Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 16. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről - Az ügyvédi kar túlzsúfoltságának ellenszereiről. Kölcsey Sándor, a Debreceni Ügyvédi Kamara elnökének felszólalása a Magyar Jogászegylet és a Budai Ügyvédúnió ankétjén

ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 16. SZÁM. érdemi elintézését a Te. 37. § 1. bekezdésének helyes értelme szerint nem akadályozza a keresetnek 2000 P tőkére és járulókaira leszállítása ; ami pedig a főbeavatkozónak a perköltségre fenntartott felülvizsgálati kérelmét illeti, ezt a kir. Kúria szintén érdemben elbírálhatónak tartja, mert a Te. 37. § utolsó bekezdésének idevonatkozó rendelkezését akként értelmezi, hogy a törvénynek ezzel a rendelkezéssel az volt a célja, hogy csupán a perköltség kérdésében az ügy harmadfokú elintézés alá ne vitessék ugyan, azonban abban az esetben, ha felülvizsgálati kérelem beadásakor egyébként a törvény szerint helye volt felülvizsgálatnak, az utóbb csak a költségre fenntartott felülvizsgálati kérelem, a másik fél által beadott és a törvény szerint ki nem zárt felülvizsgálati kérelemmel egyidejűleg érdemi elbírálás alá vonható. P. VI. 2482/1931, Elnök : Térfi, előadó : Kientzl. Ügyvéd által hivatalos eljárásában okozott kár követelésének elévülési ideje. Ügyvédnek a fél megbízásából jogügylet létesítése körül kifejtett tevékenysége mindenképpen az ügyvédi képviseleti hivatásával járó cselekmény fogalma alá esik, következőleg e hivatalos eljárásban végzett cselekvése vagy mulasztása által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból okozott kárért egyedül az ügyvédi rendtartás szabályai szerint tartozik, éspedig a 71. § értelmében teljes kártérítéssel. A magánfólnek kártérítési keresete pedig a 72. §-ban meghatározott, a rendesnél rövidebb elévülési idő alá esik. Nem tehet e részben különbséget az a körülmény, hogy az ügyvédnek a megbízója érdekében kifejtett tevékenységet az ellenfél (felperes) a saját megítélése szerint egyenesen az ő megkárosítására irányzott eljárásnak, tilos cselekménynek minősíti, mert a hivatkozott 72. § szerint csak a hivatali bűntettek nem esnek a kétéves elévülési idő alá. De nem helytálló a felperes hivatkozása a Kúria jogegységi tanácsának 52. sz. polgári döntvényére sem, amely a veszélyes üzemek tárgyi felelősségén alapuló kárkövetelésekre megállapított rövidebb elévülési idővel szemben kivételt állít fel az általános magánjog egyéb jogcímére alapított kártérítési követelésekre nézve. Az ügyvédnek e minőségében egyedül a fenti tételes törvényben szabályozott kártérítési felelőssége áll fenn, amely tehát, mint az általános szabály alóli kivétel, az ügyvédi hivatással járó minden eljárásban kivétel nélkül alkalmazandó még akkor is, ha az ügyvéd cselekvése szándékosan károkozó volt is, amennyiben az törvényszerű jogorvoslattal már elhárítható nem lenne. Nincs törvényes alapja ezeknél fogva a felperes abbeli igényének, hogy az alperes ügyvéd kártérítési kötelezettsége az általános magánjog szabályai szerint bíráltassék el. Minthogy pedig az iratok tartalmából megállapíthatóan a felperes a vételi ügylet meghiúsulta okából szenvedett kárát az eladóval szemben már 1924. évi szeptember hó 22-én beadott keresetlevelében érvényesítette az általa számszerűsített káráról, tehát ebben az időben nyilván tudomása volt, s minthogy kárigényének jogossága is már 1926. évi május 16-án bíróilag jogérvényesen meg volt állapítva : helyes a fellebbezési bíróság döntése, amely az alperes idevonatkozó kifogása alapján a felperes kártérítési keresetének elévülését az 1874 : XXXIV. tc. 72. §-a értelmében megállapította s ez alapon azt elutasította. E döntés ellen irányuló felülvizsgálati kérelmet a kifejtettek szerint el kellett utasítani s a felperest a sikertelen kórelemmel okozott költségek viselésére kellett kötelezni. P. VI. 2842/1931. Elnök: Térfi, előadó : Kientzl. Az ügyvédi élet kuriózumai. Kitűnő perrendtartás-cenzorunk meleghangú levélben üdvözölte a napokban kormányfőtanácsosi címmel kitüntetett kartársunkat. Majd mikor néhány nap múlva személyesen találkoztak, ezzel rázta meg az ünnepelt kezét : «Az írásbelivel egyezően!» Szemle. A