Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 8. szám - Az ügyvédi díjszabás reformjához - Angol adalék a védelem etikájához

8 SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 31 kritikával illette a BESzKÁKT-nak azt a tervét, hogy a 48-as villamos relációját állítólag be akarja szüntetni és elhatároz­ták, hogy memorandumban fognak tilta­kozni a terv ellen és a mozgalomhoz való csatlakozásra szólítják fel a többi ügyvédi egyesületeket és a különböző érdekelt tár­sadalmi egyesületeket is. Ugyancsak éles­hangú kritikával fogadták a Kamara veze­tó'ségének azt a tervét, hogy a budai bíró­ságon lévő ügyvédi szobát meg akarja szün­tetni. Pályi Gyula az egyesület .választmányi tagja, referált a Kamara választmányának a működéséről, amelynek során az egyesület tagjai alaposan megvitatták a budapesti Kamara közgyűlési reformjára vonatkozóan elkészült törvény tervezetét és azt a nagy többség helyesléssel vette tudomásul. Zat­kóczy Dezső az Országos Kamara felállítá­sát sürgette. A Reformszövetség évadnyitó vacsorája. Az Ügyvédek Eeformszövetsége, február hó 16-án tartotta ez évi tagavató vacsoráját, a Hungária szálló zöldtermében. Szalay Zoltán mint házigazda köszöntötte a 150 tagú társaságot és külön üdvözölte és bemutatta a vacsorán megjelent Aurélia Boversy Monaco bolognai ügyvédnőt és Bernhard Berent ny. lett igazságügyrainisz­ter, rigai ügyvédet. harasztosi Király Ferenc francia és angol nyelven köszöntötte a külföldi vendégeket, különösen kiemelvén a Reformszövet ség összetartó kapcsát, mely minden érdek nél­kül tisztán az egymás iránti baráti szerete­ten alapul. A tagavató beszédet Halász Aladár tar­tatta és vázolta a Szövetségnek legközelebbi céljait. A felavatott ríj tagok nevében Dániel Áron válaszolt, szívvel-lélekkel felajánlotta munkásságukat a szövetség céljai érdekében. A megjelent nőügy védek nevében Gáspár Lilly budapesti ügyvédnő néhány kedves szó­val csatlakozott Dániel felszólalásához. A be­szédeket Vészi Mátyás köszöntője zárta be. Ügyvédi költségek. Az ügyvédi díjszabás reformjához. A nem­zeti munkaterv kapcsán az Igazságügy­miniszter Úr közölte a nála tisztelgő Buda­pesti Ügyvédi Kamara küldöttségével, hogy a jelenlegi ügyvédi díjszabást egységesíteni és módosítani akarja. Azok az elgondolások azonban, melyek a készülő javaslatról nyilvánosságra jutottak, különösen a budapesti ügyvédikar részére, rendkívül sérelmesek, és félő, hogy kellő részletes indítvány hiányában, legfeljebb az lesz elérhet ő, hogy a díj skála kérdését újra leveszik a napirendről. Pedig ez a kérdés feltétlenül erős, minden részletre kiterjedő, terjedelmes adatgyűjtést kíván mindenek­előtt, mely után széleskörű ankétnak kell tárgyalnia a gyűjtött anyagot. A perrend­tartás különböző módosításai, már maguk­ban véve is szükségessé teszik az ügyvédi díjazás rendezésének módosítását, de még inkább követelőleg parancsolják a változott viszonyok. Maga az ügyvédi kar munkája az igazságszolgáltatásnak szerves és elen­gedhetetlen része, és az igazságügyi kor­mányzatnak nem lehet szemet hunynia a • változott viszonyok okozta tények felett, hogy az ügyvéd teljesített munkájának dí­jazását nem kapja meg. Ez nemcsak egy­szerű kari kérdés, hanem igazságügyi pro­bléma is, és ezzel nemcsak az érdekelt ügy­védi érdekképviseleteknek, de az igazság­ügyi kormányzatnak is, éppen az igazság­szolgáltatás zavartalanságának biztosítása érdekében foglalkoznia .kell. A köztisztviselői fizetések mintájára, a díjtételek egyszerű lineáris leszállítása ezt a kérdést meg nem oldja, itt alapos szervezeti változtatásra, az egész rendszernek a vál­tozott viszonyokhoz való átalakítására van szükség. A munkaügyi bíráskodás nálunk megállt az ipari és kereskedelmi alkalmazot­taknál, noha az európai jogrendszer fejlő­dése parancsolólag mutatja az irányt. Min­denfajta foglalkozási ág, mely másnak mun­kát végez, igényt tarthat a speciális és gyor­sabb munkaügyi el járási a. Az orvos, a mér­nök, az ügyvéd éppúgy munkájából él, mint az ipari, vagy kereskedelmi alkalmazott, és ha munkájának díjazását az arra kötele­zettől meg nem kapja, éppúgy igényt tart­hat éppen az elsőrendű életszükséglet ének fedezése érdekében arra, hogy munkadíját gyorsabb és megélhetését mielőbb lehetővé tevő eljárással érvényesíthesse. Az ügyvédi karnak még külön igénye lehet, éppen mert az igazságszolgáltatás szerve, hogy a bíró­sági végrehajtók, vagy legalább a kir. köz­jegyzők mintájára, a készkiadások kötelező előlegezésével és a