Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 15. szám - Az ügyvédi kar túlzsúfoltsága megszüntetésének módjai - Az ügyvédi kar túlzsúfoltsága megszüntetésének módjai [2. r.]

.60 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 15. SZÁM. séges ügyvédi díj skála úgysem lehetséges, mert az egyes helyeken mások és mások a rezsiköltségek és a termelési költségek. Veszélyesnek tartanám, ha behoznák nálunk az ú. n. egységes díjskálát, ahol ugyanis perszakonként egységesen, az aktusok számára való tekintet nélkül állapíttatnak meg a költségek. Ezen rendszer nemcsak az ügyvédeknek ártana és már erre való tekintettel is elejtendő, de ártana a közhiteinek is, mert alperes rizikó nélkül húzhatná a pert a végtelenségbe, hiszen akárhány tárgyalást provokálna rosszhiszemű védekezésével, mint pervesztes mégis csak egyszeres díjban maraszt altatnék. Minden aktust külön kell díjazni, feltéve, hogy erre a ténykedésre perjogi szempontból szükség volt, ha nem volt szükség, úgy díjazás nem jár, de a bíró tartozik ezt kellően megindokolni a, Pp, '210. §-a szerint. Én is azok közé tartozom, akik visszaállt! andónak tartják az 1868 : LIV. tc.-nek azon rendelkezését, hogy az ügyvédi költség a saját féllel szemben is megállapítandó. Kimondandónak tartom továbbá, hogy közigazgatási eljárásban és a perenkívüli kontradiktórius eljárásban az ellenfél az alaptalan fellépésével okozóit köllségeknek viselt'sére köl élezendő. III. Az utolsó évtizedekben sok- munkaterületet vontak el az ügyvédségtől ; ez a kérdés egy égelő, la jó sebe a karnak. Ezen elvont munkaterületek egyrészt visszaadandók, másrész! pedig újakkal pótlandók. Nem akarom ezúttal felsorolni e tekintetheti összes kívánságainkai, csak azon munka alkalmakra térek ki, amelyek azonnal megvalósíthatók a kincstár megterhelése nélkül. Mi ügyvédek, ma különös súlyt helyezünk arra, hogy a hihetetlen mértékben elfajult zugírászat mentől előbb gyökeresen oi vosoltassék, s ép azért sürgősen követeljük a zugirászati törvényjavaslatnak mentől előbb való tetőalá hozását. Sürgetjük az okirati kényszerről szóló t örvényjavaslatnak alkotmányos letárgyalását. Ezen törvénynek azonban olyannak kell lenni, hogy a közjegyzőknek, vagy pedig a községi jegyzőknek olyan munkaterületeket, ne biztosítson, amelyekkel eddigelé nem rendelkeztek. Sürgősen felállítandónak tartjuk az alsófokú közigazgatási bíróságokat kötelező ügyvédi képviselettel. A többi munkaalkalmat fokozatosan kell életbeléptetni, ezekre most, az idő előrehaladott volta miatt, ki nem terjeszkedhetem. Azok az eszmék, amelyeket az ankéten felvetettek és még fel fognak vetni, már most az Ügyvédi Rendtartás novellájaként törvénybe foglalandók, a régi halogatási hibába esnénk, ha az itt elhangzott közóhajokat az alkotandó Ügyvédi Rendtartás sü'llyészt őj éb e j utt átnók. Ennek az ankétnek az egyik eredménye az lesz, hogy konstatálni fogják, miszerint a. lelkekben nincs még meg a kellő harmónia és egyetértés a zártszám és a szabad ügyvédség kérdésében. Én kívánnám azonban, hogy legyen ezen ankétnek egy pozitív, mindenki által elismert eredménye is: t. i. az, hogy úgy a jogászközönség, mint az igazságügyi kormányzat, de az egész közvélemény is, meglegyen győződve arról, hogy ezen ankét minden egyes felszólalója és tagja szívén viseli a magyar ügyvédség helyzetét, azon mentől előbb s mentől bizonyosabban akar segíteni,szemelőtt tartva azt, hogy a magyar ügyvédségnek a sorsa szorosan össze van forrva a nemzet sorsával is. Az ügyvédi kar túlzsúfoltsága megszüntetésének módjai.* (Östör József felszólalása.) Harmadik nagy kérdés, miképpen történjék a felfrissítés. Bámulatos, hogy a jelszavak milyen népszerűek, és hogy ennek folytán tévedések vannak. Én százszor hallottam azt az ellenérvet, hogy a korlátozott számú ügyvédségnek az a hibája, hogy nem használ azonnal, másodszor, hogy semmiféle utánpótlás nem lesz. Itt a három tervezet. Elképzelni sem lehet olyan törvényt, amelyben minden további fejlődés, felfrissítés a magyar ügyvédség évek hosszú során át ki volna zárva. Ilyen nem létezhetik. Itt csak arról van szó, hogy a felfrissítésről miként gondoskodjunk. Ha a törvény így szólna, hogy 2000 lenne az ügyvédség létszáma és addig álljon meg minden, amíg 2000-re le nem csökkenünk, így volna csak kizárva egyelőre a felfrissítés. Azonban úgy a Körösi Kálmán tervezete, mint az enyém is a felfrissítésről gondoskodik. Leopold Elemér tervezetében e