kamarai társasebédek intézménye eredetileg kettős cél megvalósítása érdekében létesült: egyrészt ízletes, bőséges és olcsó ebédben részesíteni azokat a kollégákat ós családjukat, akik háztartást nem vezetnek és a kamarai ebéd nélkül a drágább vendéglői kosztra lennének átalva ; másrészt ingyenes vagy félárú ebédjegyek kiosztásával a legdiszkrétebb módon hathatós támogatásban részesíteni a segélyakció keretében azokat a kartársakat, akik erre rászorultak ós akiken ezekkel az ebédekkel a készpónzsególyezósnól jobban tud a Kamara segíteni. Mindkét feladatát kifogástalanul oldotta meg az akció, ezt ma. már, féléves fennállása után minden tárgyilagos kritika elismeri. Legutóbb egy miskolci kollégánk a társasebódnek egy harmadik jelentőségére is felhívta figyelmünket : arra ugyanis, hogy a Budapesten tárgyaló vidéki kartársaknak milyen kényelmet jelent az, ha «a vendéglői ár egy töredékéért, művelt embereknek való környezetben, tisztán felszolgált, ízletes táplálókot kap ugyanott, ahol fővárosi kollégáival találkozni ós a fővárosi és vidéki ügyvédek közötti baráti kapcsolatot szorosabbra fűzni is alkalma nyílik». Sajtószemle. Jogállam. Schuszter Rudolf, a szabadalmi felsőbíróság ny. elnöke : «Az orvos felelősségérőb) írt cikkében az utóbbi évek orvosi műhibáival kapcsolatos kártérítési perekről írva, az orvosi kamara mielőbbi felállítása mellett foglal állást. Tóth György kúriai bíró : «Az ígért hozomány valorizációja házasságkötés előtt» címmel a Kúria újabb joggyakorlatát fejtegeti, mely szerint idő előtt is megállapítja a Kúria a hozományadási kötelezettséget, ha a marasztalásra irányuló egyéb feltót elek fennállanak. Rácz János járásbíró : «Van-e helye 200 pengőt meg nem haladó ügyvédi díj iránti perekben fellebbezésnek?» című cikkében, az ügyvédséget nagyon is közelről érdeklő kérdést tárgyal. Különben a kérdéssel a Kúria kispolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsa május 13-án fog elvi állást foglalni. Szántó Imre : «Jogszabályok összeütközése szerződósenkívüli kártérítési kötelmeknél)) cím alatt oly eseteket fejteget, amidőn a kárt okozó cselekmények egyik tényállás eleme nemzetközi momentumra mutat, a tételes jogok között különbségek vannak vagy a jogintézmények kidolgozásában vannak eltérések. Végül Magyar István koronaügyész szép kritikáját kell kiemelnünk, Mendelényi László és Auer György : «A bűnvádi eljárási jog» című munkájának 5. kötetéről. Igazságügyi vonatkozású rendeletek. 2500/1933. M. E. számú rendelet az 1933. évi mezőgazdasági munkálatok elvégzéséhez szükséges hitel előmozdítása tárgyában. (Bp. Közi. 57. szám.) 3230/1933. M. E. számú rendelet a dohánytermő területek csökkentésével kapcsolatos rendelkezések tárgyában. (Bp. Közi. 66. szám.) 9800/1933. I. M. számú rendelet a bűnvádi eljárás során hozott határozatoknak egyes hatóságokkal közlése tárgyában. (Bp. Közi. 68. szám.) 10,000/1933. I. M. számú rendelet a bírósági ügyvitel egyes szabályainak módosítása ós kiegészítése tárgyában. (Bp. Közi. 69. szám.) 23,000/1933. P. M. számú rendelet az egyenes adók után fizetendő rendkívüli pótlókok és egyes adótételek felemelése tárgyában. (Bp. Közi. 70. szám.) 9259/1933. K. M. számú rendelet a hitelezők ós adósok közötti egyezkedést közvetítő ipar gyakorlásáról szóló rendeletek módosításáról. (Bp. Közi. 71. szám.) 21,176/1933. P. M. számú rendelet az óvadókképes értékpapírok jegyzékének módosítása és kiegészítése tárgyában. (Bp. Közi. 72. szám.) 45,000/1933. P. M. számú rendelet a rendkívüli házadómentessógről szóló 1929. évi XXIX. tc. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás részbeni módosítása tárgyában. (Bp. Közi. 75. szám.) 8112/1933. I. M. számú rendelet az 1933 : II. tc.-en alapuló állami kölcsönjegyzósben a hitbizományi birtokosok részvételének megkönnyítése tárgyában. (Bp. Közi. 76. szám.) 19,751/1933. K. M. számú rendelet a védjegyügyi peres és nemperes eljárás tárgyában. (Bp. Közi. 79. szám.) Soh felesleges munkától szabadul meg, ha Budapesti Ügyvódúnió racionalizált nyomtatványait használja. Felelős szerkesztő: Dr. Teller Miksa V., Szalay-u. 3. (Tel.: 20-3-95.) Felelős kiadó: Vállas Lajos. Franklin-Társulat nyomdája : Géczy Kálmán*