munkadíj behajtásának olcsóbbá tételével, minden hosszadalmas el­járás nélkül jusson díjazásához. Sokat lendítene a kar helyzetén, ha adóit és kamarai járulékát, jogerős követeléseinek átengedésével törleszthetik és ezeknek be­hajtása minden költség nélkül, közadók módjára történne. Az ügyvédi költségtől el kellene választani teljesen a lerótt kincstári illetéket és a végrehajtói díjakat, melyek különösen a kis ügyeknél az ügyvéd díjait messze meghaladó összeggé növelik «az ügy­védi költségeket)) és a túlmagasra emelt ille­tékek egész ódiumát, minden jogos ok nél­kül az ügyvédi karra hárítják. (Bef. köv.) Hódy János. A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KÖB mélyen megrendülve ad hírt másodelnökének SZILÁGYI ARTHUR KÁROLY dr. magyar királyi udvari tanácsos, a királyi Curia ügyvédi tanácsának tagja, ügyvédnek;, 1933. évi február hó 19. napján bekövet­kezett fájdalmas elhunytáról. A boldogult Körünknek négy évtizedet meghaladó időn keresztül volt valamennyi tagtárs osztatlan szeretetétől övezett tagja, titkára, alelnöke, "majd az 1918. év óta másodelnöke. A szív jóságától ós hivatása rajongó szere­tetétől áthatott egyénisége, szeretetreméltó lénye biztosította számára Körünk tagjai és valamennyi kartársa között azt a nép­szerűséget, amely az elvesztése felett érzett fájdalom őszinteségében és nagyságában jut kifejezésre. Halála napjáig mintaképe volt az igaz ügyvédnek a kötelessógteljesítésben, az igazság védelmében és a köz érdekének önzetlen szolgálatában. Temetésén, 1933. évi február hó 21. napján d. u. 3 órakor a Kerepesi-úti temető halottas­házából Körünk testületileg vesz részt. Emlékét soha nem szűnő kegyeletlel fogjuk mindenkor megőrizni. Indítványok az ügyvédi kar érdekében. Árverési hirdetmények postai kézbesítése. A Te. életbeléptetése óta állandó sérelme az ügyvédségnek, hogy az árverési hirdet­ményeket postán kézbesítik ki és okoznak ezáltal az ügyvédeknek igen jelentékeny portóköltségeket. A dolog még elviselhető volna, ha csupán azon ügyekben kapnák az ügyvédek a megporozott árverési hir­detményeket, amelyekben érdekelve van­nak, ámde a végreha jtok nyakra-főre küldik az árverési hirdetményeket olyan ügyekben is, amelyekben az ügyvédek érdekeltsége már rég megszűnt és így az ügyvéd már nincs is abban a helyzetben, hogy a tőle behajtott portóköltségeket saját ügyfelétől visszakaphassa. Többen próbálkoztak azzal, hogy meg­tagadták az őket nem érdeklő árverési hir­detmények átvételét, ámde ez a próbálkozás sem vezetett eredményre, mert az ilyként visszautasított árverési hirdetményeket utóbb a posta kényszer útján, bár a portó beszedése nélkül, kikézbesítette és utóbb az illető ügyvédekkel szemben fizetési meg­hagyás útján érvényesítette a visszautasí­tott levelek portóit. Vajda Petur kartársunk most felhívja figyelmünket arra, hogy némely bírósági végrehajtó igen helyes úton törekszik arra, hogy az ügyvédek számára legalább csök­kentse az árverési hirdetmények kézbesíté­sével kapcsolatos portóköltségeket. így Szabó Gábor budapesti központi kir. járás­bírósági végrehajtó nem zárt borítékban küldi szél az árverési hirdet menyeket, ha­nem nyitva és a borítékon a következő szöveget alkalmazza : «t art alma árverési hirdetmény, nyomtatvány». Az ilyen szét­küldött árverési hirdetmények után a posta nem a levél portóját (10 fillér), hanem csu­pán a nyomtatványportót (2 fillér) szedte be, ami mindenesetre jelentékeny portó­megtakarítást jeleni. Ez úton hívjuk fel erre a körülményre a bíróságok vezetőinek és különösen a buda­pesti központi kir. járásbíróság elnökségé­nek figyelmét, amely az ügyvédség jogos érdekeivel szemben mindig a legnagyobb megértést tanúsította és felkérjük őket arra, hogy utasítsák a bírásági végrehajtókat, miszerint az árverési hirdetményeket mindig a fenti módon kézbesítsék, hogy ezáltal az. ügyvédek által viselendő terhek legalább némileg csökkentessenek. Külföldi ügyvédség hírei. Angol adalék a védelem etikájához. A né­hány évvel ezelőtt 69 éves korában elhalt Sir- Edward Marshall Hall kiváló angol védőügyvéd volt. A bíróság előtt vára­kozó tömeg suttogva helyet csinált neki, mikor szép, magas alakja az Old Bailey-be (a londoni központi büntetőtörvényszék épülete) sietett s nem egyszer tombolva tapsolt neki, mikor onnan egy-egy nagy győzelem után távozott. Élete folyásáról és ügyvédi működéséről nemrégen meg­jelent rendkívül érdekfeszítő munkában (For the defence, the life of Sir Marshall

Next

/
Thumbnails
Contents