Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 3. szám - Az ügyvédség elégtétele - A bírói és ügyvédvizsgáló bizottság teljes-ülése

3. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 11 sokra jelentkezés esetében -r-. ha a kívánalmaknak egyébként megfelelnek — a jogtudori fokot elnyert egyének alkalmaztassanak. Díjazásuk azonban nem lehet kevesebb, mint a többi irodagyakornoké. Az ellen sem tesz észrevételt az igazságügyminiszter úr, hogyha erre fedezet van, irodagyakornokok a kir. törvényszéknél is alkalmaztassanak.» Budapesti Ügyvédi Kamara. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmányához Mezei) Sándor a következő indítványt nyújtotta be : Az ügyvédi rendtartás 94. §-a a következő rendelkezést tartalmazza : «A határozatban vagy felmentés, vagy vétkesség mondandó ki. Ez utóbbi esetben a fegyelmi bíróság megszabja egyúttal a büntetési, valamint megállapítja a fegyelmi eljárásnak az elmarasztalt által viselendő költségeit is. Az első esetben pedig a yádlott költségei, ha a panasz nyilván alap nélkül emeltetett, a panaszt tevő fél által térítendők meg, egyúttal ha a fegyelmi bíróság látja, hogy az általa emelt panasz hamis állításokra vagy a tényeknek szándékosan elferdített előadására alapíttatott : az iratokat a kir. törvényszékhez teszi át, mely panaszost 300 frt-ig terjedhető bírságban marasztalhatja el. A bírság be nem hajthatás esetében, egy napot 5 forintra számítva, fogságra változtatandó át.» Indítványozom, hogy e törvényhely kiegészítése végett kamaránk felirattal forduljon az igazságügyminisztériumhoz. Kiegészítésül ezt a szöveget indítványozom : A 94. § 2. bekezdéséül : «A bírság a fegyelmi ügyben eljárt kamara javára állapítandó meg és segélyezési célokra fordítandó. A bírság behajtása végett a kamara az érvényben levő jogszabályok szerint jár el.» A 94. § 5. bekezdéséül : «Azokban az esetekben, melyekben a fegyelmi eljárás magánfél panaszára indítandó meg, a panaszos a panasz benyújtásával egyidejűleg 10 pengő eljárási költséget tartozik a kamara pénztárába befizetni. Az eljárási költség befizetéséig a panasz elintézése függőben tartandó. Az eljárás eredményéhez képest a fegyelmi bíróság határozatában intézkedik arról, hogy ezt a költséget a vesztes fél viselje. Az eljárási költségekből eredő bevételt a kamara segélyezési célokra fordítja. Ha a magánfél szegénységét panaszához csatolandó községi bizonyítvánnyal igazolja, panaszát az eljárási költség előlegezése nélkül is tárgyalás alá kell venni.» Indítványozom továbbá : mondja ki a választmány, hogy az Ü. E. 94. §-ában körülírt rendelkezéseket a fegyelmi bíróság a jövőben kivétel nélkül minden esetben alkalmazza, ha a magánfél panaszára folyt eljárásban a panaszlott ügyvéd ellen felmentő ítéletet hoz. Indokok : a) A fegyelmi panaszok mintegy 40 %-a teljesen alaptalan. Az ügyvédek alaptalan zaklatásának korlátot kell szabni. b) A kamara pénzügyi helyzete a bevételek fokozását követeli. Ez az indítvány csak az állam mentalitását követi, mely a büntető ügyekben is behozta az illetékkötelezettséget. Hírek a vidéki kamarák köréből. A Pestvidéki Ügyvédi Kamara 1932. december hó 21-én megtartott tisztújító közgyűlése a következő tisztikart választotta meg : Elnök : Aradi Béla, elnökhelyettes : Bomanecz Arisztid, titkár : Láday Győző, ügyész : Darvas Béla, pénztáros : Tausz Mihály. Megválasztatott továbbá választmányi tagul 8 újpesti és 10 vidéken lakó ügyvéd. Országos Ügyvédszövetség. Az Országos Ügyvédszövetség igazgatótanácsa 1932. évi december hó 19-én Nyulászi János másodelnök elnöklésével ülést tartott, amelyen Szalay Zoltán főtitkár a folyóügyekről, Boda Ernő az Országos Ügyvédi Múzeumról, Király Ferenc ügyvezető alelnök a II. Országos Ügyvédi Értekezlet önsegélybizottsága által elfogadott munkaanyagról s annak feldolgozásának mikéntjéről tettek jelentést. — Ifj. Szigeti László javaslatára az igazgatótanács a Szövetség 1933. évi munkaprogrammjában a következő kari problémák feldolgozását határozta el : a) az összeférhetetlenség kérdését ; b) az ügyvédi reklámot ; c) az ügyvédi költség védelmét ; d) a készkiadásos megállapodás tárgyábani állásfoglalást ; e) a Lateiner-osztályok egységes megszervezését. — Frankéi Pál előterjesztette az okirati kényszerről és a zugírászatról szóló törvényjavaslat tárgyában kiküldött bizottság által megszövegezett felterjesztés-tervezetet, majd Stein László főpénztáros a Szövetség pénzügyi helyzetéről, Ribáry Géza pedig a bírósági gépírószolgálat állásáról tettek jelentést. Ezt követőleg a Szövetség központi tisztikara ülésezett, amelyen a tagfelvételek és törlések intéztettek el. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. A megbízásnak indokolatlan megvonása esetén nem a (konkrét esetben az ügyvédre nézve kedvezőtlen) külön megállapodás, hanem költségjegyzék szerinti felszámítás alapján ítélendők meg a költségek. Állandó a bírói gyakorlat abban a tekintetben, hogy olyan esetben, amidőn a fél és megbízott ügyvédje között — utóbbinak a díjazására nézve — külön megállapodás van, ha a fél a megbízást az ügy befejezése előtt visszavonta, az ügyvéd elvégzett munkájának díjazását a kikötött díj aránylagos részében, vagy ha ez meg nem állapítható, költségjegyzék szerinti felszámítás alapján igényelheti. Az irányadó tényállás szerint a peresfelek között a felperes ügyvéd díjazását illetően szintén létesült külön megegyezés, éspedig a következő tartalommal : «Polgári peres ügyeiben Ön perenkívüli költségeket nem fizet, ha a perköltségeket az ellenfél fizeti, úgy Ön csak a netáni perenkívüli készkiadásokat téríti meg nekem, ha ellenben a perköltségeket az ellenfél nem fizeti, úgy Ön az összes készkiadások megtérítésén kívül a munkadíjaknak csak egytizedét köteles nekem kiegyenlítésül nKifizetni. Önnek üzleti ügyletkötéseinél kapcsolatos értekezésekért, levelezésért, szerződéskészítésért abban az esetben, ha a (elvezett ügylet nem jött létre, nekem semmiféle munkadíj nem jár. Ezen megállapodás folyó évi február hó elsejétől kezdve hat ályos és visszavonásig érvényes.)) Nem vitás tényként van megállapítva, hogy az alperes a felperestől az ügyvédi megbízást 1929. évi január 18. napján a folyamatba tett ügyek végleges befejezése előtt visszavonta és hogy a felperes azokat a ténykedéseket , amelyek díjainak megállapításáról ezúttal költségjegyzék szerinti felszámítás alapján szó van, a megbízás visszavonása előtt végezte el. Ezekből kiindulva, a kir. Kúria is elsősorban vizsgálandó kérdésnek találta azt, hogy az alperesnek jogos indoka volt-e a megbízásnak a felperestől való megvonására, mert álláspontja szerint, ha a megbízás visszavonása jogosulatlanul történt, a felperesnek díjazását költségjegyzék szerinti felszámítás mellett van joga igényelni. A megállapodás ama részének ugyanis, hogy az «visszavonásig érvényese, helyesen csak az az értelem adható, hogy ezzel a felek még nem kívánták egyoldalúan és az alperes tetszésére bízni azt, hogy esetleg a felperes érdekeinek a megrövidítésére is élhessen azokkal az előnyökkel, amelyeket a felperes az alperes részére kétségtelenül csak a dolgok feltété-' lezett rendes lefolyása esetére kívánt a kedvezmények nyújtásával biztosítani. Ennek az értelmezésnek a helyes volta mellett szól az a körülmény is, hogy a visszavonás joga nemcsak az alperes javára van a megegyezésben kikötve. Ha tehát az alperes sem volna köteles a felperes elhatározásához képest a költségjegyzék szerint — nyilván terhesebb — munkadíjat fizetni, a felperesnek abban az esetben, ha ez neki a megbízást indokolatlanul visszaadja, nem vitathatja sikerrel azt sem az alperes, hogy a megállapodás ugyanezen részének az 6 jogait illetően az ellenkező értelmet kell adni. A meg nem támadott megállapítások szerint az árverésre adott halasztások közül az elsőnél az alperes is jelen volt, az ellen tiltakozását nem hozta a felperes tudomására s annak ellenére, hogy a második halasztásról az értesítést a felperestől kellő időben szintén megkapta, az "ügyvédi megbízást a felperestől csak jóval később, már csak 1929. január 18-án, éspedig csak annak a nézeteltérésnek a felmerülte után vonta vissza, amely a miatt keletkezett, mert a felperes az ellenfél által a halasztások alkalmával fizetett költségtérítéseket kizárólag saját javára fizetettnek kívánta tekinteni. Meg van állapítva és nincs támadás abban az irányban sem, hogy az alperes utasításától eltérőleg készpénzfizetés helyett elfogadott 5000 pengős váltót a felperestől az alperes a nélkül átvette, hogy azt az el-; járást kifogás tárgyává tette volna, sőt a váltón alapuló követelés behajtása iránt a