tekintetben nem találunk semmit, de bizonyára ő is ki fogja egészíteni tervezetét. Körösi tervezete és az enyém között csupán az a különbség, hogy míg ő kötelezőleg előírná, hogy évenként a megüresedett helyeknek felét feltétlenül be kell tölteni, míg a létszám alá nem csökkenünk, addig az én tervezetem 25 %-ban engedi meg a felfrissítést, tehát folytonosan egy negj^edrésze lenne a felfrissítés. Csak akkor számíthatunk azonban a zártszám gyorsabb hatására, ha a felfrissítésben nem megyünk el olyan magas arányszámig, mint Körösi Kálmán tervezete. Nem mondhatok el mindent. Rá kell térnem egy második nagy kérdésre : hogy hát mi a hatása, lesz-e hatása és mikor lesz. Idevonatkozóan legyen szabad a következőkkel tisztába jönni. Soha nem gondoltuk mi azt, hogy a korlátozott számú ügyvédség azonnal a teljes hatását érezteti. Ez abszolút lehetetlenség, előbb már kifejtettem. Azonban bizonyos tekintetben rögtön éreztetheti hatását, mert a további szaporodásnak máris rögtön elejét veszi, és ez nagy dolog. A számok majd fognak beszélni, amiket idevonatkozólag leszek bátor közölni. A másik, hogy fokozatos javulás fog beállni mindaddig, amíg el nem fogjuk érni azt a létszámot, amelynek elérése nem olyan hosszú, amint az előadó úr mondotta. Idevonat kozólag, minthogy a példa beszél legjobban, én azon adatok alapjáni, amelyekét bárki megtalálhat tör* Ref. közi. — Az előbbi közleményt lásd n 14. számban. . vény tervezetekben és könyvekben, csak két példával óhajtom az igen tisztelt értekezletet felvilágosítani. 1927-ben az ország ügyvédsége 5967 volt, Budapesten 3082. A szaporodás 1932-ig az volt, hogy az országban felment 6287-re, Budapesten 3191-re. Ebből pedig azt látjuk, hogy öt év alatt a szaporodás országos, átlagban 320 volt, Budapesten pedig 109. Ezt az öt esztendőt jegyezzük meg magunknak, mert ebben az öt esztendőben az ügyvédek szaporodása nem mutatta azt az erős tempót mint azelőtt. Tehát, ha ezt az öt évet veszem alapul, ebben az esetben ez a szaporodás igazán reális számításon alapul. Tehát nyugodtan elmondhatom, hogy nem tévedek, ha azt mondom, hogy erre a szaporodásra számíthatok öt év múlva is. Ebben az esetben az ország ügyvédeinek száma, hozzáadva az 1932. évi 6287-hez a megelőző 320-at, kitesz 6607-et. Lehet, hogy tévedek 50-el jobbra vagy balra, ez nem fontos. A budapesti kollégák száma nem szaporodott annyira. Azt mondhatnám, majdnem abnormális ez a szaporodás, kegyeskedjék visszatekinteni csak 25—30 esztendőre. Hogyha hozzáveszem, a 3191-hez ezt a 109 szaporodást, akkor öt év múlva 3300 lenne az ügyvédek száma. Ez lenne' tehát öt év múlva a helyzet. Most már mire számíthatunk mi abban az esetben, ha ez a korlátozott szám el fogadtatik. Az igen tisztelt kartárs úr azt mondotta, hogy körülbelül 50—60-ra tehető a törölt ügyvédek között az elhalálozások száma. A Kamara legutolsó jelentése szerint •SS volt Budapesten a különböző címeken töröltek száma, és az én számításom alapján körülbelül 2 72%-ra lehet tenni átlag a törléseket. Tehát ha 2 1/2°/o"0^ veszek számításba, ebben az esetben kitűnik, hogy 157 törlés van az egész országban. A 157 törlésből nekem le kell vonnom 1/l-et, mert egynegyedet befogok ereszteni, tehát évenként 40-et fogok, talán 50-et fogok felvenni. Tehát évenként lesz 118 apadás. 118-at megszorozva 5-el, kitesz 590-et, ezt levonva a jelenlegi létszámból, az ügyvédség létszáma öt év múlva 5697-re száll le. Míg tehát a jelenlegi rendszer mellett 6600 körül mozogna 1937 végén, ezen elgondolás révén leszáll körülbelül 900-al kevesebbre. Ez a számítás nem cáfolható meg, ez tény, ezek kétségtelen dolgok és itten csakis a számokban lehet vitatkozni, másképpen nem. Ugyanilyen volna az eredmény Budapesten is. Budapesten e jelenlegi rendszer mellet t 3300-at tenne öt év múlva az ügyvédség száma, ellenben ezen tervezet szerint — ha összeültetnének bennünket, akik elvileg a korlátozott számú ügyvédség alapján állunk, mi hamarosan meg tudnánk egyezni és olyan tervezetet szerkesztenénk, amit azok is örömmel fogadnának, akik most elvileg nincsenek mellette, — öt év múlva egy 500-as apadás állna be. Én így látom ez a dolgot, sokat nem tévedhettem, talán legfeljebb 10 %-ot, ez utóvégre természetes. Nem azt kell mondani, mikor lesz meg a teljes zárt számú ügyvédség, ez csakugyan nem lesz 3—5 év múlva, lehet belőle 10—15 év. De kegyeskedjék elgondolni, hogy ha nem 1933-ban valósították volna meg, hanem 1927-ben, öt