Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 11. szám

11 . SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 43 lament mindkét Házának ügyvédtagjait lehetőleg egységes állásfoglalásra bírja az összes ügyvédi kérdésekben. A Budapesti Ügyvédúnió értesülésünk szerint az indítványt magáévá tette és már a legközelebb értekezletre fogja egybehívni a képviselőház és a felsőház összes ügyvédtagjait, a blokk megalkotása végett. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Az ügyvédi munkadíj után a megintés időpontjától késedelmi kamat megítélése. A fizetés kezdőpontja ellen intézett felülvizsgálati panasz sem bír alappal, mert a fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint a felperes a D. alatt másolatban becsatolt levélben kérte díjkövetelésének kiegyenlítését, — ebből a fellebbezési bíróság okszerűen vonta le azt a következtél esi. hogy ez a tény megintésnek tekintendő -— ettől az időtől kezdve alperes késedelembe esett, tehát a kamatot fizetni tartozik. Elnök : Térfi, előadó : Barabásy P. VI. 798/1931. Baráttól kért ügyvédi tanácsot díjazni kell. A 28. tétel alatti ténykedés tárgya egy ügyvéd által készített szerződéstervezet áttanulmányozása és véleménynyilvánítás volt. Ezt a fellebbezési bíróság mint a felek között fennállott barátságon alapuló szívességi ténykedést nem díjazta. Az idevonatkozóan becsatolt 12//. alatti levél bizalmaskodó hangja ugyan igazol a felek között fennállott olyan barátsági viszonyt, amely indokolhatná azt a feltevést, hogy az alperesek az ilyen értekezést szívességi ténykényt kívánták kezelni. Ámde a barátság kölcsönös érzelmi viszony lévén a szívességi szolgáltatások viszonosságában nyer kifejezést. Nincs azonban adat arra, hogy az alperesek a felperes ügyvédi tevékenységének ingyenes igénybevételét a saját foglalkozásuknak megfelelő ingyenes juttatásokkal viszonozták volna. Egyébként pedig a jogi tanácsadás és vélemény az ügyvéd liiválásához tartozó szellemi munka lévén, egymagában az a tény, hogy a fél, alakszerű meghatalmazás nélkül ugyan, de igénybe veszi az ügyvéd eljárását ügyének megfelelő ellátása érdekében, maga után vonja az ügyvédi munkadíj megtérítésére vonatkozó fizetési kötelezettséget. Ezért a felperes felülvizsgálati kérelmére a fellebbezési bíróságnak e részben elutasító rendelkezését meg kellett változtatni és — miután felperes az alpereseknek az ügyhöz fűződő vagyoni érdekét felbecsülni nem tudja — a kérdéses okirattervezetről adott szóbeli véleménynyilvánításért járó díjazást mérsékelten 30 P-ben meg kellett állapítani. A 38. tétel alatti felszámítás díjmegállapítását az ellenérdekű felek mindegyike megtámadja. A másodrendű alperesnek eskü alatt tett az a vallomása, hogy a kérdéses beszélgetés — bár látogatás alkalmával — mégis attól elkülönzötten a felperes ügyvédi irodájában folyt le, arra mutat, hogy az ügyet az alperes maga sem tekintette a látogatás keretében elintézhetőnek. Ezért a mérsékelt összegben megállapított díjazás nem sért jogszabályt. Annak az ügy értékével arányban álló felemelése viszont nem indokolt azért, mert a kérdéses tanácskérés nem közvetlenül, hanem csak távoli tervezgetés alakjában érintette a bérlemény tárgyértókét. Elnök : Térfi, előadó : Kerényi, P. VI. 752/1931. . Perköltség. Van-e helye fellebbezésnek 200 P-őn aluli költségjegyzékperben? Lapunk multévi 46. számában ismertettük egyik törvényszéknek a címben foglalt kérdésre vonatkozó két határozatát, amelyek közül egyik igenlően, másik tagadóan dönti el a felvetett kérdést. Egy kartársunk beküldötte a pécsi kir. törvényszék Pf. 101/933. számú végzését, amelyet egy ügyvédi költségekre vonatkozó, újított perben hozott a bíróság a fellebbező fél kifejezetten hivatkozott a 197,100/914. B. M. sz. rendelet 9. §-ára. A végzés a következő indokolással utasítja vissza a fellebbezést : «A jelen alapperbeli ítélet ellen alperes azért nem élhetett fellebbezéssel, mert az alapper pénzfizetésre irányul s az ítéletben alperes a fellebbezés kizárására irányadó 200 P-őn aluli összegben (164 P tőke és jár.) marasztaltatott, s mert az alapper nem tartozott azon perek közé, amelyek értékre tek,Í7itet nélkül ki vannak véve a községi bíróság hatásköréből. Ezeket ugyanis a Pp. 758. §-a kimerítően felsorolja s ez eseteken kívül a fenti szakaszjS. pontjának rendelkezéséhez képest csupán