Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 10. szám - Megy az évi jelentés

III. évfolyam. 10. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. márc. 11. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr, Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17. 1 \ Me<jy az évi jelentés az igazságügyminiszter elébe. A rövid úton, mely a budapesti kamarától a minisztérium palotájához vezet, egy romlásában vergődő világ bajai állnak előtte sorfalat. Szomorú glédában sorakoznak a nyomorúságok, amelyek a jogot delelőjéről alkonyába sodorták. A háborús jognyomorítások üszkös emlékei összevegyülnek a békeszerződések véres törvénysebeivel, a világot dúló benső forrongások jogi csonkaságai a gazdasági válság paragrafusainak mankóival. A jelentés, mely hajdan boldog Magyarország szárnyaló jogászi lelkéből fakadt, egy minden ízében beteg társadalom magára hagyott ügyvédségének kiáltása lett, mely még emlékszik a magyar alkotmányosság fénykorában hozott törvényekre és tétovázva néz vissza rájuk a rendeletek homályos völgyéből. Quo vadis? Hová megy a világ, amely valaha a rendet jelentette és hová a rend, mely valaha a jogbiztonság szinonimája volt? A háború nem halt meg. Mérges gőzében még mindig országok fuldokolnak. S az emberek elfelejtik, hogy jólétüket, nem is olyan régen, a jog és szabadság teljességének köszönték. A helyett, hogy a bevált eszközökkel építenék fel újra az elveszett paradicsomot, az erőszakot választották istenüknek s feláldozzák oltárán jólétük egyetlen menedékét: a szabadságot. A nagy Németországból belesüvít az emberiség erőlködésébe az új kor vezetőszája: nem ismerünk többé jogot, — ós a milliók szinte részegen követik ezt a kiáltást — amely nem felfelé, hanem lefelé, a megsemmisülés poklába hívja őket. A háború jogtalan tömegélete után a jogtalan egyéni élet felé haladnak példátlan lelkesedéssel, lelkesedéssel, melynek erkölcsi alapja a jogot gyilkoló brutalitás. Akkor, mikor fél Európát a német diktatúra hideglelése, másik felét a jogtalanság orosz láza rázza, megy a budapesti ügyvédi kar évi jelentése az igazságügyminiszter elé. A nóonacionalizmus és internacionalizmus egyaránt jogtalanságot kökillMiaiIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIl • : ÜGYVÉDI JIETIREND. i MÁRCIUS 13-19. jl3 : Hétfő Ví7. A (iBudapesti Úgyvédúinón heti összejövetele. VzT. A «Éibáry-csoport» heti összejövetele. Va7. Az «Ügyvédek Turista Egyesülete & heti összejövetele. 7. Az «Ügyvédi Közlöny» szerk.-biz. ülése. jl4 E Kedd m m V4 7. Az ügyvédjelöltek képzését célzó gyakorlati összejövetel előadása : Böhm Ferenc: «A szerződési szabadság korlátain. (Bpesti Ügyvédi Kamara). V2 7. Az «Ügyvédek Beformszövetsége n heti összejövetele. 115 Z Szerda VÍ7. A «Civiljogaszok Vitatársasága» előadása: Nyulászy Alajos: a Kény-' szeregyosségi joggyakorlati'. (Ügyvédi Kör.) IÍ6 Z Csütörtök VÜ7. Az «Ügyvédek Szilágyi Dezső Köres> heti összejövetele. |17 Z Péntek Vs7. Az OÜSz könyvviteli és gazdasági továbbképző tanfolyama. Szautner Ottó min. tanácsos előadása : «AzJ általános forgalmi adóról». (Ügyvédi Kör). 7. Az ((Ügyvédek Független Pártjai) heti összejövetele. , " Szombat [18 este 9. Budapesti Ügyvédirodai kisasszonyok Egyesülete műsoros táncestéivé. " Vasárnap [19 m m 10. A Budapesti Ügyvédi Kamara rendes évi közgyűlésé. Az ŰTB gyalog-túrái: I; reggel (>. Diósjenő—Királyháza — Csóványos —Báránybórc Diósjenőre. Vezető : Budinszky László. 11. reggel V*8. Szentendre Biikköspatak - Pilisszentlászló -Lepence— Visegrádra. Vezető . Wilhelni Jenő. vetélő világrendjének dübörgő zajában, e megcsonkított országnak immár csak kenyérgondokra mozduló, keserű hangulatában, a szegénység mindenről megfeledkezésóben, a letörtség sivár megadásában viszi a jelentés az ügyvédség lelkét legfőbb vizsgálója elé. Az ügyvédség lelkét és szellemét, melynek magasrendűsége sohasem világolt még annyira, mint e mai viszonyok közt alkotott jelentésében. A magyar ügyvédség a világ minden táján tajtékzó jogfosztás idáig halló őrjöngése közben, a társadalmak éhes tömegeinek minden magasabb és nemesebb eszme iránt táplált érdektelensége idején, magasra emeli törvénytábláit és a közszabadságokat hirdeti. Nem retten meg az új idők új dalaitól ; nem fogj;a meg az idegenből ígért új'világ nézete ; nem ejti meg a mindennapi kenyér gondja, saját elhagyatottsága, nyomora, küzködése : az ügyvédi kar a világ recsegő gerendái alatt, a nyomorúság fagyában és kétségbeesésében a törvénykönyvvel halad a magyar társadalom előtt s nem a maga kenyerét, hanem a valamennyiünk jogainak : a közszabadságoknak régi fényét és áldását követeli. A világ arénáin, ahol a háború és béke fenevadai várják áldozataikat, olyan a magyar ügyvédség emelkedett sora, mint az olső keresztények voltak a római arénákban. Bennünket is a mai siralmas idők tátott szája, vár. És mégis, mikor mindenki más a kenyérért jajdul, mi jogot ós szabadságot kérünk. Mert a kenyérből még soha se lett Sjog, de a jogból és szabadságból még mindig lett kenyér. Nincs ma a társadalomnak egyetlen osztálya sem, mely, ha kér vagy tiltakozik, másért tenné, mint anyagi bajaiért. Száz és száz felterjesztés, kérelem, panaszirat vándorol a hatalom elébe, de egy sem lát túl azon a szűk körön, melyet egy osztály vagy foglalkozás érdekei vonnak. Egyedül az ügyvédség az, mely a maga baján kívül meglátja és gyógyítani akarja a másokét is. Egyedül az ügyvédség az, mely a maga küzdelmében a nemzet sorsát ós rendjét, jogát és szabadságát tekinti mindenekfelett valónak, az ügyvédség az egyetlen, mely hivatva érzi magát arra, hogy ennek a sorsnak, rendnek, jognak, szabadságnak még a maga pusztuló életével is szolgája, harcosa, segítője legyen. Ez a kar, félig nyomorogva, félig erőtlenül, megcsú|^fe|s becsületében kikezdve is töretle'^ü^aM/a nemzet legszentebb eszméinek szolgálatában, s végső erőfeszítésében is az eszmények magasságán tartja szemét. Hadd menjen hál az a jelentés : a miniszter elébe, az egész nemzet elébe. És vigye hírül mindenkinek, akit e nemzet sorsa érdekel: él az ügyvédi kar —• áll Buda még. Mezey Sándor.