az ügyvédség elégtétele - A bírói és ügyvédvizsgáló bizottság teljes-ülése

10 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 3. szÁjtf. téren az országossá fejlődött mozgalom dacára sem mutatkozik, holott e problémának társadalmi és gazdasági vonatkozásai egyre jobban elmélyülnek és egyre fokozottabb aggodalmakat keltenek. A beszéd során részletes adatokkal ismertette a vég:zett jogászifjúság elhelyezkedésének majdnem leküzdhetetlen nehézségeit, amelyek ^egyrészről a diplomás ifjúság elproletarizálódásának veszélyét rejtik, másrészről a bírói vagy ügyvédi pályához szükséges továbbképzés lehetőségét is rendkívül hátrányosan befolyásolják. Utalt arra, hogy .az országban másfél év óta egyetlen joggyakornoki kinevezés nem történhetett s ha netán ez később lehetővé válnék is, a jelentkezők óriási tömege miatt a pályázóknak legfeljebb 2—3 °/0-a juthat kinevezéshez. Részben ennek tudja be, hogy a viszonyok a bírói pályára készülő, de oda ily módon bejutni nem tudó ifjúságot is az ügyvédi hivatás felé terelik s arra kényszetik, hogy még díjazási igény támasztása nélkül vagy képzettségével arányban nem álló •.díjazás ellenében is elhelyezkedést keressen, ami pedig sem erkölcsi, sem tanulmányi, sem szelekció szempontjából nem kívánatos. A magyar középosztályra nehezedő és annak ellenálló erejét támadó külön sorscsapásnak minősíti az ifjúság elhelyezkedési válságát azon megpróbáltatások után, melyek előbb inflációval e társadalmi osztályhoz tartozó kis vagyonokat elpusztították, majd tagjaikat éveken át romló értékekért való munkára és hihetetlen nélkülözésre kényszerítették, most pedig fokozott közteherviselési kötelezettségek mellett még a tétlenség erkölcsileg káros helyzetébe sodort gyermekeik további ellátásának kötelezettségeivel is megterhelik. Annak a szilárd erkölcsi talapzatnak köszönhető, amelyre a magyar középosztály egyéni és társadalmi élete támaszkodik, hogy átérzi, mikép a nehéz időket, csökkent kereseti lehetőségeket, illetménycsökkentéseket az ország válságos helyzete okozza, s hogy az ebből kivezető út megtalálására kell minden erkölcsi erőnek összpontosulnia. Nem kételkedik abban, hogy a magyar nemzet ősereje a válságos időszakot is átéli, amikor a tárgyalt problémák is a, természetes és egészséges megoldáshoz érkeznek. Addig is kéri a bizottság tagjait, hogy támogassák azt a mozgalmat, amely a magyar ifjúság s ezzel a jövő magyar nemzet mai sorsán akar segíteni. Ezután a bizottság előtt tett képesítő vizsgák eredményeit bírálta, majd az elnökhelyetteseknek és cenzoroknak mondott köszönetet az új írásbeli feladatok megszerkesztésénél nyújtott segítségért és támogatásért. A nagy hatást tett és éljenzéssel kísért elnöki megnyitó után vitéz Szentkuihy István ítélőtáblai bíró, a bizottság titkára terjesztette elő évi jelentését a bizottság 1932. évi működéséről. Ennek során részvétteljes szavakkal emlékezett meg Halász Frigyes elnökhelyettes, Koller László bizottsági tag és Keresztessy Gyula vizsgabiztos, ügyvédek elhalálozásáról és méltatta ezek érdemes bizottsági munkáját. Ezután a bizottság tevékenységi és ügyforgalmi adatait ismertette. E szerint a bizottság 1932. évben 705 vizsgát tartott. Az előző két év hasonló adataihoz képest az apadás e részben átlag 6 %. A vizsgára elsőízben jelentkezettek közül 303 jelölt a megosztott vizsga I. részének, 242 pedig a II. részének letételére jelentkezett. Egész vizsgának egyszerre letételét négy jelölt kísérelte meg. Az 1932. évben 238 oklevelet adott ki a bizottság. (1931-ben 296-ot, 1930-ban 311-et.) A jelöltek közül 533 ügyvédjelölt, 143 bírósági fogalmazó volt és 29 más pályán működött. Az ügyvédjelöltek arányszáma tehát 76 %. A vizsgára elsőízben jelentkezettek közül az 1930. évben 8%, az 1931. évben 6%, az 1932. évben ugyancsak 6 % utasíttatott vissza a vizsgának mindkét tárgycsoportjából. Egy tárgycsoportból 1930-ban 6%' 1931-ben 14%, 1932-ben pedig 19% utasíttatott pótvizsgára. Ezzel szemben lényegesen csökkent a mindkét tárgycsoportból ismétlésre utasítottak arányszáma s így a vizsgák végeredményében a legutóbbi három évben csak igen csekély eltérés mutatkozik. Ugyanis az 1930. évben az összes jelöltek 77-5%, 1931. évben 80%, 1932. évben pedig 77 % nyert képesítést. Kitüntetéssel képesíttetett hét jelölt (1930-ban 12, 1931-ben 15). A kitüntetéssel képesítettek közül öt bírósági fogalmazó, kettő pedig ügyvédjelölt volt. A jedentéshez Papp József, a budapesti