Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 10. szám - A községi jegyzők magánmunkálatai. Néhány megjegyzés Ludwig Rezső kúriai bíró úr cikkéhez

38 ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 10 SZÁM. A községi jegyzők magánmunkálatai. (Néhány megjegyzés Ludvig Rezső kúriai bíró úr cikkéhez.) «Tekintóly — becsület» cím alatt Ludvig Rezső kúriai bíró úr két alkalommal nagy alapossággal .és felkészültséggel szólt hozzá az ügyvédi problémához. Az illusztris cikkíró úr hivatottságát senki kétségbe nem vonhatja, cikkének egy részében azonban, nevezetesen abban, amely a községi jegyzők magánmunkálatairól szól, egy egészen feltűnő' hiányosság mutatkozik. Nem egészen világos előttem, hogy a cikkíró úr, aki magasállású bíró, a községi jegyzők magánmunkálatainál hogyan hagyhatja figyelmen kívül a köztisztviselői szempontokat. Maga cikkíró úr is rámutat arra, hogy a községi jegyzők közigazgatásunknak talán legfontosabb szervei; ők ugyanis azok, akik túlnyomó részben agrárországban, ahol a lakosság többsége a falvakban helyezkedik el, a közigazgatást közvetlenül végrehajtják. Példátlan visszásság az, hogy azok a köztisztviselők, akik az államhatalmat a lakosság túlnyomó részével szemben közvetlenül gyakorolják, egyszersmind ugyanazzal a lakossággal lekötelezési viszonyba kerüljenek azáltal, hogy részére díjazott magánmunkálatokat végeznek. Fölösleges azt hangoztatni, hogy nemcsak bírói függetlenség van, hanem van vagy legalább is kell lennie egy általános tisztviselői függetlenségnek, amely abban nyilvánul meg, hogy az állami impérium személyi hordozói magától a publikumtól függetlenek és felelősséggel saját lelkiismeretükön kívül kizárólag illetékes fegyelmi hatóságuknak tartoznak. Egészen lehetetlen állápot, hogy a községi jegyző magánmunkálatok címén bizonyos lekötelezési viszonyba kerüljön egyes községi lakosokkal, akiknek jelentékeny vagyoni érdekű ügyeikben kell esetleg tisztviselői minőségben valamilyen intézkedést tennie. Ezen még az sem segít, hogy a községi jegyzők díjai meg vannak állapítva, mert eltekintve attól, hogy elvégre igen nehéz azt ellenőrizni, hogy a megállapított díjak felső határát nem lépik-e túl, különösen nagyobb értékű ügyeknél egymagában az a tény, hogy az ügyet a fél a községi jegyzőhöz viszi, nem pedig ügyvédhez vagy közjegyzőhöz, alkalmas arra, hogy a fél és a községi jegyző között a fél javára egy bizonyos feszélyezettségi viszonyt teremtsen. Még fokozottabb mértékben áll ez akkor, ha nem már elvégzett és díjazott magánmunkálatról van szó, hanem arról a lehetőségről, hogy valamely ügynek elintézését a fél a község jegyzőjére bízza, vagy pedig máshoz fordul annak elintézése végett. Megítélésem szerint ez a szempont még sokkal inkább lényeges a magánmunkálatok kérdésénél, mint a megfelelő minősítés szempontja, ámbár azt hiszem, hogy úgy, mint minden más téren, kvalifikált munka elvégzését formai minősítéshez kötik, éppen a jogi természetű munkáknál sem volna szabad ezalól kivételt tenni. Nem hagyható figyelmen kívül a kérdésnek egy másik oldala sem, nevezetesen az, hogy mint minden más téren szabadverseny van és senkisem indul handikeppel, ezen a téren komoly handikep áll fenn mindenkivel szemben a községi jegyzők javára. Elvégre a félnek éppen fentemlített okokból érdeke, hogy a községi jegyzőt magára ne haragítsa, annál is inkább, mert az a példátlan visszásság áll fenn, hogy ugyanaz a községi elöljáróság állítja ki az illetékkiszabás céljára szükséges adó- és értékbizonyítványt is, amelynek élén álló jegyző a szerződést készítette. Fölösleges említeni, hogy a készülő jogügyletek legnagyobb része olyan természetű, amely vagyonátruházási illeték alá esik és ahhoz a fentebb említett adó- és értékbizonyítvány szükséges. Minden, vidéki gyakorlatot folytató ügyvéd felvilágosíthatja a cikkíró urat arról, hogy ha olykor-olykor mégis valamilyen adásvételi, vagy ajándékozási szerződós nem a községi jegyzőnél készül el, a lebonyolítás alkalmával többnyire az adóhivatalnál kell harcot f oly tani a becsérték leszállítása végett. Mint kuriózumot említem fel azt a saját gyakorlatomban régebben előfordult