Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 17. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Felszólalások a Magyar Jogászegylet és Budapesti Ügyvédúnió ankétjén

68 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 17. SZÁM. súgókhoz nagyobb számban ügyvédeket is kineveznének birákul. Ügy védeknek közjegyzőkké való kinevezése is a mostaninál nagyobb mórtékben volna kívánatos. És kívánatosriak tartanám azt is, La a jövőben különösen az árvaszókek tervbevett államosítása esetén az árvaszékek elnökeitől és ülnökeitől is az ügyvédi vizsga letételét követeinők meg — szóval a képesítés emelését — szemben az 192Í) : XXX. tc. 65. §-ával. amely a képesítést leszállította. Úgy tudom, hogy ily követelmény felállítását a jelenlegi belügyminiszter úr is szükségesnek tartja. •1. A másik szempont a következő : Tán kissé visszásnak fog hangzani, ha azt állítom, hogy hazánkban még normális viszonyok közt is az ügyvédi pályára való nagy tolulásnak egyik oka az volt, hogy törvényeink és jogszabályaink hézagossága, szövevényessége, sokszor végrehajtatta nsága és avultsága miatt a jogkereső közönség igen sok jogbizonytalansággal találta magát szemben, amelyből legtöbbször csak az ügyvéd speciális tudása és ügyessége lelte meg a kivezető utal. így mintegy kereslet volt az alkalmas ügyvédek után. Ez a kereslet még inkább növekedett a háborús és inflációs idők alatt és után, amikor is megszületett a rendeleti törvényhozás és előállott a jogszabályok olyan káosza, a jogbizonytalanság olyan foka, amiben még a speciális szakemberek is alig ismerik ki mamagukat. Kiég legyen itt, ha csak a végrehajtási és jelzálogügyet, a valorizáció kérdését, a <jyámügyi, a gyermekvédelmi, az adó- és illetékügyi igazgatást, újabban a valuta kérdések szabályozását hozom fel például. Következik ebből, hogyha az ügyvédi pályára való tolulás elé a jövőben gátat kívánnunk emelni, elsősorban törvényeinket, jogszabályainkat kell egyszerűen, világosan, áttekinthetően szerkeszteni és rendszerbe szedni. Úgy vélem, egy ilyen törvényalkotás nemcsak az ügyvédségnek válnék előnyére, de a jogkereső közönség és a jogalkalmazó szervek tetszésével is találkoznék. 3. Végül még egy okra kívánok reámutatni, amely szerintem az ügyvédi pályára való tolulást szintén elő•idézni alkalmas volt. És ez az, hogy az 1883 :1. tc. 3. §-a értelmében az ügyvédi oklevél mindennemű pályára képesített. Ezért tolultak erre a pályára a vagyongyűjtés reményében különösen a vagyontalan társadalmi osztályok tagjai. Már most ezen az állapoton a közigazgatás rendezéséről szóló törvény annyiban változtatott, hogy az ügyvédi vizsga maga a közigazgatási tisztviselői pályára nem képesít, hanem ahhoz még megfelelő gyakorlat és gyakorlati vizsga letétele is szükséges. Ámde úgy a törvény, mint annak most készülő reformja olyan indokolatlan és messzemenő kedvezményekben részesíti az egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett egyéneket, amelyek megint csak az ügyvédi pályára való tólulásnak lesznek előmozdítói. így e rendelkezések az ügyvédjelölti gyakorlatot beszámítani engedik a közigazgatási gyakorlatba : megengedik, hogy akik az ügyvédi vizsgát letették, gyakorlat igazolása nélkül jelentkezhetnek a gyakorlati közigazgatási vizsga letételére, nemkülönben hogy az ilyeneknek a gyakorlati vizsga általános részéből vizsgát sem kell tenniök. Az lesz tehát a helyzet, hogy ami használni fog az egyesnek, ártalmára lesz a kar egyetemes érdekének. Mozaikszerű felszólalásomat azzal végzem, hogyha az ügyvédi hivatást továbbra is — munus publicumnak, azaz közszolgálatnál, kívánjuk tekinteni, ami belső lényege és rendeltetése szerint mindig és mindenütt volt, iigy az ügyvédi kar vergődő állapotán a kormánynak és törvényhozásnak minden eszközzel •miliamarabb segíteni kell. nehogy a kar anyagi és erkölcsi erőinek teljes aláhanyatlásával a jog, az alkotmányos és a társadalmi élet és a polgári szabadság egyik erős támasztó oszlopa alapjában rendüljön meg. II. Ribáry Géza ügyvéd : Az ankét tárgya : az ügyvédi kar túlzsúfoltsága megszüntetésének módjai. Ebből látható, hogy az ankét rendezői az ügyvédi kar túlzsúfoltságát vitán felüli ténynek tekintik, amely tény egyébként az összes felszólalók által is helyesen vitán felül állónak elfogadtatott. Ehhez a helyes ténymegállapításhoz természetesen én is csatlakozom, legfeljebb szabadjon ahhoz hozzáfűznöm azt, hogy az ügyvédi pálya túlzsúfoltsága oly relatív fogalom, amely igen sok tényezőtől függ, így nem csak a terület nagyságától, amelyen bizonyos számú ügyvéd működik, hanem a lakosság sűrűségétől is, az illető területen az ügyvédségnek biztosított munka .körtől, függ attól, hogy gazdasági téren stabilitás, 'fellendülés vagy depresszió észlelhető-e, függ a lakosság teherbíró képességétől, a törvények jóságától és változásaitól és függ bizony a lakosság perlekedő hajlandóságától is. Azt a kérdést tehát, hogy Magyarországon az ügyvédi pálya túlzsúfolt-e vagy sem, nem lehet egyedül azon az alapon helyesen eldönteni, hogy az itteni létszámot idegen országok és kartársak létszámaival összehasonlítjuk, hanem a fentebb felsorolt összes tényezőkre figyelemmel kell lennünk. Az összes tényezők figyelembevételével megállapítható azonban, hogy nálunk az ügyvédi pálya oly túlzsúfoltságot mutat, melynek erős gátat kell vetni és éppen azért találtam szükségesnek felsorolni legalább exemplicatíve a tényezőket, amelyektől az ügyvédség helyes létszáma függ, hogy a pálya túlzsúfoltságát annál nagyobb határozottsággal állapíthassuk meg. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy melyek volnának a túlzsúfoltság megszüntetésének ellenszerei, azt kell megállapítanom, hogy az eddigi vita során a felszólalók a helyett, hogy az ellenszereknek sokaságát felsorakoztatták volna, főleg a numerus klauzus körül hadakoztak. Megállapíthatom, hogy eddig négy felszólaló hangoztatta a numerus klauzus szükségességét, Zsitvay, Östör, Mendelényi, Erődy-Harrach, — hárman a numerus klauzus ellen nyilatkoztak (Teller, Pap, Kölcsey), egy felszólaló (Csorna) pedig remis-t jelentett. Az eredmény tehát eddig 4 1/2 : 3 1j2 a numerus klauzus javára. Miután úgy érzem, hogy ebben a teremben is majdnem egyenlően oszlanak meg a numerus klauzus hívei és ellenzői, talán célszerű eljárás volna a részemről, ha ebben a kérdésben az állásfoglalást felszólalásom végére halasztanám és ilyként magamnak az összes hallgatók jóindulatú figyelmét felszólalásom egész végéig biztosítanám. Mégis helyesebbnek látom, ha mindjárt felszólalásom elején színt vallok* ebben a kérdésben és így sportkifejezéssel élve, bejelentem, bogy «kiegyenlítek», vagyis állást foglalok a numerus klauzus ellen, miáltal az eddigi felszólalások eredménye 4 1/2 : 4 % számarány mellett kiegyenlítődik. Amidőn azonban a numerus klauzus ellen állási foglalok, nem tudom magamévá tenni azon fölényes szólamokat, amelyekkel az előadó Teller Miksa ügyvéd úr a numerus klauzusról szólott, de nem tudom magamévá tenni azt a patetikus szólamot sem, amellyel a Budapesti Ügyvédi Kamara érdemes elnöke, Pap József a numerus klauzussal szemben hadakozott. Készséggel elismerem, hogy az ügyvédség éltető eleme a szabadság, és így a numerus klauzus, ha annak megvalósítására döntően súlyos okból szükség nincs, feltétlen elvetendő. Ebben a kérdésben azonban azt hiszem, a numerus klauzus hívei, sőt az ügyvédi numerus klauzus mozgalom vezére, Östör József ügyvéd úr is egyet ért a numerus klauzus ellenzőivel. A virágnak is éltető eleme a nap és a levegő, és így a virágot állandóan a napra és levegőre tesszük ki, hogy fejlőd kiessék : mégis elképzelhetőnek tartom, hogy átmenetileg, ha oly jégeső fenyeget, amely a szabadba tett virágot múlhatatlanul tönkreverné, úgy azt az üvegházba fogjuk át nienetileg áthelyezni. Ugyan így. ha elfogadjuk is azt a helyes tételt, hogy az ügyvédség éltető eleme a szabadság és így az ügyvédi pályánál a numerus klauzus általában elvetendő, mégis objektív tárgyalva a kérdést, elképzelhetőnek tartom annak a szükségességét, hogy kivételesen és átmenetileg a numerus klauzus az ügyvédi pályán is megvalósíttassák. (!sak kivételesen és átmenetileg és csakis végszükség esetén. Az ügyvédi numerus klauzust általában két okból kívánják megvalósítani. Rlsősorban azért, hogy az ügyvédséget a mindennapi kenyér gondjától megszabadítsák és másodsorban azért, hogy az ügyvédséget megmentsék az erkölcsi pusztulástól, amely rendszerint, a kenyérgondok nyomában szokott járni. Megvallom, hogy a második okot az erkölcsi szempontokat, sokkalta magasabbra helyezem az első oknál, vagyis az anyagi szempontoknál. Sóba nem tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy az ügyvédi numerus megvalósíttassák csak azért, hogy akár csak egy falattal is több kenyér jusson azoknak az ügyvédeknek, akik már a pályán vagyunk, ellenben el tudom képzelni, hogy fájó szívvel hozzá tudnék járulni az ügyvédi numerus klauzus átmeneti megvalósításához akkor, ha oly végszükség esete következnék be, amely mellett az ügyvédi numerus klauzus megvalósítása, nélkül az' ügyvédi kar erkölcsi integritása forogna veszélyben. Az ügyvédi kar dicséretére legyen mondva, a mai napig sikerült ezt az erkölcsi integritást a súlyos kenyérgondok dacára is megóvni. Ha azonban a kenyérgondok még továbbra súlyosbodnának, a túlzsúfoltság még nagyobb méreteket