Ügyvédi Közlöny, 1933 (3. évfolyam, 1-48. szám)

1933 / 45. szám - A szolidaritás ünnepére... - Az igazságügyminiszteri ankét...

45. SZÁM. ÜGYVÉDI KÖZLÖNY 183 Országos Ügyvédszövetség. A III. Országos Ügyvédi Értekezlet vidéki résztvevőitől a budapesti kartársak decem­ber 10-ikén, vasárnap délelőtt 1fi\\ és 1 óra között villásreggeli keretében búcsúznak el -az Országház kávéházban (V., Nádor-utca 58.). Úgy a vidéki, mint a budapesti kar­társakat minél nagvobb számban való meg­jelenésre kéri fel az országos ügyvédi érte­kezlet rendezősége. Ügyvédi Egyesületek. Az Ügyvédi Körben november 80-án folytatták a vitát a gazdaadósság rende­zéséről szóló rendelet felett. Gutmrtn Lajos nemzetgazdaságtani szempontból bírálta a rendeletet gazdag statisztikai adatokkal alátámasztott előadásában. Földes Mór reflektált az előadására vonatkozó felszó­lalásokra, végül Nyulászi János mutatott rá néhány nyitott kérdésre. A több héten Át folytatott vita ezzel befejezést nyert. A civiljogászok vitatársasága az Ügyvédi Kör helyiségében Székely Lajos kir. taná­csos elnöklete alatt felolvasó ülést tartott, amelyen Beck Salamon ügyvéd ((Kettős fedelű igények* címmel rendkívül érdekes -és úttörő jelentőségű előadást tartott. Ab­ból indult ki, hogy a jogalkalmazás nem egy jogi ételnek, hanem a jogrendeletnek az alkalmazása és egy bírói ítéletben a leg­különbözőbb jogtételek nyilatkoznak meg. /Szemléltető példákkal plasztikusan iga­zolta e tételnek úgy elméleti, mint gyakor­lati jelentőségét és behatóan ismertette az egy személyre szorítkozó igények, a ke­resztező tényállás, a vegyes szerződések és a kapcsolatos ügyletek eseteit. A rendkívül érdekes és mélyenjáró fejtegetéseket a nagy­számban megjelent jogászközönség nagy tetszéssel fogadta. Az előadáshoz Szladits Károly egyetemi tanár szólott hozzá. Az előadó által két­fedelűnek nevezett igényeket azok termé­szete szerint inkább kétlaki igényeknek nevezné. Majd rámutatott az előadás ki­egészítéseképpen a törvényhalmazat ese­teire is. Végül különös elismerésének adott kifejezést az előadás iránt ós az előadóval szemben, aki nagy művészettel végzi azt a feladatot, hogy mentől több jelenséget kö­zös alapfogalomra vezet vissza. A Keresztény Ügyvédek Nemzeti Cso­portja Wenczel Árpád vezetésével minden kedd este 1ji 7 és 1/2 9 óra között a Centrál­kávóház (Egyetem-u. 1.) helyiségében tartja összejövetelét, amelyen az időszerű ügy­védpolitikai és ügyvédtársadalmi, valamint n nevezetesebb jogpolitikai események ba­ráti megbeszélést nyernek. A legutóbbi ösz­szejöveteleken Bartók Ferenc a nagy tag­létszámú kamarák közgyűlésének átszerve­zése, Spett Elek a zugirászat tárgyában be­adott törvényjavaslatokat ismertette, Vályi Lajos pedig a gazdarendeletekkel veszé­lyeztetett ügyvédi érdekekre mutatott rá. A Keresztény Ügyvédek Nemzeti Csoportja ezúton is kéri tagjait, hogy a keddi össze­jöveteleket minél szorgalmasabban láto­gassák. Szolidaritási ünnepi estély. December 9-én, szombaton este 9 órakor rendezi a «Eibáry­csoport)) üg}rvédbaráti társaság a Hungária szállóban az ezévi szolidaritási ünnepi es­télyt, amelyen a szolidaritási serlegbeszé­det Szladits Károly egyetemi professzor tartja. A társasvacsora résztvevői pontos megjelenésre felkéretnek. A társasvacsorát x/2 11 órai kezdettel hölgy estély követi. Az Ügyvédi Középpárt nem tagja a Budapesti Ügyvéduniónak. November 25-i számunkban közzétettük az Ügyvédi Kö­zéppárt levelét és a Budapesti Ügyvédunió nyilatkozatát. Kramer Emilnek, a Közép­párt ügyvezető elnökének kívánságára pót­lólag közzétesszük az ő levelét is, melyet ez ügyben 1933. november 14-én hozzánk in­tézett : «Az Ügyvédi Közlöny 1933. évi november hó 11-i számában «a Budapesti Ügyvédunió intézőbizottsága stb.» szavak­kal kezdődő közlemény úgy tünteti fel, mintha a Budapesti Ügyvédunió intéző­bizottsága 1933. november 2-án ülést tar­tott ós azon megállapítást nyert volna az, hogy az Ügyvédi Középpárt a Budapesti Ügyvódunióhoz tartoznék. Minthogy vitéz Pétery Aladár és én Kövess Béla úr ömóltó­ságától oly tartalmú meghívót kaptunk, amely bennünket a Budapesti Ügyvédunió átszervezése tárgyában f. é. november hó 2. napján megtartandó bizalmas értekez­letre hívott meg, mi erre az értekezletre mint magánszemélyek és nem mint az Ügyvédi Középpárt kiküldöttjei mentünk el, minthogy továbbá a szóbanforgó érte­kezleten én a legnagyobb nyíltsággal reá­mutattam arra, hogy az Ügyvédi Közép­párt még azzal a kérdéssel nem