ügyvédi kamara elnöke és a bizottság helyettes elnöke szólt hozzá. Meghatottan mondott köszönetet azokért az elismerő szavakórt, amelyeket a jelentés az év folyamán elhalálozott bizottsági tagok emlékének szentelt ; majd a bizottság elnökének az új ügyvédcenzorok kijelölése körül tanúsított gondosságért, az ügyvédi kamara választmányával szemben kifejezett elismerésért. A cenzorválasztásnál — mondotta — a kamara választmánya figyelemmel volt arra, hogy olyanokat jelöljön, akik rátermettségükön felül tudatában vannak annak a felaelatnak, amelyet a bizottság a jogfejlesztés terén közvetve betölt. E feladatnak három tényezőre van szüksége : jó törvényekre, jó bírókra és jó ügyvédekre. Ezek megteremtésénél a bizottságnak is lényeges szerepe van. Végeredmény ben a törvényhozókat, bírókat és ügyvédeket a bizottság neveli. Ezért a képesítő ítéletnél a bizottságnak soha nem lehet szem elől tévesztenie, hogy az ítélet a jelöltet a bírói széknek és az ügyvédhivatásnak betöltésére képesíti. Minden jelöltnek, aki oklevéllel kezében hagyja el a vizsgatermet, éreznie kell, hogy elsorvad, elsenyved, elpusztul az az állam, mely a* bírói lelkiismeretnek érintetlenségét és függetlenségét nem tudja garantálni, amely etikai értékeken a jogállam eszméje és rendje épül. Át kell hatva lennie a bírói hivatás fenségétől és annak tudatától, hogy ítélkezésénél az ő személyében a magyar állam hallatja szavát. Tisztában kell lennie az ügyvédi hivatásnak az igazságszolgáltatást segítő feladataival s azzal, hogy ezt a feladatot csak mint alaposan képzett és magas etikai színvonalon álló ügyvéd láthatja el. Végül a bírói és ügyvédi kar jelöltjeit hívta fel arra, hogy mielőtt hivatásuk gyakorlatához kezdenek, nézzenek szét a magyar bírói karban, vegyenek példát a nagy magyar bírókról s tőlük tanulják meg, miként kell a bírói erényeket megteremteni és életük végéig — minden viszonyok között — megőrizni. És vegyenek példát az ügyvédi kar által a közéletnek adott nagy közéleti férfiakról, kari kitűnőségekről és ezek életének nyomán igyekezzenek haladni. Papp József nagyhatású beszéde után még Degré Miklós mondott köszönetet azért a támogatásért, amelyben a bizottság feladatainak ellátásában őt támogatta s ezután további felszólalás hiányában az ülés véget ért. (K. D.) Hírek a bíróságok köréből. Juhász Andornak, a magyar kir. Kúria elnökének évadnyitó beszéde — melyet legutóbbi számunkban vezető helyen közöltünk — az egész ország ügyvédségére mélységes benyomást tett. Hálásan állapíthatta meg minden ügyvéd, hogy a magas közjogi méltóságot viselő első magyar bíró az ügyvédségnek balsorsában is igaz jóakarója és barátja maradt, akinek megállapításai fel fogják rázni azok lelkiismeretét is, akik minden alap nélkül mesterségesen szítják az ügyvédellenes hangulatot. — A Budapesti Ügyvédi Kamara vezetősége küldöttségileg, a debreceni és a miskolci Ügyvédi Kamara választmánya feliratban fejezte ki háláját, ele — értesülésünk szerint — a nyíregyházi Ügyvédi Kamara elnökének kezdeményezésére mozgalom indult meg, hogy az egész magyar ügyvédség az összes kamarák kiküldötteiből alakítandó monstreküldöttség útján tisztelegjen a Kúria Elnökénél és köszönetét tolmácsolja a nagyjelentőségű megnyilatkozásáért. Ügyvédjelöltek alkalmazása a bírósági gépírószolgálat keretében. Az Országos Ügyvédszövetség az ügyvédjelölti kar óhajára lépéseket tett annak érdekéből, hogy a bírósági gépírószolgálat keretében ügyvédjelöltek is alkalmazást nyerjenek oly kép, hogy az itt eltöltött szolgálati idő az ügyvédjelölti gyakorlatba beszámíttassék. Ez a törekvés sajnos, nem vezetett eredményre, amiről a budapesti kir. törvényszék elnöke az alábbi átiratban értesítette az Országos Ügyvédszövetséget : «1929. El. I. B. 40/47. Tárgy : jogtudoroknak irodagyakornokként való alkalmazása. Az igazságügyminiszter úr az 1932. évi december hó 16. napján 44,295/1982. I. M. VIII. sz. a. kelt rendelete folytán értesítem az Ügyvédszövetséget, hogy a jelenleg érvényben levő jogszabályok nem teszik lehetővé a bírósági segédhivatali alkalmazásban töltött időnek az egységes bírói és ügyvédi vizsga letételéhez megkívánt joggyakorlatba való beszámítását. Ennélfogva az Országos Ügyvédszövetség javaslatát, az igazságügyminiszter úr fenthivatkozott rendelete szerint, megvalósítani nem lehet. Az igazságügyminiszter úr azonban nem tesz észrevételt az ellen, hogy a megüresedő vagy újonnan létesítendő iroda gyakornoki állá-