valamely külön törvény állapíthat meg kivételeket, olyan akülön törvény» pedig, mely az ügyvéd díjkövetelését tárgyazó pert a községi bíróság hatásköréből kivenné, vagy a járásbíróság hatáskörébe utasítaná — figyelemmel arra, hogy az Ü. B. 58. §-át a Ppé. 17. §-a hatályon kívül helyezte — jelenleg nincs.» Ezt az indokolást távolról sem találjuk meggyőzőnek. Ügy véljük azonban, hogy ma, amikor a 200 P-őn aluli költségköveteléseknek sokkal nagyobb a jelentősége, mint volt az elmúlt évek kedvezőbb viszonyai közepette, indokolt lenne jogegységi döntvénnyel rendezni ezt a kérdést, amelynek egyedüli helyes megoldása — a fent idézett rendeletben is megnyilvánult intenciónak megfelelően —• csakis az lehet, hogy fellebbezésnek értékre tekintet nélkül helye van. Az ügyvédi élet kuriózumai. A bírósági gépírószolgálatnak lapunk egyik utóbbi számában is közzétett elszámolása ezen intézménynek örvendetes pénzügyi eredményéről és népszerűségéről tett tanúságot. A Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárosai a gépírószolgálat kitűnő eredményeinek hatása alatt az eddigi 24,000 pengő évi kamarai segély helyett már csak 18,000 pengőt állítottak be a kamarai költségelőirányzatba. A gépírószolgálat vezetői úgy jártak ezzel a pénzügyi sikerrel, mint néhai Báron sebészprofesszor járt egy ismert báró ós bankvezér gyógykezelésével.. Első látogatása alkalmából, mikor a páciens állapota egészen kritikus volt, a beteg aggódó hozzátartozói a professzort a legfinomabb BockHavannával kínálták meg. Második látogatása alkalmával Báron tanár a betegnél némi javulást konstatált, mire — egy Boyal-Havannát kapott. Harmadik látogatásakor — a láz további csökkenéséből tartós javulást jósolt — ami azonban számára már csak egy Media szivart eredményezett. Jött a negyedik vizit, amely után a beteg báró fia egy olcsó Trabuco szivarral kínálta meg a professzort. «Ja, so gesund ist Ihr Herr Papa noch nicht!» («ja hát, annyira az Ön kedves papája még nem egészséges*), jegyezte meg erre csöndes malíciával a professzor. Szemle. Megengedett-e köztisztviselői állásra utaló kifejezésnek használata? Az így feltett kérdésre a Budapesti Ügyvédi Kamarának választmánya ós fegyelmi bírósága határozott nemmel felelt. Ez az álláspont évtizedes felfogásának felel meg és a kar egyetemének meggyőződését fedi. A Kúria Ügyvédi Tanácsa egy pár évvel ezelőtt előfordult esetben megváltoztatta ugyan a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi Bíróságának a panaszlott ügyvédet bűnösül kimondó határozatát, arra való tekintettel, hogy jogával élt. Ez a felfogás azonban a kérdésnek merőben köz-, ill. közigazgatási jogi szempontból való eldöntésén alapul. Merő köz-, ill. közigazgatási kérdések eldöntésével azonban — szerény véleményünk szerint — fegyelmi vétségek tárgyában nem lehet ítélkezni. A fegyelmi vétségek általában törvényileg sem tüzetesen felsorolva, sem körülírva nincsenek. A kérdések eldöntésénél latba kell vetni a kari öntudatot, a kar kebelében élő közfelfogást, a kartársaknak a helyesről, illendőről ós megengedettről, tilosról, reklámról ós esztétikáról való képzeteit, nevezetesen pedig azt is, hogy bizonyos magatartásnak következményeit miként ítéli meg a nagyközönség és last but not least: a kar egyeteme? Nem vitás azonban, hogy a címeknek irodai levélpapíron és cégtáblákon való használata azt eredményezi és a nagyközönség meggyőződése szerint azt célozza elhitetni, hogy a címhasználónak a hatóságra (illetéktelen) befolyása van. Ehhez képest a Kamara választmányának és fegyelmi bíróságának az a felfogása, hogy az ily magatartás élénk ellentétben áll Karunk tradícióival. Nem lesz érdektelen itt megjegyezni, hogy a német birodalmi legfőbb fegyelmi bíróság éveken át ugyanezt a felfogást vallotta, mint a kir. Kúria Ügyvédi Tanácsa. Az Entscheidungen des Ehrengerichtes für Eechtsanwálte c. hivatalos gyűjtemény 20. kötet 116. lapján megjelent ítéletében azonban, nagyjában a most felsorolt okokból expressis verbis szakít régebbi, ugyanezen gyűjteményben közzétett határozataiban elfoglalt álláspontjával, azzal okolva meg az irányváltozást, hogy az ügyvédi kar folyóirataiból, az egyes ügyvédi kamarák határozataiból, valamint az ügyvédi gyűléseken több ízben hozott határozatokból, nem különben az ügyvédség kérdéseivel foglalkozó szakművekből az állapítható meg, hogy az