Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 15. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltsága megszüntetésének módjai - Az ügyvédi kar túlzsúfoltsága megszüntetésének módjai [2. r.]

15. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 61 évvel ezelőtt, abban az esetben, hogy álla­nánk ma már?! És akkor nem kellene arról vitatkozni, hogy ezt a létszámot miképpen apasztjuk le. Ezek a számok beszélnek és megmutatják, hogy igen is a korlátozott számú ügyvédségnek ezen elgondolása sze­rint, amelyet voltam bátor röviden ismer­tetni, e szerint azonnal mutatkozik a javuló hatás, amely mindig jobb lesz. Úgyhogy azt állítani, hogy a korlátozott számú ügyvéd­ség mellett a hatás nem volna meg, ez egy tiszteletreméltó tévedés, azonban mégis csak tévedés. Most már én. végeztem tulajdonképpen, mert hiszen én kifejtei I em azt, amire őnagy­méltósága itt alkalmat adni kegyes volt. Befejezésül még egy-kettőt legyen szabad elmondanom. Nagy tévedés azt hinni, hogy én meg­állok a korlátozott létszámú ügyvédség mel­lett és azt mondom, hogy csak ezt csináljuk meg. Az ügyvédi szolidaritásból kifolyólag nem veszem rossz néven, hogy a kollegák .következetesek voltak és nem olvasták el könyvemet,1 mert akkor tudhatnák, hogy -én nem vagyok kizárólagosan ezen rendszer mellett. Mindazt, amit el méltóztatott mon­dani, aláírom. Zsitvay Tibor őnagyméltó­:sága egy pár kitűnő gyakorlati módosítással volt szíves gazdagítani az előadói beszédet. Csakhogy ezek nem használnak lényegesen, és nemcsak, hogy nem használnának lénye­gesen, hanem olyan idő alatt sem, mint kor­látozott létszám. Mindez az ügyvédi kar minőségében javítását célozza, abszolúte szükséges, teljesen elismerem, erkölcsileg és ^szellemileg. Egy pillanat alatt, végigszalad­hatok, rajtuk és elmondhatom, hogy mind­ezek a/ elgondolások egy pár évre az ábrán­dok világába tartoznak. itt vannak sorban : a jogi oktatás re­formja. A minap voltam a kultuszminisz­tériumban, amelyhez tartozik a jogi oktatás reformja. Karafiáfh kultuszminiszter tör­vénytervezetet készített róla. Olyanformán -van ez, mint Mikszáth Kálmán «Vén gaz­•emberében», azt mondja valaki, hogy jegyzőkönyvet vettek fel, erre azt mondja az öreg úr : «amiről Magyarországon vala­miről jegyzőkönyvet vesznek fel!» Én is azt mondom : a jogi oktatás reformja? Ez nem új dolog, ez 50 éves kérdés. Borzalom, hogy megakad ez a dolog. Megakad azon, hogy három jogakadémia kérdést csinál belőle. Ez a törvénytervezet ott fekszik egyik refe­rens asztalán. Ennek a megvalósítását nem tudtuk ötven esztendő alatt megcsinálni, azt hiszem ezután sem fogjuk tudni meg­csinálni. Aztán itt van az ügyvédjelöltek kikép­zése. Nagyon jó, aláírom, benne van a ter­vezetemben. Apróság. Itt van az ügyvédi vizsga szigorítása. Magáin javasoltam. Nem segít lényegesen. A fegyelmi bíráskodás szigorítása. Meg van az összes kamaráknál. A Jegyzői magánmunkálatok. Ki hiszi, hogy a jegyzői magánmunkálatok megszün­tetését egy agrár törvényhozással el lehet fogadtatni. Zsitvay Tibor őnagyméltósága. nagyszerűen van erről informálva, ö ott volt az ország igazságügyi rúdjának Az •okirati kényszert letárgyaltuk az igazságügyi bizottságban. Mégsem lett törvény. Ez a korlátozás összefügg a jegyzői magánmun­kálatok megszüntetésével. Ez a három leg­fontosabb, amiből valami kinézne. Magyar sors, magyar tragédia! így van! De a tényekkel kell számolnom, a lehetőségekkel, nem azt kell mondanom, hogy mit kívánok. Az nagyon könnyű, hogy mit kívánok. De nem az jó politika, hogy mit kívánok, ha­nem hogyan tudom megvalósítani. Es nem tudom másként megvalósítani a kari túl­zsúfoltságot, mint ahogyan elmondottam. Megyek tovább : a közigazgatási bírás­kodás. Kétségtelenül valami. Zsitvay Tibor őnagyméltósága rendkívüli erőfeszítéssel képviselte mindenkor, azt hiszem meg is fog valósulni, de valamit ne, felejtsünk el. Azt hiszem a legfelsőbb fokon az ügyvédi kény­szer meg fog történni. De hogy középfokon mcglcsz-e, ehhen kicsit kételkedem. Mert a középfokú közigazgatási reformot a belügy­miniszter nem azért hozza, mintha rajtunk segíteni akarna. Az igazságügyminiszter uraktól elvárjuk ezt. Hogy a belügyminisz­ter ezt egyáltalán hozza, ennek célja a köz­igazgatási jognak egy magasabb polcra eme­lése és bizonyos közigazgatási egyszerűsítés. Ilyenformán nem mernék feltétlenül igen­nel válaszolni arra, hogy itt az ügyvédi kényszert el tudjuk-e érni. Mindenesetre a törvényhozás azon lesz. De ón nem mernék ebbe úgy belekapaszkodni, mint valamibe, ami az ügyvédség