foglalko­zott, hogy vájjon a Budapesti Ügyvéd­unióban helyet kíván-e foglalni ós minthogy természetszerűleg a most említett kérdés­nek letárgyalása előtt idevonatkozólag sem én, sem vitéz Pétery Aladár ily értelmű ki­jelentést nem tehettünk, igen kérem t. Szer­kesztő Urat, szíveskedjék a helyes tényállás megrögzítésót ezen nyilatkozatom közlésé­vel lehetővé tenni. Kiváló tisztelettel Kramer Emil s. k. A Kúria VI. Tanácsának gyakorlatából. Használati szerződés elkészítésének díja­zása haszonbérbevevő részéről. Felperes a haszonbérbeadónak a jogi képviselője volt. Az alpereseket korábban nem is ismerte, ellenben a haszonbérleti szerződéshez való hozzájárulásának az alperesekkel szemben való kifejezésére a nevezett nagybirtokos a felperest már előzetesen felhatalmazta. Ily körülmények között, minthogy az alperesek a felperessel szemben nem nyil­vánították ki azt a szándékukat, hogy a fel­perest a szerződés elkészítéséért feltétlenül még abban az esetben is fogják díjazni, ha a haszonbérleti szerződés hatályba sem lép. a fellebbezési bíróság helyesen indult ki abból, hogy a felperes kizárólag a haszon­bérbeadó, nem pedig a nála jelentkező jövendőbeli haszonbérlők az alperesek meg­bízottjaként járt el, úgy a haszonbérleti szerződés feltételeinek a megbeszélése, mint­ázok írásbafoglalása körül is. A felperes eljárása tehát sem az alpere­sek megbízásából, sem pedig a haszonbérbe­adóval ellenérdekű alperesek érdekében tel­jesített megbízás nélkül ügyviteli szándék­kal teljesítettnek nem tekinthető és a fel­peres ezeken a címeken az alperesektől mit sem követelhet. A megállapított tényállás szerint a haszon­bérbeadó és a haszonbérlők írásbeli szerző­dést akartak kötni. Azonban a haszonbérlők csak a szerződés fogalmazványát látták el aláírásukkal. A haszonbérbeadó ellenben még ezt sem. A felek kifejezett és a szerződés irásba­foglalására irányadó szándéka mellett pedig a haszonbérleti szerződés annak kétoldalú aláírása előtt nem létesült hatályosan. De nem létesült hatályosan azért sem, mert a 750. számú elvi határozatban kifejtettek szerint a haszonbérleti szerződések a köz­igazgatási bizottság gazdasági albizottságá­nak törvényileg előírt tudomásulvétele előtt hatályosaknak nem tekinthetők. A felperes már most a követelését az al­peresek megbízásától függetlenül, pusztán a tervbe vett haszonbérleti szerződés 21. §-ára azért nem alapíthatja, mert ebben a §-bam az alperesek a felperes díjazását kizárólag mint haszonbérlők és az ő terhükre kikötni célzott bérlői visszteher egy részeként ígér­ték. Ezt az ígéretet pedig a szerződés ha­tálytalansága folytán az alperesekkel szem­ben sem a haszonbérbeadó, sem mint az általa kedvezményezett harmadik személy a felperes sem érvényesítheti. Kúria, 1933. okt. 19. P. VI. 4637/1932. (Elnök: Térfi; előadó : Almási.) Tartásdíjból az ügyvédi költségek sem vonhatók le. Panaszlott azt a 210 pengőt, amelynek a kiadására őt az alsóbíróságok kötelezték, a panaszos ellenfelétől a pana­szosnak járó nőtartási díj címén vette fel. Ily tartási követelés teljesítésére felvett összeg rendeltetése az, hogy a tartásra jogosult elsőrendű életszükségleteinek a ki­elégítésére szolgáljon. A tartáskövetelés eme célja a m. kir. Kúria 718. és 801. számú elvi határozataiban kifejtettek szerint ki­zárja azt is, hogy a tartási célra felvett összeg az azt felvevő ügyvéd részéről a tartásra jogosult elleni beszámításra hasz­náltassák fel. Helyes tehát az alsóbíróságok amaz állás­pontja, hogy a panaszlott a tartás fejében felvett összeget a panaszosnak feltétlenül kiszolgáltatni köteles és azt a saját és a pa­naszos ellenfelétől be nem hajtott, bíróilag megítélt ügyvédi költségkövetelésének a ki­elégítésére sem jogosult beszámítani. Nem adhatott erre a panszlottnak alapot az a tény sem, hogy a teljesen kezdetleges műveltségű panaszos általánosságban hozzá­járult ahhoz, hogy a panaszlott a költsége­ket a részére befolyó tartásdíjakból vonja le. A panaszos társadalmi állására és kezdet­leges műveltségére az ily megállapodás csu­pán akkor indokolná a panasz elutasítá­sát, ha a panaszos a jogtudó panaszlottó 1 előzetes figyelmeztetésben és kitanításban részesült volna arra, hogy a panaszlott a panaszos külön beleegyezése nélkül a bírói gyakorlat szerint nincs jogosítva a pana­szos tartásdíjából bármily összeget vissza­tartani vagy beszámítani. Kúria, 1933. okt. 26. Pk.VL 3944/1932. (Elnök : Térfi; előadó : Almási.)

Next

/
Thumbnails
Contents