Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 6. szám - Adóemelés - tarifaleszállítás

III. évfolyam. 6. szám. Megjelenik minden szombaton. Budapest, 1933. febr. 11. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY A JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA A MAGYAR ÜGYVÉDSÉG EGYETEMES ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN Szerkesztőbizottság: Elnök dr. Kövess Béla; dr. Erdély Sándor, dr.Gerlóczy Endre, dr. Kovácsy Dénes, dr, Kórody István, dr. Teller Miksa. Szerkesztőség: Budapest, V., Szalay-u. 3. Telefon: 20-3-95. Kiadóhivatal: Budapest, IV., Egyetem-u. 4. Telefon: 85-6-17 Adóemelés — tarifaleszállítás. Majdnem pontosan egyidőben két újabb nagy csapás érte az ügyvédi kart. Az egyik az adók felemelése, a másik az ügyvédi díjszabás lényeges leszállításának terve. Az új díjszabás tervezetét lapunk mai száma egész terjedelmében közli. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, 1. hogy az alapdíjtétel érdemleges perekben rendszerint csak kétszer illesse meg az ügyvédet (egyszer a keresetért ós a tárgyalás előkószítéséért és egyszer az összes tárgyalásokért), 2. az ügyeknek mintegy 80 °/0-ában a tervezet a mai díjakat 40—50 %-al leszállítja (fizetési meghagyás, végrehajtható kiadmány, végrehajtási kérvény), 3. az érdemleges ügyek egyes a tervezetben külön megemlített csoportjaiban (büntető ügyek, házassági perek stb.) a megállapított díjtételek rendkívül alacsonyak. A be nem avatottak, akik az ügyvédi tarifa leszállítási terveket a napilapokban olvasták bizonyára azt gondolják, hogy mi sem természetesebb, mint az, hogy a mai katasztrofális idó'kben az ügyvédi díjakat is le kell szállítani. Nem lehet — így gondolják — hogy mindenkinek a jövedelme csökken az ügyvédeké maradjon változatlan. Mily véres irónia! Akik így beszélnek, azok nem tudják, hogy az egész ügyvédi kar jövedelme pontosan ugyanolyan arányban leszállt, mint minden más foglalkozást űzőé, mert a kliens jövedelmének csökkenése automatikusan maga után vonja az ügyvéd díjának leszállását is. De az általános gazdasági okokon kívül leszállt az egész ügyvédi kar jövedelme az ügyvédi munkaterület lényeges megnyirbálása következtében. Nemcsak azért, mert a trianoni határok folytán a budapesti ügyvédek keresete legalább oly arányban szállt le, mint amily arányban megcsonkították az országot, hanem igen nagy mórtékben csökkent a jogorvoslatok megszorítása és az értékhatárok felemelése folytán. Tehát az egész ügyvédség jövedelme is arány\ ÜGYVÉDI HETIBEND. j FEBRUÁR 13—19. jl3 : Hétfő VÍ7. A «Budapesti Ügyvédúnió» heti ! összejövetele. ' V»7. A «Bibáry-csoport» heti össze- j jövetele. Va7. Az «Ügyvédek Turista Egyesületet! heti összejövetele. 1 7. Az «Ügyvédi Közlöny» szerk.-biz.; ülése. [14 ; Kedd Va7. Az a Ügyvédek Eeformszövetsége»« heti összejövetele.. 115 • Szerda V« 7. Civiljogászok Vitatársaságának elő- j adása: Viener Miklós Pál: «A ma- \ gánjog válságán (Ügyvédi Kör.) 1 Í16 • Csütörtök Va7. Az «Ügyvédek Szilágyi Dezső I Köre» heti összejövetele. Z 117 • Péntek 7. Az «Ügyvédek Független Pártja* J heM összejövetele. í !l9 • Vasárnap reggel V*8. Az ÜTE sí-túrája Dobogó-" kőre. Vezető : Galambos Mihály. 2 reggel 9. Az ÜTE gyalog-túrája Hűvös- Z völgy—Hármashatárhegy—Csúcs- ; hegy- Óbudára. Vezető: Dietz László. talanul csökkent, az egyes ügyvéd jövedelme pedig fokozott mértékben szállt le, mert hisz köztudomású és már unalomig agyoncsépelt téma, hogy 1914-ben 2455 volt a budapesti ügyvédek száma 1932-ben pedig 3191. De ezen hatalmas jövedelem csökkentő tényezőkön kívül a tarifa leszállításának tervezői megfeledkeznek arról, hogy a sablonos ügyvédi munkadíjat két évvel ezelőtt már leszállították 50 %-al. A Te. a kötelező fizetési meghagyásos eljárás értékhatárát felemelte 400 P-re és ezzel automatikusan a perek túlnyomó részében az ügyvédi munkadíjat leszállította a felére. A fizetési meghagyásos eljárásban u. i. az ügyvéd csak egyszer kapja meg az alapdíjtételt ós elesik a tárgyalás díjától. Ez annál igazságtalanabb, mert a fizetési meghagyásos eljárás többmunkát ad az ügyvédnek, mint a rendes eljárás. A Te.-t megelőző ankéten a Budapesti Ügyvédi Körben erre rá is mutattunk és akkor Fodor Ármin hangsúlyozta, "hogy a fizetési meghagyásos eljárás célja az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása lévén, természetes, hogy a fizetési meghagyásért az ügyvédet, akire nagyobb munka hárul, magasabb díj illeti meg, mint a keresetért. A magasabb díj elmaradt, ellenben most a fizetési meghagyás díját 40 %-al akarják leszállítani, ami tekintettel arra, hogy a kötelező fizetési meghagyásos eljárás már 50 %-os leszállítást jelent, ennek az 50 %nak 40 %-al való csökkentése az eredeti díjtételnek 70 %-al való csökkentését jelenti. Mindezen felül a Te. még feljebb emelte az értékhatárokat, az addiginál is jobban megnyirbálta a jogorvoslatokat. Nem túlzás tehát, ha azt állítom, hogy a Te. egymagában legalább 30 %-al csökkentette az ügyvédi kar összjövedelmét. Ez a leszállítás legsúlyosabban az ügyvédi karnak anyagilag leggyöngébb részét érinti, amely behajtási praxisnak roncsaiból tengődik. Épp ezért ennek a kérdésnek a szabályozása különös gondot igényel. Az érdemleges perek, ügyvédi munkadíját formailag 33 %-al szállítja le a tervezet, a valóságban azonban sokkal nagyobb mérvű csökkentésről van szó. Látszólag csak 33 % a különbözet, mert az 1924-i díjszabás szószerint egyezik az új tervezettel és a különbség csak az, hogy a keresetért eddig külön meg volt állapítandó a díjtétel. Tehát az 1924-i díjszabás szerint a minimum az alapdíjtétel háromszorosa, az új tervezet szerint a kétszerese. Ámde az elsőfokú bíróságok eddig nagyon liberálisan kezelték az 1924-i díjszabásnak azt a szabályát, hogy a háromszoros díjtétel csak minimum ós a bíróság szabadon mérlegeli a további felemelést, ha több előkészítő iratra és egynél több tárgyalásra volt szükség. Megmarad-e a liberális magyarázat, ha most ismételten úgy intézkedik a díjszabás, hogy nem is háromszoros, hanem csak kétszeres díjtétel állapítandó meg az egész per letárgyalásáért, kétséges. Az ügyvédi kar évtizedek óta panaszkodik, hogy az érdemleges ügyvédi munkát különösen a felsőbíróságok nem díjazzák