helyzetén lényegesen fog változtatni. Azután az ügyvédi közmegbizatások. Idevonatkozókig mindent összeszedtem. A budapesti ügyvédi kamarai jelentésben min­den őbenne van. Egyébként ezek közé tar­tozott az a kívánság, hogy ügyvédrevízorok rend élt essenek ki pénzintézetekhez, a föld­birtokreform eljárásba vonassanak be. a községek köteleztessenek jogtanácsosok tar­tására. Itt van a zugirászat. Szintén nem segít lényegesen. A szegény véd elem díjazása. Ki­tűnő elgondolás, de ebben nem bízhatunk ma. Mindezek segítenek szintén, emelik az ügyvédi kar nívóját, azonban ezt a dolgot lényegesen nem viszik előbbre. Nagyon köszönöm, hogy kegyesek voltak a felszólalásomat meghallgatni. Ez a kérdés úgy ki van dolgozva és merítve hosszú éve­ken keresztül, mint talán egyetlen egy idő­szerű kérdés sem ; akár azt veszem, hogy új ügyvédi rendtartást csináljunk, akár hogy fenntartjuk a jelenlegi rendszert. Üt törvény­tervezetünk van, mert Nagy Dezső ós Pollák Illés tervezetei nem avultak el. Az igazság­ügyi kormányzat mindezt ismeri, ismeri az országos ügyvédgyűlés ós a kamarák állás­pontját. Ismerni fogja rövid időn belül ennek a tekintélyes egyesületnek, a Jogász­egyletnek vitáját is. Most már csak cselekedni kellene. Mert őnagyméltósága a Kúria elnökének teljesen igaza van, amikor nagyszerű újévi beszédé­ben azt mondta, hogy itt a 12-ik óra. És én az igen tisztelt kollégáimhoz ad­resszálonrszavaimat : értsük meg egymást az utolsó percben, mert itt a cselekvés ideje, különben a magyar ügyvédségre még nehe­zebb idők jönnek. Ha az ember a külföldi jogfejlődóst nézi, s ha a törvénykezés egy­szerűsítését tekinti, azt kell mondanom, hogy sokan nem tudják, mi van a levegő­ben. Azután az ügyvédi díjak reformja. Ez olyan téma, amiről külön lehetne és kellene beszélni. De nem akarok szólni. Itt az utolsó pillanat, de ha ezt nem ragadjuk meg, úgy amint őnagyméltósága a Kúria elnöke mondotta, akkor csatlakozom ahhoz a né­zethez, hogy a magyar ügyvédség elveszett, csak mohikánjai lesznek ennek az ügyvéd­ségnek, amelyet fenntartani akarunk. E nélkül a magyar ügyvédséget fenntar­tani nem lehet, korlátozott számú ügyvéd­ségre van szükség, akár ebben az elgondo­lásban, akár Szladits elgondolásában, akár más elgondolásban. Azt hiszem nagyon kö­zel állunk egymáshoz, nem is olyan messze, mint gondolják. Budapesti Ügyvédi Kamara. A Budapesti Ügyvédi Kamara választ­mánya f. hó G-ikán tartott ülésében rend­kívüli érdeklődés mellett foglalkozott a zárt. létszám kérdésével. Ezt a kérdést részben a viszonyok, részben a mesterségesen szított hangulat a kari érdeklődés homlokterébe tolta. A Jogászegyletben most folyó ankét is körülötte forog. Főképpen ez az időszerű­ség indította Pető Ernőt arra, hogy a vá­lasztmányban azt az indítványt tegye, hogy az 1928-ban e kérdésben hozott s a, szabad ügyvédséget követelő választmányi határozat újabb határozattal megerősíttes­sék. Beható és magas színvonalú vita után a választmány többsége három szavazat ellen elfogadta Pető Ernő ós Mezei/ Sándor egyesített indítványát, amely szerint : a választmány a szabad ügyvédség mellett foglalt állást és tiltakozik a zárfszámnak bármely formában való behozatala ellen. Ügyvédi létérdeknek tekinti azonban, hogy a túlzsúfoltság megszüntetésére és az ügy­védi kereset területének kiszélesítésére sür­gős intézkedések történjenek, s e kérdések állandó napirenden tartása és megfelelő javaslatok kidolgozása végett saját kebelé­ből bizottságot küld ki azzal, hogy javas­latait 30 nap alatt terjessze a választ­mány elés * Ugyancsak ezen az ülésen foglalkozott a választmány az ügyvédi immunitás védel­mével is. Grünhut Ármin ismertette Rajna Dezső budapesti ügyvédnek panaszát, mert egyik ügyfele érdekében kifejtett tevékeny­sége miatt, egy nyugalmazott katonatiszt párbajra hívta ki. A választmány a leg­határozottabban amellett foglalt állást, hogy az ügyvédet büntetőjogi és fegyelmi felelős­ségén kívül ügyvédi tevékenységében semmi­féle támadás vagy kényszer ne korlátoz­hassa, s ügyfelének védelmében még társa­dalmi szokásokra alapított fellépéssel se legyen akadályozható. A választmány fel­iratot intézett az igazságügyminiszterhez, melyben az ügyvédi immunitás hathatós védelmét kívánja s felkéri az igazságügy­minisztert, hogy a katonai hatósággal is lépjen érintkezésbe avégből, hogy az ügy­védnek hivatása körében tett kijelentései vagy végzett cselekményei a párbajra ki­hívás okául a vonatkozó katonai szabály­zat szerint se legyenek tekinthetők.

Next

/
Thumbnails
Contents