esetet, hogy az ajándékozási szerződés gyámhatósági jóváhagyása előtt a vármegyei Árvaszéknek bizonyos adatokra volt szüksége, amelyeket csak a legnagyobb nehézségek árán tudott a községi elöljáróság útján megszerezni azért, mert az ajándékozási szerződést történetesen nem a községi jegyző készítette. Viszont abban az esetben, ha a községi jegyző készíti az adás-vételi szerződést, ő maga az, aki az árvaszéki megkeresésnek eleget tesz és az Árvaszék által kívánt adatokat beszolgáltatja. Azt hiszem, a cikkíró úr sem fogja kétségbevonni, hogy ez közhatósági szempontból minden, csak nem kifogástalan. Végső következtetésem az ügyben az, hogy bár kétségtelen, miszerint a községi jegyzők jogi vonatkozású munkálatok elvégzésére nem hivatottak, az ilyen természetű foglalkozástól mégsem legelső sorban emiatt, hanem főként azért kellene eltiltani, mert ez a tevékenység a köztisztviselői állással összeférhetetlen és végeredményben a köz szempontjából káros. Ezzel legkevésbbé sem áll arányban az az igazán minimális áldozat, hogy a feleknek ügyük elintézése végett a legközelebbi városba kell bejönniök. Aki a vidéki életet ismeri, nagyon jól tudja, hogy a falusi lakosság úgyis rendszeresen megfordul a városban és igazán nem nagy áldozat az, hogy ha valamilyen ügylete van, egyéb dolgával kapcsolatban ezt is elintézze. Sokkal jelentéktelenebb dolgok miatt jön be a falusi nép a városba és nem kell attól tartani, hogy az ilyen természetű megszorítás a forgalmat legcsekélyebb mértékben akadályozná, vagy akár csak drágítaná. De még ha így is volna, a fentebb említett közérdekű etikai szempontokkal szemben ennek is háttérbe kell szorulnia. Fuchs József, (gyöngyösi ügyvéd). Sok felesleges munkától szabadul meg, ha a Budapesti Ügy védúnió racionalizált nyomtatványait használja. A racionalizálási ankétnah a bíróságok által is helyeselt határozata szerint a mellékleteket felperesek F/í, Fj'2, F/3 stb. jelzéssel, alperesek A/l, A/% A/3 stb. jelzéssel látják el. Budapesti Ügyvédi Kamara. A Budapesti Ügyvédi Kamara a joggyakorlaton levő ügyvédjelöltek képzését célzó gyakorlati összejöveteleket újonnan megszervezte olykóp, hogy a gyakorlati összejöveteleken tartandó előadások programmját egy, e célra kiküldött bizottság állapítja meg. A bizottság a legnagyobb gondossággal állította össze az 1933. évben tartandó előadásokat. Úgy az előadók személye, mint az előadások tárgya, amelyet az előadókkal egyetértésben a bizottság állapított meg, garanciát nyújtanak arra, hogy az előadások nemcsak hathatósan fogják előmozdítani az ügyvédjelöltek gyakorlati kiképzését, hanem oly magas jogi nívón fognak mozogni, hogy azok az ügyvédek körében is nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Éppen ezért a kiküldött bizottság szívesen veszi, ha az előadásokat látogatásukkal az ügyvédek is megtisztelik. Az 1933. évre kitűzött előadások programmját az alábbiakban közöljük, megjegyezvén, hogy az egyes előadásokra az Ügyvédi hetirend című rovatunkban is fel fogjuk hívni esetenként a figyelmet : 1933. febr. 21. Low Lóránt: Felülvizsgálat. « « 28. Görög Frigyes: Valutajogi kérdések. « márc. 7. Havas Károly : Büntetőjogi praktikum. Előkészítő eljárás. « « 14. Böhm Ferenc : A szerződési szabadság korlátai. « « 21. Horváth László : Perrendtartás köréből. « « 28. Glücksthal Andor: Korlátolt felelősségű társaság. « ápr. 4. Vámbéry Rusztem: Büntetőjogi praktikum. Főtárgyalás. « « 11. Boda Ernő : Örökjogi esetek « « 25. Nagy Dezső Bálint: Perjogi praktikum. « máj. 2. Hwppert Leó : Kereskedelmi vétel. « « 9. Berend Béla : Büntetőjogi praktikum. Fellebbezési eljárás. « « 16. Beck Salamon: Kötelmi jogesetek. « « 23. Bernhard Miksa : Perújítás. « « 30. György Ernő: Fizetésképtelenségi jogi probléma. « jún. 13. Földes István : Magánjog és büntetőjog. Határkérdések gyakorlati védelmi példákkal. « « 20. Buday Gyula: Magánjogi szeminárium. « szept. 19. Wenczel Árpád : A büntetőjog a gyakorlatban. « •« 26. Steinhaus Ernő: Hitel jogi jogesetek (szeminárium). « okt. 3. Szőke Sándor: Nyomozási eljárás. « « 10. If j. Nagy Dezső : A szerződések hatályvesztése. « « 17. Gisskan Jakab : Végrehajtási eljárás.